Viktor Orbán's answers to the raised journalistic questions.
Viktor Orbán · Prime Minister of Hungary
- Context
- Orbán addressed a press conference on December 21, 2024, answering journalist questions on national consultation outcomes, Balkan energy deals, and Romanian election concerns.
- Main themes
- National consultation results, economic policy, minimum wage increase, energy policy in the Balkans, Bulgaria gas transit, Lukoil refinery acquisition by MOL, MVM acquisition of E.ON Romania, Romanian presidential election interference, Russian influence, Hungary's regional strategy, economic neutrality
- Duration
- ~115 min
- Words
- 13,857
- Sentences
- 726
- Readability
- 60
- Grade
- 9.6
- Syntax
- 2.85
- Vocabulary
- 2.08
Translated from Hungarian
The broad sphere of national life a sentence belongs to. Every sentence has an Arena, so it is the denominator the other indices are read against.
Other726 sentences in 95 paragraphs
Kovács Zoltán, Secretary of State:
Thank you very much, Prime Minister! As the Prime Minister indicated, there will, of course, be questions. I would like to signal in advance that we need to finish by 12:30 due to the next program. As is customary, I would like to ask MTVA to go first.
Csere Judit (MTVA):
Thank you for the floor! As you know, there has already been talk about the national consultation. I would like to ask the Prime Minister how he evaluates the figure that was mentioned, that 1 million 252 thousand, if I remember correctly, filled out this questionnaire, which was more professional than any previous ones. You also mentioned that most of the questions were related to the economy. Are there any results yet? What can be known about it? Thank you!
What I can tell you, Zoltán, let’s leave it, because we will make it public anyway, is that this was the third most engaging consultation so far. It is interesting that when we asked about pensions and related economic questions earlier, there was such high interest. It is completely clear from this that the Hungarian public is primarily interested in economic issues, ahead of everything else – not denying perhaps the importance of other questions – which I think is correct, and it is good feedback for the government. There is always a debate about whether the questions are not formulated in a targeted way. The questions are formulated in such a way as to express the questioner's intention, undoubtedly, about what they are curious about. We are curious about this or that, this or that. Of course, questions can be asked differently, they can be asked in a completely different way, but those who want to ask differently should ask differently. We know what questions we are waiting for answers to. And these sometimes seem trivial, but that is not the case. In politics, one often encounters surprises, thinking that there is complete agreement on something, and then it turns out that there is not. There will surely be questions today where I can return to this and refer to it. So we see it as successful. In any case, the results of the national consultation facilitate, simplify, and strengthen my work, our work, and the government's work. Meanwhile, corrections are made here from time to time from one direction or another. Minister Gulyás says that the amount of the minimum wage increase for the next year is correctly not 24 percent, but 24 thousand forints. Over three years, I think the minimum wage will increase by 40 percent, at least that is what the agreement is about. In the first year, I think this means 29 percent, so that much will be realized in the first year, and then it will go up and reach the whole, and then it will reach 40, and this means 24 thousand forints. So, the consultation is a practice, we want to continue it, and if necessary, we will bring it up again. I think for now the path is clear, the questions are well formulated, the answers are clear, Hungary must remain on the path of economic neutrality, after the war a new economic policy must definitely be initiated, and it is correct that the measures I just spoke about are included in that.
Kovács Zoltán, Secretary of State:
Thank you. Financial Times.
That must be won.
Kovács Zoltán, Secretary of State:
Financial Times.
Dunai Márton (Financial Times):
I prepared three areas of questions. I hope I am not abusing your patience. All three focus on the Balkans. Prime Minister, you recently visited Bulgaria and Romania. One question relates to the purpose of the Bulgarian visit. One of the most important Hungarian interests there is energy. What did you want to convince the Bulgarians about regarding gas transit, and what can you say about the long-standing rumor in Bulgaria that the likely buyer of the local oil refinery and oil company, Lukoil, is Mol? Should I now state the other questions as well?
If you would be so kind.
Dunai Márton (Financial Times):
Okay. You also visited Romania, where energy is also an important issue. There, MVM signed an agreement to acquire E.ON's retail business, but the Romanian government has vetoed this, and the intelligence services have mentioned a Russian connection in MVM. My question is, what is Hungary's goal here, and can this be thwarted by the Romanian government's possible resistance? Additionally, there is a sub-question regarding whether the MVM acquisition is somehow related to a large power plant construction in Hunyad County? A company called Mass Group Holding is building a huge power plant there, almost as large as Paks, gas-fired, and whether MVM would cooperate with this. The third question also relates to Romania, where there have been serious problems regarding the presidential election. The local services and political elite mention Russian influence in altering the election results. What will Hungary do to prevent something like this from happening here? We still have time until the 2026 elections, but we also need to prepare, as there have been reports that Russian hackers were quite at home in the Hungarian government servers. Thank you very much!
So, the energy supply arriving in Hungary through Ukrainian territories is becoming more difficult. This is a measured description of the situation, meaning that nothing is coming from there, or at least it is better to assume that nothing is coming from there, so if something does come, then… Therefore, Hungary, especially considering that due to the developments that started in the 1990s, I believe that 80-85 percent of Hungarian households are somehow part of the gas system, so we can also say that it is gas-based, so it is not simply an industrial issue. In many countries, gas is an industrial issue. They generate electricity with it or operate the chemical industry. This is important for us too, but essentially, the pipes go directly into households here. Therefore, gas supply is also a question of energy security for households, and if that fails, if the Ukrainian territory fails, then we had to solve what would replace it. Now the situation is that I must praise the Minister of Foreign Affairs again, who said years in advance that if Nabucco, if the older ones remember this, a large new pipeline that bypasses Ukraine and brings gas from the south, could not be built due to Western political blockages over the past decades, then let’s connect the existing gas pipelines, build compressor stations, and practically create a new gas corridor by linking them together. This has happened. If this had not happened, then the Hungarian economy would be in very big trouble now. Thanks to the Minister of Foreign Affairs, this has happened. Therefore, today there is a southern corridor. Hungary consumes about 9 billion cubic meters of gas a year, plus or minus half a billion cubic meters. So we should calculate in this order of magnitude. We bring in 7.5 billion through this southern corridor. Seven and a half billion! We have our own production, one to one and a half, and we also bring in from the Romanians – that is why Romania is important to us – according to our memories, 1.75 billion cubic meters of gas. So, in plain terms, if Ukraine fails, we still have Bulgaria and Romania's help, cooperating with them. We have our routes and sources so that there is no trouble in Hungarian households and the Hungarian economy. But you may remember that a year ago there was an attempt in Bulgaria to pass a law that would have made the operation of this corridor impossible. I don’t know if you still remember this, and then we had to negotiate with our political friends to persuade them by all means, but mainly by the weight of our arguments, to urgently withdraw this bill because it would ruin us. And we managed to bring this to fruition. And now that there is a government formation there, our task is to agree with the president and the members of the future new government that this will not happen, so that the supply route is secure. I received these guarantees yesterday. So I can confidently say that this will not happen again. The Bulgarians will remain our friends and will help us, and they are also looking for this help so that we can get the gas we need. Now, regarding the Romanian issues. What you say is an open piece of information, so they know there, I mean in Bulgaria, this is a private transaction, so the Bulgarian state has nothing to do with it. Lukoil is not a Bulgarian company, but a Russian private company that wants to sell one of its refineries. They have issued an open tender for this, and countries are participating, and one of the participating companies is Mol. One of the participating companies is Mol. Indeed, one of the seven who submitted a bid, and if I see correctly, the only European Union company among the seven bidders, the decision will then be made by the Bulgarians. So the news is true. As for the Romanian issues, indeed, MVM has acquired one of E.ON's companies, and there is a complicated process for this, there are unclear details, which the Romanian Prime Minister also raised, and the Romanian Prime Minister requested that partly to reassure public opinion, because such a Hungarian purchase in Romania still requires reassurance of public opinion, this would not be the case in the reverse situation, no one would need to be shown here, because if a business stands well on its own, then let them do it, but the situations are not like that there, so that everything is transparent, everyone can be reassured, he requested that we set up a working group, he will also delegate a leader into it, I will also delegate a leader into it, and they will calmly discuss all the details and present them. The second question regarding Romania, what was it again, sorry? That they are building a large power plant. I have no information about that. So I have no information about that. The third one, if I understand correctly, was about the election. I think very valuable knowledge has come into Romania's possession. They know something that we do not. Something happened there that has not happened here yet, and I also told the Prime Minister that we will handle it this way. So I asked him to pass on all information to us. All knowledge that is necessary, not only regarding foreign interference, that is one thing. Well, specifically, we also understand that, we have knowledge about that too, but mainly about technology, how this is realized, and how this happens in this virtual space, on TikTok, I don’t know, on all such platforms that you call platforms, the older ones still call screens, but that doesn’t matter now, the point is how this whole thing is realized, this influence, this irregularity, this hacking of fair competition. How does this happen? And where are those points where it can be prevented in time, where intervention can take place? And the Prime Minister said that as soon as all investigations in Romania are concluded, they will pass on all information to Hungary so that we can prepare not to find ourselves in the same situation as them after the next Hungarian election.
Kovács Zoltán, Secretary of State:
Thank you! The next is ATV.
Unyatyinszki György (ATV):
Good afternoon! I also prepared several questions. I will try to group them so as not to waste anyone's time, including my colleagues'. First of all, the Prime Minister spoke at the Kötcse meeting about the need to take up the gauntlet, to engage in political debates, to engage in policy debates. Also part of the policy debates is that in Parliament, he mentioned that there are problems in the country, for example, the situation of the railways, that the country cannot renovate main railway stations in the near future, or that there is a need for an increase in resources for the social sector, for health care resources, so there are plenty of topics and plenty of debate situations. The question arises whether he is willing to debate with Péter Magyar, as your expected main challenger, in the near future, and connected to this, whether, you know, Tamás Menczer, the Fidesz communications director, somewhat personally debated in front of a children's home in Pécs, whether this kind of debate is already a policy debate? How much of Menczer Tamás's debate style represents Fidesz and how much is part of governance? You mentioned that Fidesz must manifest itself in various branches in these debates. And then I still have two questions about the economic situation and the European Union.
I’m listening, just ask.
Unyatyinszki György (ATV):
Clear. You mentioned that 12 billion euros are on the European Union's account, which is allocated to Hungary. This is actually in terms of the Cohesion Fund and the Recovery Fund, and more could be listed, not the total amount. So these resources are still suspended. And at the end of the year, the Hungarian government could lose 1 billion euros from the Cohesion Fund, which is roughly 400 billion forints. What does the Hungarian government intend to do to ensure that this amount is not lost at the end of the year, what are its options? You know, typically, rule of law conditions would need to be met for this to be fulfilled. I am in a somewhat difficult situation because the time frame is tight; perhaps I would also ask about competitiveness, that Hungary, or the Orbán government, when it took over governance in 2010, was in 42nd place in the IMD competitiveness ranking, which is the most relevant international competitiveness ranking. Now it is in 54th place, while regional competitors have generally moved up in this ranking, Hungary has moved down. What is the Hungarian government's position when we expect competitiveness improvement from the European Union while we ourselves are not leading in this? Thank you!
Competitiveness is not an end in itself; it has a purpose. Competitiveness is meant to ensure that everyone has a job. I report that in Hungary, everyone has a job. Hungary is rather struggling with the need to mobilize even more workforce due to the large industrial investments that are opening up. So, anyone who wants to work in Hungary today can do so. The purpose of competitiveness is to increase wages, meaning that people should be paid better and better. We have just concluded an agreement regarding this, and the minimum wage agreement will push wages upwards. The international press is writing about a wage explosion in Hungary; I would call it a wage burst, but I hope that there will be even more robust growth from this, although undoubtedly, as I said, a 40 percent increase in the minimum wage over three years is unprecedented. The purpose of competitiveness is to ensure that modern technologies do not bypass Hungary. If you look at the investments taking place in Hungary, a large part of them is happening in the most modern technological sectors: electromobility, vehicle manufacturing, and the IT sector. So I believe that the Hungarian economy, from my perspective, is completely competitive. It is another matter that we have problems; I see the Achilles' heel of Hungarian economic competitiveness on the energy side. This is why the past three years have been so difficult, because with the outbreak of the war, the energy market was disrupted in Europe. Hungary spent 7 billion euros in the year before the war to import energy. As long as the new Paks power plant is not operational, we are dependent on energy imports to this extent, which is why we paid 7 billion, and as the war and sanctions came, we paid 17 billion. So, in a way that undermines competitiveness in the Hungarian economy – for the older generation, this was called a deterioration of the terms of trade in communist times – 10 billion euros has flowed out, which is 4,000 billion forints, poof, it has disappeared from the Hungarian economy. Well, this hits competitiveness. It affects it. So Hungary now needs to strive, and one of the most important elements of our industrial policy strategy is to ensure that Hungary can access energy as cheaply as possible, and since we do not have natural resources, the nuclear solution is obvious, and solar energy is another obvious solution, from which the industrial policy of electromobility follows. So it is not just about academically selecting which industry we want to develop in the world, but we choose the industry where we have the best chance of being good by comparing our endowments. So I do not see problems regarding competitiveness; it is undoubtedly true that competitiveness is, by definition, a dynamic concept. There is no such thing as being competitive now and remaining so. We must always work to be competitive, and there are many important tools and opportunities for this. We have a new economic minister who understands this. If anyone does, he does. One of the reasons I chose him for this job is precisely his views and thinking about competitiveness. That was not the question; I just note that we asked a non-politician to take this position. So we do not expect communication bravado from the economic minister, but results. I chose someone who, whatever he is determined to do, will do it. The doing, a doer, or however you say it in the modern world, is someone who accomplishes what he undertakes. Sometimes, if necessary, in a rough manner, but it will be done, to use a linguistic structure that evokes old military times. So I am hopeful that there will be no problems here. That’s all about competitiveness. As for politics, there are undoubtedly always new political phenomena. The most innovative profession in the world is ours. Now, a political strategy called "aggressive ranting" has emerged in public life, but this was not introduced by Tamás Menczer; he accepted the invitation, but he did not send out the invitations. So I think we bear no responsibility for this. Our concern is how to handle this situation. There is a methodology for this as well. But I would remind us, especially the government, that the government’s job is not to deal with the opposition. This should be left to the parties. The government’s job is to deal with the country, the problems, the challenges, and the people. So I would not like the emergence of new political styles and tools in politics to divert the Hungarian government’s attention from its essence, its tasks, and its duties. Therefore, I do not participate in such debates. Now, regarding what kind of debate there will be, who will be the challenger, and how the whole election will unfold, we will discuss that when we get there. I would like to make a strong statement: I will never debate with those whose masters are in Brussels, because I will debate with their masters. And my opinion on Hungarian domestic politics for many years now is that I have consistently been assigned the fate of being led by Brussels' agents in the Hungarian opposition. This has been the case for over ten years now, certainly since 2010, when Hungary announced that it has its own path, engaging in debates with Brussels, and since then I see every election that they do everything in Brussels to achieve a change of government in Hungary. They do not deny this. So before anyone says that this is impolite or implies a conspiracy, they say it outright; one goes there, and they state it plainly. I was in the European Parliament, and they said, "Who are you, the new one will come in." And they said this to the Poles as well, so let’s not play a guessing game. The situation is clear: Brussels wants a change of government in Hungary. They have their people for this, and I will not debate with them; I will debate with their masters in Brussels, and I even want to defeat them. I do not need to defeat them here; I need to defeat them in Brussels, and I am working on that. As for the question of EU funds, first of all, Hungary will not lose any funds. One loses a handkerchief, not one’s funds; that does not exist. So the money that is ours is in Brussels; they want to take it away, and we will defend it. They continuously want to take the Hungarian people's money away with various tools and justifications. We must fight to defend it. I have already defended 12.5 billion; it is in our account, and there is still more that I need to defend. Every time I have the opportunity, I will defend more and more amounts. Therefore, Hungary will gain access to every fund that is its own, that belongs to it, and I will not concede on this.
Zoltán Kovács, State Secretary:
I ask for Index!
Gyula Szabó (index.hu):
Our first question would be that last year the Prime Minister said that 2024 would be the year of economic growth. Who is responsible for the fact that this did not materialize this year?
Who is responsible for the fact that it will materialize next year is the good question. Let’s not make a bigger mistake than saying that it will not be 2024, but 2025 that will be the year of significant economic growth. I have never liked politicians who evade responsibility. Of course, there is always war, inflation, rising energy prices, and external actors; the important thing is whether we have a clear goal. If we have made those public, then we must fulfill them. If you could not meet your growth targets in 2024, then meet them in 2025. That is what will happen now.
Gyula Szabó (index.hu):
In your opinion, which is more important considering the elections: to create a sense of prosperity among the population or to actually restore the economy?
I do not know if the two exist independently of each other. I think it is difficult to create a sense of prosperity without actual prosperity, so creating a sense of well-being while you are hungry is quite difficult; I would not undertake that feat, and for me, reality always precedes communication about reality. I know that there are other trends in Hungarian politics that do not care about facts, do not want to base their actions on facts, do not act, but talk. I do not know if the future will be such that one can forge political capital just from talking; I do not know that either. I belong to the old school. I talk about what we do and what we will do, what we have accomplished. So for us, action comes first, and talking about it comes second. That is my answer to you. First comes prosperity, then we talk about a sense of prosperity. First, let’s create prosperity, let there be real economic development, then let’s talk about it. I think we are slowly getting to the point where there will be something to talk about.
Zoltán Kovács, State Secretary:
I ask for Bloomberg, please, next. In the middle.
András Gergely (Bloomberg):
First, a clarification regarding a previous question; you said that we can pretty much give up on gas supplies through Ukraine. In this regard, are there any negotiations expected with Russia by the end of the year? That would be my first question. The second is, regarding the stimulation of the economy, if there is still a need for measures beyond those already announced, is there any room in the budget for this, especially if it is needed due to the weakness of the Western European economy before the elections? And my last question would be, you mentioned recently, also in preparation for the elections, that you are ready to use even hard tools against the Tisza Party if necessary; what exactly did you mean by that? Among other things, could the electoral rules change in the coming year? Thank you!
There are civilizational limits beyond legal constraints that require a certain distance from the elections when one can still touch the electoral law in a proper country. I think Hungary has maintained this civilizational norm so far; I do not recommend that someone meddle with the electoral rules based on the current power dynamics before the elections. Moreover, there is somehow a moral equilibrium that has been restored. So far, I have seen that if someone has thought about this and if they had done what they were thinking, in the end, the results would have shown that they would have fared worse than if they had not done it. So my experience is that this temptation always arises: just a little here, just a little there. But I have experienced over thirty years that those who remained calm and composed always fared better, and the electoral system was not meddled with at least a year before the elections. It would perhaps be better not to do this even two years earlier, but that is not always possible. We have found ourselves in such a situation now. There are laws that state how electoral districts must be established based on demographic ratios. These are laws. So the question is not what the parliamentary majority feels like doing, but what the ratios must be. There were proposals to expand beyond the necessary modifications prescribed by law, but ultimately these proposals were successfully eliminated at various stages of the debate, and only those changes occurred that the law prescribes regarding how many residents can be in which electoral district, how much they can deviate, and so on. That was the long answer. The short one is that we are not preparing for such modifications. Does the government need to deploy stimulating tools? I have never been a proponent of stimulation in a form that brings financial risks. So, for example, it brings the risk that the budget deficit will spiral out of control or that the previously planned equilibrium path will be disrupted. So there are many ways to stimulate, but it should not be done in a way that jeopardizes financial stability. I know that you have never written this in our favor, but I would like to mention that we won the last three or four elections, perhaps all of them, with the budget deficit in the election year being smaller than in the year preceding the election. I know that if this is not respected here, I consider this a very serious professional achievement; I regard it as one of the most serious professional achievements of the civil government that in the election year, the budget does not go haywire; I could name several Western European countries where this happens, but in the election year, the budget deficit decreases. So I do not consider financial discipline something that should be risked. There are obviously experiences behind this. Hungary has often suffered from financial imbalances, which come at a very high price that must be paid, and therefore Hungary must always avoid those political and economic adventures that would be associated with a disruption of financial stability. I think this thought is also embodied in the new central bank governor, it is expressed. And there was a first question that I forgot; please forgive me.
András Gergely (Bloomberg)
is asking, but not into the microphone.
Yes, yes. So the situation is that we should not give up anything, because if you receive energy supply through only one pipeline system, you are always vulnerable. So we are not pleased that we have replaced the Ukrainian one with another. Of course, it would have been a big problem if we had not succeeded, but that does not give cause for joy. The joy comes from having energy available at a reasonable price through three or four different channels. Therefore, we are not giving up our plans regarding Ukrainian territories either; we want to supply energy there as well, we want to go through there, we are negotiating with the Russians and the Ukrainians, and we will continue to negotiate in the future. We are now trying with that not very imaginative trick, what if, by the time the gas enters Ukrainian territory, it is no longer Russian, but already owned by the buyer, and then what comes through Ukrainian territory is no longer Russian gas, but Hungarian gas. But whether the Ukrainians will accept this or not, whether the Russians will agree to this or not, negotiations are ongoing about this, and we will not give this up voluntarily in any case.
Kovács Zoltán, State Secretary:
AP, Bálint.
Dömötör Bálint (AP):
Good morning! I am from AP, and I have a few questions. First, I would like to ask about Poland. Hungary has granted political asylum to a former Polish deputy minister of justice, stating that his right to a fair trial has been compromised. What signs did they see there that Romanowski was subjected to such an unfair procedure? And from the PiS party, which other individuals are expected to request political asylum in Hungary? My second question is that, according to media reports, the elected American president, Donald Trump, is asking NATO member countries to raise their defense spending to 5 percent of GDP. Have you discussed this proposal with him, would you support it, and would Hungary have enough money in the budget to nearly double its defense spending?
I am just looking here... I am searching for the answer to the first question, but I cannot find it. I do not want to elevate the matter to the level of the Prime Minister. So our aim is to keep our conflicts with Poland at a manageable level. Therefore, I will not say anything about what I think of the rule of law situation in Poland. I can tell you something about the decision. There is a procedure for this. This procedure must be followed. There are thorough stages, stopping barriers in it. We have prepared a study that comprehensively reveals the situation in Poland. This is a substantial, thorough study that takes into account what is happening there now. The minister who has the right to decide on refugee matters has familiarized himself with these studies and made his decision based on them. Our decision is not unknown; it is a legally recognized institution internationally, and I am not revealing a great secret if I say that I do not believe this was the last one. As for the increase in NATO spending: I will not say that we will be overwhelmed, that would be an exaggeration, but it is already very taxing for us that we have to raise the amounts spent on defense to above 2 percent of GDP. This also shows that we are a peaceful nation interested in disarmament. So we would like not to have to spend even 2 percent of GDP on armaments, but rather that there would be international conditions and agreements that would allow us to lower this. But the world is moving in the opposite direction, and the 2 percent has been treated as a kind of question of alliance loyalty by everyone in recent times, therefore, although we literally sweated blood, we squeezed out this 2 percent. So you see, we talked here about the economy, how much more money would be needed in other areas. Now, if the 2 percent has to be raised, it shoots the Hungarian economy in the lungs. So if there is such a compulsion, if there is such pressure on us, then I can only imagine a scheduled increase, because otherwise it would incapacitate us. So a military expenditure of 3 or 4 percent of GDP means that you do not simply have to write more in one column; everything has to be reorganized, something has to be taken from somewhere. So then it has to be reorganized; it is a half-military economy for Hungary. I would like to avoid this. By the way, I have not discussed this issue with the president, which is understandable for proportionality reasons. But this will come up at NATO summits, and we will discuss this issue, and I will belong to the cautious camp; if we need to increase, let’s increase, but it should be transparent, clear, gradual, and bearable.
Kovács Zoltán, State Secretary:
Thank you! Origo.
Kovács András (origo.hu):
Good afternoon! Thank you very much. I would like to ask the Prime Minister about three brief topics. The first question is regarding the terrorist attack yesterday; since we have the last Sunday of Advent ahead of us in Hungary, will they reinforce the security of the Advent markets and Christmas markets here? My second question is that in an interview you gave to Patrióta, you mentioned that this year we will spend 4.5 percent of GDP on debt servicing, and next year 3.5 percent. What does this additional 1 percent mean in terms of billions of forints, and what areas will it be spent on? Finally, Mateusz Morawiecki, the former Polish Prime Minister, has been elected as the new leader of the European Conservatives and Reformists. In your opinion, what could be the maximum of cooperation between the Patrióta and the Conservatives in the current situation? Do you see a chance for other right-wing parties and factions to participate in this? Thank you very much!
As for the financial resources arising from the decrease in the ratio of debt servicing, we will use it to reduce our debt and to reduce the budget deficit. For this year, we planned a budget deficit of 4.5 percent, for the umpteenth time, because we had to revise it several times during the year. But now we are here; I will do everything to keep it, and for the next year, we must keep it below 4 percent, specifically at 3.7 percent. Not because anyone expects this from outside; that is completely secondary. There are all kinds of guidelines from the EU, but if I look at the budget deficit figures of other countries, we will not be the problematic country; rather, we need to reduce the budget deficit because it is in the interest of the Hungarian economy. So managing a budget deficit above 3 percent is very difficult. It keeps you on a continuous debt path; you remain on a continuous debt path. And although this may sound funny now, we should not set a lower goal than that at some point we do not go to others for money, but others come to us for money. This is the most comfortable income. I have money; others ask for loans; I charge interest from them, and I collect it. We would also like to be in this position; we are now on the other side of the stick; we go there, we ask for money, and we pay the interest. So I think that the continuous reduction of the Hungarian budget deficit, the reduction of public debt, and eventually transitioning to a creditor position should be a strategic goal for Hungary, albeit not a short-term one. Money is a serious matter. I learned from Angela Merkel that every forint, every mark, every euro you spend has to be earned by someone sooner or later. So someone has to work for it. And this is the essence of financial discipline. We pay attention to security; it is a problem that – unfortunately, it is also true for terrorist acts – a fool can create a hundred. So one must be careful at such times. The Hungarian law enforcement agencies have performed well every Christmas in recent years; this is my hope now as well. As for what happened with our sister party or brother party regarding the leadership change. So the Italian Prime Minister has so far provided the president of the European Conservatives; he was the party president, and now a Pole, the former Polish Prime Minister, is taking over this work, with whom I have had a decades-long, close, deep, friendly cooperation. I have already negotiated with him since then, and although the two flocks are different, that is, the pattern of the Patrióta party group and that of the European Conservatives, it is not by chance that we are in two different parties; despite the diversity of the most important issues, both party formations agree. So in the coming period, the number of initiatives that will be common from both party groups will increase, not hiding the intention that in the long term – as we say in our profession – there should be structured, well-designed institutional cooperation between the two groups. There are various possibilities for this in European politics. We strive for this. When this is established, that will be the moment when we will pop the champagne and outpace the European socialists in the European Parliament. So if the third and fourth factions in Europe can establish a lasting cooperation, we will outpace the socialists and become the second largest in the European Parliament. And then, after we have grown and our mass attraction has strengthened, this will create a magnetic field, and we will also absorb parties from the European People's Party, and we will be the largest. This is the plan.
Kovács Zoltán, State Secretary:
Thank you, Euronews. In the middle.
Siposhegyi Zoltán (Euronews):
Thank you very much! First, I would like to ask about the sending of guest workers; the news has recently emerged that starting from January 1, all guest workers arriving from outside Europe would be sent home, or their residency and work opportunities would not be extended by that additional year. You previously mentioned that the only major obstacle to economic development is the lack of workforce. So why is there such a need for this so quickly? Why was there no consultation with larger companies? What justifies this decision at all, and will they not be greatly missed in the labor market? And I have one more question in total. Under the leadership of János Lázár, the Information Office monitored the staff of the European Anti-Fraud Office, namely OLAF, who were investigating István Tiborcz, your son-in-law. First of all, did you know about this, do you think this is an appropriate procedure in a European democracy, and it was also mentioned that this information somehow disappeared from the Information Office, and Direkt36 has cited sources who claim that you specifically authorized this. Thank you very much.
I will start with the latter. These are all rumors, and I do not deal with them. The rules regarding when and how certain tools can be applied in Hungary are described by quite strict regulations. There is a national security system. The ministers and heads of services who are part of this system must act accordingly. I am not aware of any instance where this boundary was crossed when there was a civilian government or a national government in Hungary. The second question, or the first, is not a rumor, but it does not exist. So there is no such decision. We have created a law regarding the guest worker system. I think this was an excellent, significant codification work, and I believe it represents a serious standard. It somewhat diminishes the value of the whole, meaning it takes away from our own merits, that we actually copied the Qatari guest worker system, mutatis mutandis, and adapted it to a European context. Many years ago, the Emir of Qatar drew my attention to the fact that migration must be rejected, guest workers must be, they are also in the same boat, and the two must be sharply separated, and he said that they have the best guest worker law in the world. And then I looked, and indeed! And of course, since we are not where they are, and there are differences, and this is still a European Union legal environment, we modified it, but essentially the essence of the regulation comes from there. Because of this law, I have been asked several times in Parliament, and I made a clear promise there, and now I am fulfilling it. Perhaps the representatives of Mi Hazánk, who keep the guest worker issue on the agenda, said that guest workers will not go home. To which I responded that we now have this code, and we have given every country that wants to establish a guest worker relationship with Hungary a transitional period to create its law on readmission. And for those countries that do not create such a law and do not sign an agreement with Hungary on this, from January 1, hook, end, finished, we will not accept guest workers from there. I have committed, not only to Mi Hazánk, not only to the representatives, but to the whole country, that we will have a guest worker system where residence is possible for a definite period, and when that expires, they must leave the country. And we will implement this system in such a way that we also create the enforceability of the departure. A prerequisite for this is an agreement. What you are talking about now, because there is a basis for what you are saying, just not in the way you say it, so the government has indeed made a decision, and this rule has now been written down. And it stated that guest workers cannot be brought to Hungary from a country where there is no readmission agreement, or where the state has not established an institution here that guarantees readmission for us. And immediately ten countries fell off the list or perhaps even more. So the situation is that from January 1, guest workers cannot be brought to Hungary from numerous countries, so we agreed on this, we have been talking about this from the beginning, there is no surprise in this, those dealing with work and the organization of guest workers should not be surprised now, as we clearly stated this when we adopted this law. Now, how many guest workers are there in Hungary? And how many can there be? There is also a law that states that the Minister of National Economy must provide a number every year regarding how many job vacancies there are in Hungary. And he can say how many of the vacancies he wants to fill with guest workers, but he cannot go above that. Last year, I think it was 65,000, I have already consulted with the minister, his plan is to set this at 35,000 this year. Because he thinks that partly due to the Schengen area – meaning that it has expanded – and partly because large industrial investments have appeared in Eastern Hungary, he believes there are 300,000 to 500,000 people in Hungary who can still be involved in the Hungarian labor market, they just live in internal enclaves – of course, training is needed to involve them, but they can be involved – and he believes that we can still fill a large part of the job vacancies in Hungary with Hungarian workers, and therefore he informed the government in advance that he would decide this way, but I think the final decision will be made in January or February when these numbers are visible. I want to say, without any emotion and with the least possible flame, that Hungary belongs to Hungarians. So I do not want to see a guest worker country in my homeland, just as I do not want to see a migrant country. And therefore we do not allow migrants in. We will accept as many guest workers as we need. And not only because Hungary belongs to Hungarians, and I do not want to end up like some citizens of other countries who do not pay attention, and after ten years realize that they are traveling on the metro and there are unfamiliar people around them, they go home and see that others live there than before, and they ask the question of who allowed this, and it just happened because Western European life is about this today. I do not want Hungarians to find themselves in such a situation, nor do I want to be a sufferer of this. And I have another consideration regarding guest workers. This will certainly provoke debate. But I have seen bad examples in the West, and if the idea becomes accepted in a country that there are such inferior jobs that we no longer want to do because we live better now, and we are higher up, and we want to replace them with foreigners, and we get used to this, it will lead to very big problems. Because this actually devalues work. I think the work of a street sweeper is one of the most important jobs. It may be difficult, and it may be poorly paid, and it requires a lot of training, but if the street is properly swept, that is a serious achievement. If a clinic or a school is cleaned, the cleaner has done very serious work. So, wherever they traditionally want to bring in guest workers, I generally oppose that as long as there is even one Hungarian person willing to do that work. And we must tell Hungarians, even unskilled Hungarians, that you are important, your work is part of the country's performance, it will not work without you. So there is no inferior work, there is poorly done work and well done work. So the honor of work must be defended here at the bottom, not at the top, among the white-coated IT professionals, not there, it must be defended here. And if we switch to a logic that foreigners will come here and do the jobs we do not like, even though we would have people for it, I think that will lead to big problems. So I suggest, I call this a work-based economy and a work-based society, which is criticized because for some mysterious reason it is contrasted with science and knowledge, but let’s put that aside for now, so the spirit of the relationship to work must not change in a country, because if that happens, it will have destructive effects in the long term. Therefore, we must be cautious with this guest worker issue. It would be very easy to solve all of Hungary's labor problems by inviting a large-scale influx of guest workers. But I do not recommend this. Let us squeeze out the last possibility from ourselves. Let us find the last Hungarian person and persuade them to work, and let us pay them. Let us recognize their work. And if we have really gone beyond everything, then let someone come who is not us.
Zoltán Kovács, State Secretary:
ARD. Edit. It will be in the middle.
Edit Inotai (ARD):
Thank you very much! I have three short questions. Elections will be held in Germany in February. What is your current relationship with Friedrich Merz, the president of the CDU, who is expected to be the next chancellor, and do you see a chance for Hungarian-German political relations to significantly improve under such a government, or is the AfD rather the natural ally of Fidesz? And then one more question about the Western Balkans. Hungary provided a loan to North Macedonia at an interest rate of 3.25 percent. This is a very favorable loan in the international arena, especially considering that Hungary, for example, received a 5 percent loan from China. What national strategic intention lies behind this, and how does it benefit Hungarian taxpayers? And then one more question regarding the Polish relationship. What do you expect now regarding Poland, how much could the relations deteriorate or improve, and you mentioned that this may not be the last time this Polish Deputy Minister of Justice, who has now received political asylum in Hungary, is mentioned. Who could be next, perhaps the former CEO, president of Orlen, who is also staying in Hungary?
If we are thinking of the same gentleman – although one can never know which gentleman is in a lady's mind – then, at least based on my experience, he is currently a Member of the European Parliament. Consequently, we do not need to deal with this. But the question, in general, is true, in my opinion, that we must face the fact that there will be such cases in the future, or at least there could be. Therefore, we must speak very cautiously here, because Poland and Hungary have common interests, especially in Brussels, which neither of us can assert individually, only together. I call this inter-state relations, and inter-state relations must be rescued from the realm of party relations. Our party relations are in terrible shape with the ruling party in Poland, and I am working to ensure that this does not spread as much as possible. This will be a complicated and empathy-requiring process, but I have the intention. As for the loans provided to the Balkans, you only mentioned one loan, but there are more here. What is Hungary's interest? Hungary's interest is that there should be political stability in the region to our south. If, for example, during the migration period, in 2015-2016, there had not been a strong government in Macedonia, a masculine, strong government, then it would have been almost impossible to curb the entire wave of migration. So we have an economic and security interest – I already spoke about pipelines earlier – that there should be stable countries to our south. I am trying to convince the European Union that this should be the most important consideration, which is why I have never supported the behavior that Brussels has shown towards the Western Balkans; for two and a half years before our presidency, nothing happened regarding enlargement, I mean, in legal terms, the financial support we promised was not sent, so we did all sorts of things, the European Union does not perceive what fundamental interests one of its member states, Hungary, has in ensuring that this region is stable. And if the Union does not do what needs to be done, then someone has to do it. And this stability certainly costs money. Right now, we cannot give money as a gift because we are not rich enough to do so. We can provide loans. And we try to give loans under conditions that the borrowers do not go bankrupt. These are poor countries, so sometimes our budget has to cover the interest rate difference, it costs money, but this is the price of our security. That is why we also provided such a loan to Macedonia. But we also gave one to Bosnia, and we are negotiating with the Albanians as well. I think there are more here; the Minister of Economy knows this more precisely, but Hungary must commit – of course, according to its capabilities – to assist the states of the Balkan region with amounts that are not huge but are still noticeable. For example, the Germans withdrew from the Republika Srpska, one part of Bosnia and Herzegovina, due to political reasons, from investments. We need to go in there. Now, of course, it is good if an investment stands on its own feet, but this is a secondary consideration compared to the fact that when a country withdraws, developments get stuck, then someone has to step in, and if the Union is not willing to solve this, then we must do something there according to our strength. We translate this into English as responsible neighbourhood, because maybe Macedonia and Republika Srpska are not neighboring Hungary, but they are just a step away from our door. Albania is similar, and migration has brought them even closer to us. In this region, we have a responsibility, and this has financial consequences that must be accepted. Now, the most difficult question you asked is the German issue. I once met Mr. Merz, not under circumstances that need to be recalled, and we exchanged about three sentences, which in the now fashionable Hungarian political slang is said to be "we will talk later," so we agreed that we would talk to each other at some point. I do not want to add to the future German chancellor's troubles, because I think there are challenges there that would break not just one Hungary, but three Hungaries. So there are two issues there; one is the question of the trade war with China, which is a consequence of a bad European policy for Germany. The Germans wanted to prevent taxes from being imposed on Chinese products. I have never seen anything like it, that the Germans want to prevent something in Brussels, gather four or five countries, and that’s the end, and they cannot form a blocking minority. I have never seen anything like that in my life in Brussels, especially in a matter that is a matter of life and death for German industry: the issue of tariffs on vehicles. This happened. Hungary was with Germany on this issue; I know this from what I am saying now. We could not even form a blocking minority with the Germans. So there is something wrong there, in the machinery, in Brussels. So they have this trade war problem with China, which Brussels is putting on their necks, and they have an even bigger problem that the entire German economic strategy, which was based on cheap energy that came from Russia, is now gone. They are paying three to four times more than the competing American companies. That competition is unbeatable! So the new chancellor will have to face challenges in dimensions that, compared to which, we Hungarians are a very easily manageable small issue. So of course, when the new German chancellor, whatever they may be called, has worked through the big strategic questions and gets to the "Hungary" dossier, I will be at their disposal, but I know that we are not at the forefront here.
Kovács Zoltán, State Secretary:
I ask Mandiner next.
Kacsoh Dániel (Mandiner):
Thank you! What is the status of the border protection fine you mentioned? This penalty is ticking, right, at one million euros a day. Previously, it was said that Hungary would not pay this; are there perhaps alternative means to avoid this? In case migrants will be taken by bus to Brussels to demonstrate what the Hungarian position is. What can be done in the current situation? My next question is whether the peace mission will continue like this, or will Donald Trump take over the baton, so to speak, if I may put it that way. And one more question: one of the trending topics this year has been the exchange rate of the forint; has the Hungarian government's position on the introduction of the euro perhaps shifted, when could this be realistically expected? Thank you very much!
I can hardly wait for someone to take the baton from my hands, so Hungary must have a correct self-image, which means that it should neither overestimate nor underestimate its significance and weight. The fact that we think we are the most important country in the world is indisputable, and there is no doubt that we are the best country, and I could defend that no greater nation has ever walked the Earth, and that there are many things in the world that would not exist without Hungarians, and we have certainly given more to the world than we have received from it: I am absolutely sure of that. From the Rubik's Cube to the ballpoint pen and including the atomic bomb, to mention a few Hungarian products. So we have our national self-esteem; we know who we are, we know that we are irreplaceable and indispensable, but we must know how much influence we have on world affairs. And with this peace mission, Hungary has taken on far more than its strength. We had moral reasons for this, and there was no other option, but I can hardly wait for someone to take this baton from our hands, and I see that this is happening now. So the American president is coming, and he will lead the way. And then we are ready, we will help, we will cooperate, but then the issue of peace and the peace mission will not be associated with Hungary, which may cause some good feeling or self-esteem for moral reasons, but this is not the correct order of things. The correct order of things is what will now be established. In any case, we have always been on the side of peace; we help, the issue of peace has always been the most important for us, I have already told you, I see that Hungary wins peace much more easily than any war, so we must stay on this line, but I am glad that Hungary will finally have a smaller, less significant role in this. The next question was about migration. I asked the minister to keep the buses' engines running continuously, so at any moment a situation could arise from Brussels to which we can only respond in one way: we load them up, then we hand them a one-way ticket, and then they can go by train, and if necessary, we will take them by bus as well, of course under lawful circumstances. We have not given up on this at all; if necessary, we will deploy this tool as well. But we are not doing all this to provoke Brussels for its own sake, but to send clear signals that we will defend ourselves. I say again: after every terrorist act, for a few days, everyone feels that this is the right policy. They look at these images that we see and say, "Well, my child also goes to the Christmas market, right?" They go with my wife, and then they get a call that they have died because someone... How? It is obvious that when terrorist acts occur, everyone sees what the actual risks and weight of migration are. And I do not want, as we move away from the time of terrorist acts, for the weight, consequences, and responsibilities of migration to diminish in people's minds. I want to keep this alive in Hungary. The migration pressure may sometimes be smaller at the Hungarian border, sometimes larger, but the historically significant threat we live in is enormous and constant. And that is why, even if in surveys and national consultations, the economy may precede migration and security, in my mind, it will never precede it because it is the most important. So we must always have a tool at our disposal to fend off Brussels' efforts because now, if this Magdeburg issue were not in this Brussels political context but stood alone, we Hungarians would say: we deeply sympathize with the German people, we are with them in their feelings and prayers. Solve this problem. This is a German issue, we would say. But it is not a German issue because Brussels wants to make Magdeburg out of Hungary. They want to impose it on the Hungarians, and the German government will not protect us in this; Mr. Weber is leading the way in Brussels, they want to impose a migration regulation on Hungary that poses a glaring risk. We never want this because we will defend ourselves; there will be tools, sometimes provocative, other times civilized legal tools, but we will always defend ourselves because this must not be allowed. And this is the end of it, according to our conviction. I even accept that we may be wrong. But I will not allow anyone to dispute the right of Hungary to think this way. Thus, they should assess their security risks, act accordingly, and no one from Brussels can force us to change this. Of course, we will not pay, and they will take our money, so we will sue them and take it back. This is the essence of the battle plan. We have now hired a significant, reputable law firm through which we will sue Brussels and want to get back the money they take from us. Excuse me, was there another question? Forint. I do not recommend looking for a way out in this direction. The correct question for seeking a way out is how to make the forint more stable as a currency, and it is evident that the forint is a tool that reacts very sensitively to changes happening in the world, and this is never good. Certain currency value movements within a certain value limit are part of the modern global economy, but these fluctuations are unnatural. That is why it is not easy to be a central bank governor or a finance minister in Hungary today. You see, preserving the value of the forint belongs to the central bank according to the central bank law, but among the possible tools for stabilization, joining the eurozone does not appear in my mind. Joining the eurozone undoubtedly brings stability, but it stifles growth, takes away the opportunity for development. I think in this duality, which is why I suggest to Hungary to maintain the possibility of faster development, for which a national currency is needed, and that national currency should not be stabilized through the eurozone. There are other tools as well; please use them.
Kovács Zoltán, State Secretary:
I ask 24.hu next.
Spirk József (24.hu):
Thank you. I would like to relate to the peace mission topic; previously, President Trump, and you have said this several times, claimed that he could establish peace in the Ukrainian war within 24 hours, which has now become a metaphor; what time frame are you thinking of? This would be one of my questions. Regarding the Tisza Party, how do you see the balance of power at the moment? On the other hand, the government offices would be the next topic; recently, the building of the Ministry of Finance was completed next door, but the Ministry of Finance has since ceased to exist. Was it rational to spend around 700 billion forints on government office buildings while it was recently said that the state does not really have the budget to renovate the train stations? Thank you!
Good afternoon! Prime Minister, earlier there was a mention of the exchange rate of the forint, and you referred to the central bank's role in this regard, but does the government have any responsibility for the fact that the euro is now at 415? Yesterday, Parliament approved the 2025 budget, which assumes an exchange rate of 397.5, and I wonder how the math will work out in 2025, when and how much the euro will dip below 400 for this to come true? I could also ask, what do you advise, when should we buy euros for our summer vacation in 2025, when will the exchange rate be favorable? Péter Magyar. There are various public opinion poll data, but in any case, the Fidesz party is measured above, below, or at least close to the Tisza Party. My question is, in your opinion, what is Péter Magyar doing right that he has managed to climb to such a level in a relatively short time with the Tisza Party? Also, do you have any responsibility in this, have you made any mistakes? Péter Magyar is asking for the asset declarations of his family members to be made public for the past five years. Now I am asking, will you do it? I don’t want to preempt your answer, but I am interested in why not, if that is the case. Péter Magyar is currently visiting children's homes, or at least trying to visit them with varying degrees of success. In this context, I would like to ask about the child protection system. Today in Hungary, child protection institutions have to provide a child's daily meals for about 1,500 forints. Do you think it is possible to provide a child with healthy, nutritious meals for a day from this money? And then very briefly: war.
Zoltán Kovács, State Secretary:
You asked four questions. Thank you very much, the Prime Minister will answer them, and then we will continue.
Among other things, let’s slow down so I can write it down. War?
Zoltán Kovács, State Secretary:
No, let’s answer the questions. I think.
So if you know who to ask about when to buy euros, let me know too. I would also like to buy at the right moment. I’m sure I’m not the person who can tell you that. The central bank governor is, in this regard, I think, rather bound by confidentiality, but the knowledge is somewhere around the central bank. In response to the question of when and how the forint's exchange rate will develop, I believe this jurisdiction should not be taken away, nor do I suggest that. What effects come together in the exchange rate of a national currency, I think can be heard in most university lectures. I am not an expert speaker, but I know enough that there is speculation, there is the government’s performance, the general financial situation, stability, the budget deficit always affects the forint, and of course, there is the state and development of other currencies. And what I see, and what I asked for preparation for most during discussions with the economic minister, is the change in the dollar's exchange rate and its effect on the Hungarian currency. When the dollar strengthens, the forint automatically weakens, not just the forint, but every regional currency. And now, big things are going to happen, not just in the war and social policy, but the new American government is doing fantastic things in economic policy as well, just from what I see based on publicly announced plans, this is obvious. That this will change the exchange rate of the American currency compared to all other currencies in the world is certain. We need to prepare for this. But I think that in the movement of the forint today, situational factors play a much larger role than the actual state of the Hungarian economy. It is not possible for the forint to move 10-15 forints while the Hungarian economy remains the same. I do not believe that the basic structure of the Hungarian economy can change from Monday to Thursday. So from this perspective, I feel that the government is doing fine, the government is keeping the economy in order, meaning the budget, the national debt, the fundamentals of the economy are in order, and in this space, the central bank must fight the battle for stabilizing the forint's exchange rate. My asset declaration has been public since 1990, there is a law regarding my family members about what to do with them and how to make them public. I have always complied, my life is an open book, I am always available to everyone. If you ask about the Tisza Party, as I already answered earlier, it is not my job to deal with the opposition, I have a completely different job. I will respond to your question about what the government did wrong with the question of what the opposition did wrong? The governing party thanks you very much, it is currently governing, well or poorly. But what happens on the opposition side is not the concern of the governing parties, but of the opposition parties. What they do, why they let it happen, how, that should be their world, their question, their knowledge, the government should keep its distance from that. There might have been something else. Please?
Zoltán Kovács, State Secretary:
Catering, child nutrition.
We need to provide enough money to children's homes so that children receive expected, safe, healthy, and high-quality meals in Hungary. That much money needs to be provided, and this money must be available. If there is not enough now, then whoever is responsible will obviously ask for more. The government does not skimp on children. This has not been characteristic of us. We have epoch-making economic policymakers, and the minimum I expect from them is to generate the resources in the economy that are necessary for the social care system, the healthcare system, and the educational system. Now that György Matolcsy is leaving, I can confidently say that an epoch-making economic policymaker is leaving the central bank. He always solved this. If you look at the budget numbers, you can see the performance of Minister Mihály Varga, that is also in order, and I trust that this will continue under Márton Nagy. There is always money for what is really needed. Train stations, especially the large, massive train stations, are not part of the railway service, because the railway service will remain in state hands, but what goes beyond that, the operation of those large spaces, buffets, and shops, their renovation certainly exceeds our capabilities. We will involve private capital there, I agree with the proposal by Lázár. What is the state's duty is to operate the railway, the railway part of the train station, that is our job, what goes beyond that, and if someone can make money from it, and we cannot, then let them do it, invest, renew, a little should also come to us, meaning the government should also benefit from this. I think this is a good proposal that the Minister of Transport has put forward, and I support it.
Zoltán Kovács, State Secretary:
We are running out of time. I would like to ask Blikk! In the middle.
Barnabás Balázs (Blikk):
Thank you! According to his asset declaration submitted this year, he has savings of 10 million forints, while it is well known that his close circle is full of billionaires; just think of his son-in-law, his father, and his childhood friend. Does this wealth disparity not bother him, that after thirty years of frontline politics and eighteen years of governance, there is such a large difference in their financial situations? Does he not find this situation undignified? My second question is that the Fidesz party's troubles this year began with the grace scandal, which many attribute to Zoltán Balog. Have you already forgiven Zoltán Balog, Prime Minister? And my third question is that in the June mayoral election, if I am correct, you voted for Dávid Vitézy, who has since been quite intensely attacked by Fidesz. Do you regret marking your ballot for him? Thank you very much!
So, regarding Fidesz's troubles, I would like to see this in 2026 as well. We will get 45 percent, the second will get 30. What a fantastic run! I would like to recall this as the essence of our political performance in 2024. I have not publicly spoken about the debate that erupted within our church regarding the grace issue, because I believe that our church will handle it. Politically, I can only say that no political decision-maker can shift the responsibility for their decision onto their advisors. It would look bad if I were to answer your question here by saying that I made a scandalously bad decision, but you know, someone advised me to do so. That is impossible! Therefore, the politician makes the decision, and they bear the responsibility. The advisor takes on moral responsibility for whether they gave good advice or not. But that is no longer our concern, and it is certainly not worth making a church issue out of it. And I am glad that our church, as I see it, has managed, thank God, especially since the state and the church operate separately, to discuss and settle this issue within its own ranks without any state intervention, and perhaps now the tempers have calmed down there as well. Do wealth disparities bother me? They do not. I decided that in 1990, and I knew that this would be the case. When it became clear in Hungary that a civil, Western world, let’s say, a capitalist economic order was coming, it was known that some would become entrepreneurs, some would become scientists, and some would become politicians. As I looked around in 1990 in the opposition world surrounding me, a lot of MDF, SZDSZ, and all kinds of people, I saw these paths unfolding, and I knew what I was getting into. I was never attracted to the world of business; rather, I was drawn to the world of science. It was a difficult decision for me to choose to answer you here instead of pursuing an academic career, but that is now water under the bridge; I have moved far from the glories of academia. But the essence of the matter is that when a person makes a decision, they know what they are bringing upon themselves. Therefore, I always refuse or rather respond to every such question regarding personal business matters in the same way because I believe that the Prime Minister should not deal with business matters. So when you decide to engage in public affairs and enter politics, your perspective, based on which you view the world, should be public affairs and the public interest. When you become a businessman, you should view the world in terms of how to make a profit. That is a different perspective. These cannot be confused. Of course, the business world, the scientific world, and politics intersect, but they should not be mixed; that is incorrect, they should be kept separate. And therefore, regardless of what anyone in my family or elsewhere does, how much they earn, how they live, I do not give anyone life advice; it is not my business. They are adult citizens of Hungary, although I consider moderation a virtue, I do not give advice; they should live their lives, and I will live mine, and I know what will come of it. And I can confidently say that my star is not in a bad position in the party at the moment, so however the future of the government unfolds, I feel that I can slip onto the candidate list, and I can finish my active life as a representative serving the public interest as a result of a decision made in 1990, with all its consequences. I have a wife, five children, and six grandchildren; what more could I want? I have a decent job, and I am paid. Thank you, I am well.
State Secretary Zoltán Kovács:
Breuer Péter, one last question, and thank you very much. Our time is up.
Breuer Péter (BreuerPress, Heti TV):
Thank you, it has become a tradition that I am the last. Thank you for the opportunity! Prime Minister, the most important sentence that has returned today, and thank God it is so, I am a 72-year-old elderly man who has lived through war, and I carry this in my genes, so this is very important. You started this peace mission; you were also in Istanbul a few days ago, and I assume you were thinking of those people who are still hostages in basements on the other side of the world after 425 days. When you say we should dare to be small, it is clear as day that this is a false modesty, as you know not only the Russian president, not only the American elected president, but also Netanyahu and the Turkish president, so perhaps you could continue from where you want to stop; the future American elected president alone is not enough for this. The Turks have now gained ground, and the Turkish president listens to your words. That is the first question.
Yes. Please go ahead!
Breuer Péter (BreuerPress, Heti TV):
The spokesperson says there is no second question, but for a moment about Hungarian agriculture, if there is peace, then we also need to eat, and thank God Hungary was once self-sufficient. If Ukraine joins the European Union, then we know who the landowners are there and what synthetic food will flood us, and now that they have finally agreed from 2027 to 2033 or 2036, which my colleagues did not adequately announce because this is indeed a great success that the 27 have finally agreed, although they already agree in peace, what will happen then? Will we be eating Ukrainian bread, which might cause us some trouble?
Thank you very much for your questions, Péter. I did not advise what you inferred from my words, that we should dare to be small; that is a direction of another political camp. I only wanted to say that we should dare to be as big as we are, and we are big. The other thing is that at the same time, we know how much influence we have. So we are a great nation. I say again: many important things in the world would not exist without us; we have given them to the world. Beyond the fact that we properly cultivate the place entrusted to us, we have built it up, we have created civilizational achievements within it, but beyond that, we have created things that the whole world uses. Therefore, there is no reason for a Hungarian to shrink back, to slip under the threshold, or to do it for money… Let’s forget all of that. I suggest a healthy posture, but in the meantime, proper self-awareness also protects us from undertaking things that require a larger body mass. So if a person is 67 kilos, or let’s say a lightweight boxer, then they should not step into the ring as a super heavyweight because it is known what will happen. And that is not a glorious end. Therefore, one must choose well the places, fields, and times when and with whom one undertakes something, whether against them or with them. That’s all about our posture. The Turkish issue. We do not discuss it publicly with the Turkish president. As far as I remember, I have never commented on this, but the Middle East region comes up in every discussion we have with the Turkish president. And I am indeed in the unprecedented position of having, for various reasons, a friendly relationship with the Prime Minister of Israel, Mr. Netanyahu, and a paternal-friendly relationship with President Recep Tayyip Erdoğan, who is the President of Turkey. And I talk to everyone about everything. So I know all the positions, and I always work to bring these positions closer together and to introduce other perspectives. So I am working on what a Christian should do in this relationship, in this Turkish-Israeli relationship; I am doing that as well, so I act as I should, but this is very difficult bread. So I must say that the positions and mindsets of the two defining states in the region are very far apart, and it requires continuous political readiness and maintenance from countries larger than Hungary to make that region as stable as possible. Today, we are very far from that. It is unacceptable for people to be held hostage in basements anywhere in the world, especially given the previous events. I consider it unfortunate that although a change has begun in Syria, I do not see anyone who would dare to say that they are in control of the processes; several countries must cooperate here to ensure that what is happening there does not lead to a second terrorist state but to some form of consolidation. So I feel that there is a lot to be done, and I can only tell you that whatever can be done within the framework of diplomacy, sometimes beyond it, for the peace of that region, the Hungarian state will do. Regarding the seemingly simple question about agriculture, Hungary has a robust agriculture and a surprisingly developing food industry. We have announced two tenders in recent days, perhaps a month or two ago. One for the small ones, the other for the large ones, for food industry developments. Now, I do not guarantee the accuracy of the numbers, but we announced about 150 billion forints in development funds, and applications worth 750 billion have come in. This means that there is tremendous vitality and competitiveness in Hungarian agriculture, and we are now working on how to raise that 150, so that if we already have such businesses, they can be successful. Both small and large. But overall, I can say that Hungarian agriculture is currently capable of feeding 20 million people. So we can support 20 million people while we are only 10 million. So that is the basic number. It is true that there are certain components, sub-sectors of agriculture where we import, but in other sub-sectors, we export. But overall, while we are not self-sufficient in the sense that we produce everything we need because we import many things from abroad, we produce food for 20 million people instead of just 10 million, and we sell 10 million. Therefore, the performance of Hungarian agriculture is always important to us; it is important first of all to those who live from it, important to Hungarian consumers, to every Hungarian person, important to the Hungarian budget, and important to the whole world because there are not many countries that can produce more agricultural products than they consume. Therefore, our contribution to global food supply can be considered significant, at least at the regional level. Ukraine's accession to the union will, if it is as it is now, that is, the Ukrainian one, hit us hard. So let’s not mince words; this means that the gate can be closed, the shop can be shut down. Not just for us, but even in France. So it is clear that a very strong alliance is now being formed among agricultural countries that want to rationalize Ukraine's approach to the European Union so that everything that can come from there does not hit us hard. This requires serious negotiations; we are not the only ones; there are those who want to profit from bringing Ukrainian food into Europe. We have to fight them back, and we need to establish a rescue plan for Hungarian and European farmers. This has not yet been created. What has been created is what the 27 think about the future of the European economy, but whether the Ukrainian agriculture can even be integrated into this, and if so, how, there is no agreement on that in Europe today.
State Secretary Zoltán Kovács:
Prime Minister, Minister, thank you very much to the colleagues for being with us today. We wish you a blessed Christmas! Goodbye!
I wish you all blessed, peaceful holidays and a happy New Year!
The original Hungarian. The tags above are read on the English translation's sentences.
Kovács Zoltán államtitkár:
Miniszterelnök úr, köszönöm szépen! Ahogy Miniszterelnök úr jelezte, természetesen kérdések lesznek. Azt szeretném előre jelezni, hogy 12:30-ra be kell fejeznünk, a következő program miatt. A szokásoknak megfelelően az MTVA-t kérem szépen először.
Csere Judit (MTVA):
Köszönöm szépen a szót! Ugye, a nemzeti konzultációról már szó volt. Miniszterelnök úrtól kérdezném, hogy hogyan értékeli ezt a számot, ami elhangzott, hogy 1 millió 252 ezren, ha jól emlékszem, kitöltötték ezt a kérdőívet, ami minden eddiginél szakmaibb volt. Ön is említette, hogy a legtöbb kérdés a gazdasághoz kapcsolódott. Van-e már eredmény? Mit lehet róla tudni? Köszönöm!
Amit én tudok mondani Önnek, Zoltán, hagyjuk is, mert azokat úgyis nyilvánosságra hozzuk, az, hogy az eddigi konzultációk közül ez volt a harmadik leginkább érdeklődést kiváltó. Érdekes, amikor a nyugdíjakról és korábban is ahhoz kapcsolódó gazdasági kérdésekről kérdeztünk, akkor volt ilyen magas az érdeklődés. Ebből teljesen világos, hogy a magyar közvéleményt minden mást megelőzően – nem eltagadva talán más kérdések fontosságát – azért mégis a gazdasági kérdések érdeklik leginkább, ami helyes szerintem, illetve jó visszajelzés a kormány számára. Mindig van egy vita azon, hogy a kérdések nem célzatosan vannak-e megfogalmazva. A kérdések úgy vannak megfogalmazva, hogy kifejezzék a kérdező szándékát kétségkívül, hogy mire kíváncsi. Arra vagyunk kíváncsiak, hogy így vagy úgy, ezt vagy azt. Persze föl lehet tenni másképpen is a kérdéseket, egészen másképpen is lehet kérdezni, de az, aki másképp akar kérdezni, az kérdezzen másképpen. Mi tudjuk, hogy milyen kérdésekre várunk válaszokat. És ezek néha triviálisnak tűnnek, de ez nincs így. A politikában gyakran éri az embert olyan meglepetés, hogy azt gondolja, hogy teljes egyetértés van egy dologban, aztán kiderül, hogy nem. Biztos lesznek ma is olyan kérdések, ahol majd ide visszatérhetek, és utalhatok erre. Tehát mi sikeresnek látjuk. Mindenképpen az én munkámat, a mi munkánkat, a kormány munkáját könnyíti, egyszerűsíti és megerősíti a nemzeti konzultáció eredménye. Közben itt korrigálnak időnként hol egyik, hol másik irányból. Azt mondja Gulyás miniszter úr, hogy a minimálbér következő évre eső emelésének mértéke helyesen nem 24 százalék, hanem 24 ezer forint. Három év alatt 40 százalékban nő szerintem a minimálbér, legalábbis a megállapodás erről szól. Az első évben szerintem ez 29 százalékot jelent, tehát annyi valósul meg az első évben, és utána ez megy föl, és éri el az egészből, és utána éri el a 40-et, és ez forintban pedig 24 ezer forintot jelent. Nos, tehát a konzultáció gyakorlat, folytatni is akarjuk, ha szükség lesz rá, akkor ismét elővesszük. Szerintem egyelőre a pálya világos, a kérdések jól megfogalmazottak, a válaszok egyértelműek, Magyarországon a gazdasági semlegesség pályán kell maradni, a háború után mindenképpen új gazdaságpolitikát kell indítani, és azokban helyes, ha helyet foglalnak azok az intézkedések, amelyekről az előbb is beszélhettem itt.
Kovács Zoltán államtitkár:
Köszönöm. Financial Times.
Azt azért meg kell nyerni.
Kovács Zoltán államtitkár:
Financial Times.
Dunai Márton (Financial Times):
Három kérdéskörrel készültem. Remélem, nem élek vissza a türelmükkel. Mind a három a Balkánra figyel. Miniszterelnök úr, most Bulgáriában és Romániában járt a napokban. Az egyik kérdés arra vonatkozik, hogy mi volt a bolgár látogatás célja? Ugye, ott az egyik legfontosabb magyar érdek az energia. Miről akarta meggyőzni a bolgárokat a gáztranzit ügyében, illetve mit tud arról mondani, ami Bulgáriában már nagyon régen tartja magát, hogy az ottani, valószínűleg eladósorban lévő olajfinomító és olajvállalat, a Lukoil egyik esetleges vevője a Mol lehet? Mondjam most a többi kérdést is?
Ha volna kedves.
Dunai Márton (Financial Times):
Oké. Romániában is járt, ahol szintén az energetika egy fontos kérdés. Ott az MVM kötött megállapodást az E.ON lakossági üzletágának az átvételéről, de ebben a román kormány vétót emelt, a titkosszolgálatok pedig orosz szálat az MVM-ben. Az a kérdésem, hogy mi itt a magyar cél, és meghiúsulhat-e ez a román kormány esetleges ellenállásán? Illetve van egy olyan alkérdés ezzel kapcsolatban, hogy az MVM-bevásárlás kapcsolódik valahogyan egy nagy, Hunyad vármegyei erőműépítéshez is? Tehát ott egy Mass Group Holding nevű cég egy hatalmas erőművet épít, majdnem akkora, mint Paks, gázosat, és hogy ezzel együttműködne valahogyan az MVM. Illetve a harmadik kérdés szintén Romániához kapcsolódik, ahol most, ugye, az elnökválasztás kapcsán nagyon komoly problémák voltak. Az ottani szolgálatok és a politikai elit orosz befolyást emleget a választások eredményének a megváltoztatására. Mit fog tenni Magyarország, hogy ilyesmi ne történhessen meg itt? Még, ugye, van időnk a 2026-os választásig, de fel is kell készülni, mert voltak olyan jelentések, amik szerint az orosz hackerek elég otthonosan mozogtak a magyar kormány szerverein. Köszönöm szépen!
Tehát az ukrán területeken keresztül Magyarországra érkező energiaszállítás elnehezül. Az egy mértéktartó leírása a helyzetnek, vagyis onnan nem jön semmi, vagy legalábbis jobb, ha azzal számolunk, hogy onnan nem jön semmi, szóval mégis jön, hát akkor… Ezért Magyarországnak különös tekintettel arra, hogy a kilencvenes években megindult fejlesztések miatt a magyar háztartásoknak emlékeim szerint a 80-85 százaléka valahogy része a gázrendszernek, tehát azt is mondhatjuk, hogy gázalapú, tehát nem egyszerűen ipari kérdés. Sok ország esetében a gáz egy ipari kérdés. Elektromos áramot termelnek vele, vagy vegyipart működtetnek. Ez nekünk is fontos persze, de lényegében nálunk közvetlenül bemennek a csövek a háztartásokba. Tehát ezért a gázellátás a háztartások energiabiztonságának a kérdése is, és ha az kiesik, az ukrán terület kiesik, akkor meg kellett oldanunk, hogy mi lesz helyette. Most úgy áll a dolog, hogy ismét a külgazdasági minisztert kell dicsérnem, aki évekkel előre már mondta, hogyha már a Nabuccót, ha emlékeznek még az idősebbek erre, egy nagy, új csővezetéket, amely megkerüli Ukrajnát, és délről hoz fel gázt, nem sikerült megépíteni a nyugati politikai blokkolás miatt az elmúlt évtizedekben, akkor csináljuk azt, hogy a meglévő gázvezetékeket kapcsoljuk össze, építsünk kompresszorállomásokat, és gyakorlatilag ezeket összefűzve hozzunk létre egy új gázkorridort. Ez megtörtént. Ha ez nem történt volna meg, akkor most nagyon nagy bajban lenne a magyar gazdaság. A külgazdasági miniszternek hála ez megtörtént. Ezért ma van egy déli korridor, egy déli folyosó. Magyarország egy évben olyan 9 milliárd köbméter gázt fogyaszt, plusz-mínusz fél-egymilliárd köbméter. Tehát nagyságrendben így kell számolnunk. Ezen a déli folyosón hozunk be 7,5 milliárdot. Hét és fél milliárdot! Van kitermelésünk, saját, egy-másfél, és a románoktól is hozunk be – ezért fontos számunkra Románia – emlékeink szerint 1,75 milliárd köbméternyi gázt. Tehát magyarán, ha Ukrajna kiesik, nekünk akkor is megvan Bulgária és Románia segítségével, velük együttműködve. Nekünk megvannak az útvonalaink és a forrásaink, hogy a magyar háztartásokban és a magyar gazdaságban ne legyen baj. De emlékezhetnek rá, hogy ezelőtt egy évvel volt kísérlet Bulgáriában arra, hogy egy olyan törvényt hozzanak, amely ennek a korridornak a működését ellehetetlenítette volna. Nem tudom, emlékeznek-e még erre, és akkor a politikai barátainkkal kellett tárgyalásokat folytatnunk, hogy rávegyük őket mindenfajta eszközökkel, de leginkább az érveink súlyával, hogy sürgősen vonják vissza ezt a törvényjavaslatot, mert tönkretesznek bennünket. És ezt sikerült is tető alá hozni. És miután ott most kormányalakítás van, nekünk az a feladatunk, hogy megegyezzünk az elnökkel meg a leendő, új kormány tagjaival is, hogy ilyen nem lesz, tehát hogy biztonságban van az ellátási útvonal. Ezeket a garanciákat én tegnap megkaptam. Tehát nyugodtan mondhatom, hogy ez még egyszer nem fordul elő. A bolgárok a barátaink maradnak, és segítenek bennünket, keresnek is persze ezen a segítségen, hogy megkapjuk a gázt, amire szükségünk van. Most, ami a romániai ügyeket illeti. Amit Ön mond, az egy nyílt információ, tehát ott úgy tudják, mármint Bulgáriában, ez egy magánügylet, tehát a bolgár államnak nincs hozzá köze. A Lukoil nem egy bolgár cég, hanem egy orosz magáncég, amelyik el akarja adni az egyik finomítóját. Erre kiírt egy nyílt tendert, ezen részt vesznek országok, és az egyik résztvevő cég a Mol. Az egyik résztvevő cég az a Mol. Valóban, a hétből az egyik, aki adott be ajánlatot, s ha jól látom, az egyetlen európai uniós cég, amelyik a hét pályázó között szerepel, a döntést majd meghozzák a bolgárok. Tehát a hír igaz. Ami a romániai ügyeket illeti, ott valóban az MVM az E.ON-nak az egyik cégét kivásárolta, és ennek egy bonyolult folyamata van, vannak tisztázatlan részletkérdések, ezt a román miniszterelnök is fölvetette, és a román miniszterelnök azt kérte, hogy részben a közvélemény megnyugtatására, mert egy ilyen magyar vásárlás Romániában a közvélemény megnyugtatását igényli még, ez fordított esetben nem lenne így, itt nem kéne megmutatni senkit, mert ha egy üzlet jól megáll a lábán, hát akkor csinálják meg, de ott még nem ilyenek a helyzetek, tehát nem ilyenek az állapotok, tehát, hogy minden transzparens legyen, mindenki megnyugodjon, azt kérte, hogy állítsunk föl egy munkacsoportot, ő is delegál bele egy vezetőt, én is delegálok bele egy vezetőt, és ők az összes részletkérdést szépen, nyugodtan tárgyalják végig, és mutassák be. A második kérdése Romániával kapcsolatban, az mi is volt, bocsánat? Hogy építenek egy nagy erőművet. Arról nem tudok semmit. Tehát arról nincs információm. A harmadik pedig, ha jól értem, a választás volt. Szerintem nagyon értékes tudás került Románia birtokába. Ők olyasmit tudnak, amit mi nem. Ott olyasmi történt, ami itt még nem történt meg, és mondtam is a miniszterelnöknek, hogy mi ezt így is kezeljük. Tehát arra kértem, hogy minden információt adjon át nekünk. Minden tudást, ami szükséges, nemcsak a külföldi beavatkozás ügyében, az egy dolog. Na, speciel ahhoz mi is értünk, arról nekünk is van tudásunk, hanem leginkább a technológiáról, hogy ez hogyan valósul meg, és ez hogyan történik ebben a virtuális térben, a TikTokon, nem tudom, szóval az összes ilyen felületen, amit Önök felületnek neveznek, az öregek még képernyőnek, de most az mindegy, a lényeg, hogy hogyan valósul meg ez a dolog, ez az egész, ez a befolyásolás, ez a szabálytalanság, ez a fair versenynek a meghekkelése. Ez hogy’ történik? És hol vannak azok a pontok, ahol időben meg lehet ezt előzni, be lehet avatkozni? És azt mondta a miniszterelnök, hogy amint lezárul az összes vizsgálat Romániában, ők minden információt át fognak adni Magyarországnak, hogy mi felkészülhessünk arra, hogy ne járjunk velük egy cipőben majd a következő magyar választás után.
Kovács Zoltán államtitkár:
Köszönöm! A következő az ATV.
Unyatyinszki György (ATV):
Jó napot kívánok! Én is több kérdéssel készültem. Igyekszem csomagba rendezni, hogy ne raboljam senkinek az idejét, illetve a kollégákét sem. Legelőször is Miniszterelnök úr beszélt még arról a kötcsei találkozón, hogy fel kell venni a kesztyűt, politikai vitákat kell vállalni, szakpolitikai vitákat kell vállalni. Szintén a szakpolitikai viták része az, hogy a parlamentben is arról beszélt, hogy azért probléma van az országban, például a vasút helyzete, hogy nem tud az ország főpályaudvarokat felújítani a közeljövőben, vagy hogy szükség van a szociális szférának a forrásainak a bővítésére, az egészségügyi források bővítésére, tehát téma van bőven, és vitahelyzet van bőven. Adódik a kérdés, hogy Magyar Péterrel, mint az Ön várható főbb kihívójával hajlandó-e majd vitázni a közeljövőben, illetve ezzel összekapcsolva az, hogy, ugye, Menczer Tamás, a Fidesz kommunikációs igazgatója vitatkozott némileg személyeskedésbe menően az egyik gyermekotthon előtt Pécsett, hogy ez a fajta vita már a szakpolitikai vita? Menczer Tamásnak a vitastílusa, amit képviselt, mennyire a Fidesz és mennyire a kormányzás része? Ugye, Ön beszélt arról, hogy a Fidesznek különböző fegyvernemekben kell megnyilvánulnia ezekben a vitákban. És akkor még a gazdaság helyzetéről meg Európai Unióról még lenne két kérdésem.
Figyelek, kérdezzen csak.
Unyatyinszki György (ATV):
Világos. Arról beszélt, hogy 12 milliárd euró áll az európai uniós számlán, ami Magyarország részére biztosított. Ez igazából a Kohéziós Alap szempontjából, illetve a Helyreállítási Alap szempontjából, és még lehetne sorolni, nem a teljes összeg. Tehát továbbra is fel vannak függesztve ezek a források. És év végén is a Kohéziós Alap részéről 1 milliárd eurót, tehát nagyjából 400 milliárd forintot elveszíthet a magyar kormány. Mit kíván tenni a magyar kormány azért, hogy ez az összeg év végén ne vesszen el, milyen lehetőségei vannak? Ugye, itt jellemzően jogállamisági feltételeknek kellene megfelelni ahhoz, hogy ez teljesüljön. Némileg nehéz helyzetben vagyok, mert szűkös az időkeret, talán még a versenyképességre rákérdeznék, hogy Magyarország, illetve az Orbán-kormány, amikor 2010-ben átvette a kormányzást, akkor az IMD versenyképességi rangsorán, ami a leginkább mérvadó nemzetközi versenyképességi rangsor, a 42. helyen volt. Most pedig az 54. helyen szerepel, miközben a régiós vetélytársak jellemzően előrébb kerültek ebben a rangsorban, Magyarország hátrébb. Mi a magyar kormány beszélőpozíciója abban az esetben, amikor mi várunk versenyképességbeli fejlődést az Európai Uniótól, miközben mi magunk nem járunk ebben élen? Köszönöm!
A versenyképesség nem önmagában való dolog, nem önmagáért, hanem annak van valami értelme. A versenyképesség arra való, hogy mindenkinek legyen munkája. Jelentem, Magyarországon mindenkinek van munkája. Magyarország inkább azzal küzd, hogy még több munkaerőt kellene csatasorba állítani a megnyíló nagyipari beruházások miatt. Tehát aki ma Magyarországon dolgozni akar, az dolgozhat. A versenyképesség értelme, hogy nőjenek a bérek, tehát hogy egyre jobban megfizessék az embereket. Most kötöttünk megállapodást erre vonatkozóan, a minimálbér-megállapodás fölfele fogja nyomni a béreket. Arról írnak a nemzetközi sajtóban, hogy Magyarországon bérrobbanás van, bérpukkanásnak mondanám, de majd remélem, hogy lesz ebből még ennél erőteljesebb növekedés is, bár kétségkívül, mint mondtam, a 40 százalék három év alatt a minimálbér esetében példátlan. A versenyképesség értelme, hogy ne kerüljék el Magyarországot a modern technológiák. Ha megnézi a Magyarországon zajló beruházásokat, azok nagy része a legmodernebb technológiai ágazatokban történik: elektromobilitás, járműgyártás, IT-szektor. Tehát én azt gondolom, hogy a magyar gazdaság, ahonnan én nézem a gazdaságot, teljesen versenyképes. Az egy másik dolog, hogy vannak problémáink, ennek én az Achilles-sarkát a magyar gazdasági versenyképességnek az energia oldalán látom. Ugye, ezért volt olyan nehéz az elmúlt három év, mert azzal, hogy kitört a háború, az energiapiac fölborult Európában. Magyarország a háborút megelőzően elköltött egy évben 7 milliárd eurót arra, hogy energiát hozzon be. Amíg az új paksi erőmű nem áll be, addig ilyen arányban szorulunk energiaimportra, ezért fizettünk 7 milliárdot, és ahogy megjött a háború meg a szankciók, fizettünk 17 milliárdot. Tehát a magyar gazdaságból a versenyképességet rontó módon – idősebbeknek mondom: ezt a kommunista időkben cserearányromlásnak nevezték – kiszaladt 10 milliárd euró, az 4.000 milliárd forint, huss, eltűnt a magyar gazdaságból. Na, ez megüti a versenyképességet. Ez hatással van rá. Tehát Magyarországnak most arra kell törekednie, és a mi iparpolitikai stratégiánk egyik legfontosabb eleme éppen az, hogy azt biztosítsuk, hogy Magyarország minél olcsóbban tudjon energiához jutni, és miután, ugye, nincsenek természeti erőforrásaink, ezért a nukleáris megoldás kézenfekvő, a szolár, a napenergia pedig a másik kézenfekvő megoldás, ebből pedig az elektromobilitás iparpolitikája következik. Tehát nemcsak arról van szó, hogy akadémikus okoskodással kiválasztjuk azt, hogy a világ melyik iparágában akarunk fejleszteni, hanem az adottságainkat összenézve választjuk ki azt az iparágat, ahol leginkább esélyünk van arra, hogy jók legyünk. Tehát én a versenyképesség ügyében nem látok bajokat, az kétségkívül igaz, hogy a versenyképesség definíciószerűen egy dinamikus fogalom. Olyan nincs, hogy most versenyképesek vagyunk, és azok maradunk. Mindig tenni kell azért, hogy azok lehessünk, és ennek számos fontos eszköze és lehetősége van. Olyan új gazdasági csúcsminiszterünk van, aki ezt érti. Ha valaki, akkor ő érti. Az egyik szempont, amiért őt választottam erre a munkára, épp a versenyképességről vallott nézetei és gondolkodása. Nem ez volt a kérdés, csak megjegyzem, hogy egy nem politikust kértünk fel oda, erre a pozícióra. Tehát nem kommunikációs bravúrokat várunk a gazdasági csúcsminisztertől, hanem eredményeket. Egy olyan embert választottam, aki viszont amit eltökél vagy elhatároz, azt megcsinálja. A csinálás, egy doer, vagy hogy kell ezt mondani itt, a modern világban, az ember, amit elvállalt, azt megcsinálja. Időnként, ha kell, akkor karcosan, de az meg lesz csinálva, hogy régi katonai időket visszaidéző, nyelvi szerkezetet használjak. Tehát én abban bizakodom, hogy itt nem lesz baj. Ennyit a versenyképességről. Ami a politikát illeti. Kétségkívül mindig vannak új politikai jelenségek. A leginnovatívabb szakma a világon a mienk. Most egy ilyen, jobb szó híján az „agresszív hőbörgés” nevű politikai stratégia jelent meg a közéletben, de ezt nem Menczer Tamás hozta be, ő elfogadta a meghívást, de nem ő küldte ki a meghívókat. Tehát azt hiszem, hogy bennünket azért semmilyen felelősség nem terhel. Nekünk ahhoz van közünk, hogy hogyan kell ezt a helyzetet kezelni. Ennek is megvan a maga módszertana. De én azért emlékeztetném magunkat arra, leginkább a kormányt, hogy a kormánynak nem az a dolga, hogy az ellenzékkel foglalkozzon. Ezt meg kell hagyni a pártoknak. A kormánynak az a dolga, hogy az országgal foglalkozzon meg a gondokkal, a kihívásokkal, meg az emberekkel foglalkozzon. Tehát nem szeretném, hogyha új politikai stílusok és eszközök megjelenése a politikában a magyar kormány figyelmét a lényegről és a feladatáról meg a kötelességéről eltérítené. Ezért én nem is veszek részt ilyenfajta vitákban. Most, ami majd, hogy milyen vita lesz, meg ki lesz a kihívó, meg hogy’ lesz az egész választás, azt majd beszéljük meg akkor, ha oda jutunk. Egy erős állítást azért szeretnék tenni, tehát sosem fogok olyanokkal vitatkozni, akiknek a gazdái Brüsszelben vannak, mert én majd a gazdáikkal vitatkozom. És nekem az a véleményem a magyar belpolitikáról most már hosszú évek óta, hogy rendre az a sors jut nekem osztályrészül, hogy Brüsszel megbízottjai vezetik a magyar ellenzéket. Ez így van most már tíz-egynéhány éve, 2010 óta biztosan, amióta Magyarország bejelentette, hogy neki van egy saját útja, ezzel vállal Brüsszellel vitákat, és azóta én minden választáskor látom, hogy mindent megtesznek Brüsszelben annak érdekében, hogy kormányváltást érjenek el Magyarországon. Ezt nem tagadják el. Tehát mielőtt azt mondaná bárki, hogy ez udvariatlan, vagy konspirációt föltételezne, ezt megmondják, odamegy az ember, és bemondják pacekba. Ott voltam az Európai Parlamentben, megmondták, maga ki, az új meg majd jön be. És ezt mondták a lengyeleknek is, tehát ne játsszunk zsákbamacskát. A helyzet világos: Brüsszel kormányváltást akar Magyarországon. Megvannak erre az emberei, na, azokkal én nem vitatkozom, a gazdáikkal viszont vitatkozom Brüsszelben, sőt le is akarom őket győzni. Nem itt kell őket legyőznöm, hanem Brüsszelben, és ezen dolgozom is. Ami az uniós források kérdését illeti. Először is Magyarország nem veszít el semmilyen forrást. Az ember a zsebkendőjét veszíti el, nem a forrását, olyan nincsen. Tehát Brüsszelben van a pénzünk, ami a mienk, az a mi pénzünk, el akarják venni, mi meg meg fogjuk védeni. Folyamatosan, különböző eszközökkel és indokokkal el akarják venni a magyarok pénzét. Nekünk harcolni kell, meg kell védeni. 12,5 milliárdot már megvédtem, ott van a számlánkon, és még van, amit meg kell védenem. Minden egyes alkalommal, amikor lehetőségem van rá, újabb és újabb összegeket fogok megvédeni. Ezért Magyarország minden forráshoz hozzá fog jutni, ami az övé, ami őt megilleti, és ebből én nem engedek.
Kovács Zoltán államtitkár:
Az Indexet kérem!
Szabó Gyula (index.hu):
Az első kérdésünk az az lenne, hogy tavaly Miniszterelnök úr azt mondta, hogy 2024 a gazdasági növekedés éve lesz. Ki a felelős azért, hogy ez nem teljesült idén?
Ki a felelős azért, hogy jövőre fog teljesülni, ez a jó kérdés. Nagyobbat sose tévedjünk, minthogy nem 2024, hanem 2025 lesz a nagy gazdasági növekedés éve. Sose szerettem azokat a politikusokat, akik elhárítják a felelősséget. Persze mindig van háború meg infláció meg energiaárak emelkedése meg külső szereplők, a fontos az, hogy nekünk van-e világos célunk. Ha azokat nyilvánosságra hoztuk, akkor azokat teljesíteni kell. Ha nem tudtad teljesíteni 2024-ben a növekedési célkitűzéseidet, akkor teljesítsd 2025-ben. Ez fog történni most.
Szabó Gyula (index.hu):
Ön szerint melyik a fontosabb a választást figyelembe véve, hogy megteremteni a konjunktúraérzetet a lakosságban, vagy hogy tényleg helyreálljon a gazdaság?
Nem tudom, a kettő létezik-e egymástól függetlenül. Szerintem konjunktúra nélkül nehéz konjunktúraérzetet teremteni, tehát jóllakottságérzetet teremteni úgy, hogy közben éhezel, az meglehetősen nehéz, tehát nem vállalkoznék erre a mutatványra, és nálam a valóság mindig megelőzi a valóságról szóló kommunikációt. Én tudom, hogy vannak más divatirányzatok is a magyar politikában, amik a tényekkel nem törődnek, nem a tényeket akarják alapítani, nem cselekszenek, hanem beszélnek. Azt nem tudom, hogy a jövő olyan lesz-e, amikor csak beszélésből is lehet politikai tőkét kovácsolni, ezt én sem tudom. Én a régi iskolához tartozom. Én arról beszélek, amit csinálunk, meg amit tenni fogunk, amit megcsináltunk. Tehát minálunk a tett van az első helyen, az arról való beszéd meg a második helyen. Ez a válaszom Önnek. Először van a konjunktúra, utána beszélünk konjunktúraérzetről. Először teremtsük meg a konjunktúrát, valóban legyen gazdasági fejlődés, utána beszéljünk róla. Szerintem most már abban a helyzetben vagyunk lassan, amikor lesz miről beszélni.
Kovács Zoltán államtitkár:
Bloomberget kérem szépen, következő. Középen.
Gergely András (Bloomberg):
Egyrészt egy pontosítást egy korábbi kérdéssel kapcsolatban, akkor azt mondta, hogy az Ukrajnán keresztül történő gázszállításokról nagyjából már lemondhatunk. Ezzel kapcsolatban majd nem is várhatóak már az év végéig tárgyalások, akár Oroszországgal? Ez lenne az első kérdésem. A második, hogy a gazdaság élénkítésére, hogyha mégis lenne szükség a már bejelentett intézkedéseken túl, van-e még a költségvetésben bármi tér, hogyha a választások előtt erre, akár a nyugat-európai gazdaság gyengesége miatt erre szükség lenne, akkor lenne erre itthon tér? És utolsó kérdésem még az lenne, hogyha itt a, szintén a választásokra készülve említette a napokban, hogy a Tisza Párttal szemben, hogyha szükséges, akár kemény eszközök bevetésére is kész, hogyha ez így alakul, pontosan mit értett ez alatt? Többek között változhatnak-e még a választási szabályok a következő évben? Köszönöm!
Vannak civilizációs korlátok a jogi korlátokon túl, hogy a választásoktól bizonyos távolságnak kell lenni, amikor még egy rendes országban hozzá szabad nyúlni a választási törvényhez. Szerintem Magyarország eddig ezt a civilizációs normát tartotta, nem javaslom, hogy a választás előtt éppen aktuális erőviszonyokból kiindulva belepiszkáljon, berheljen valaki a választási szabályokba. Ráadásul valahogy itt van valami morális ekvilibrium is, ami helyreállt. Tehát én eddig azt láttam, hogyha valaki ezen gondolkodott, és ha megtette volna, amire gondolt, akkor a végén az eredményekből láthatóan rosszabbul járt volna, minthogy nem tette meg. Tehát az én tapasztalatom, hogy ez a kísértés mindig előjön: még egy kicsit itt, még egy kicsit ott. De én azt tapasztaltam meg harminc-egynéhány év alatt, hogy az járt mindig jól, aki higgadt és nyugodt maradt, és a választási rendszert a választások előtt legalább egy évvel már nem berhelte. Jobb lenne egyébként talán két évvel korábban sem tenni ezt, de ezt nem mindig lehet. Ilyen helyzetbe kerültünk most. Ugye, vannak törvények, amelyek azt mondják, hogy milyen népesedési arányok szerint kell kialakítani a választókerületeket. Ezek törvények. Tehát nem az a kérdés, hogy mihez van kedve a parlamenti többségnek, hanem az a kérdés, hogy milyen arányoknak kell lenniük. Most is voltak javaslatok, hogy terjeszkedjünk túl a törvény által előírt szükséges módosításokon, de végül is ezeket a javaslatokat a vita különböző szakaszaiban sikerült kiiktatni, és csak azok a változások történtek meg, amiket a törvény előír, hogy melyik választókörzetben mennyi lakos lehet, hogy térhet el, és így tovább. Ez volt a hosszú válasz. A rövid az, hogy nem készülünk ilyen módosításra. Kell-e élénkítési eszközt bevetnie a kormánynak? Én sosem vagyok híve az élénkítés olyan formájának, ami pénzügyi kockázatokat hoz magával. Tehát, mondjuk, azt a kockázatot hozza, hogy a költségvetési hiány elszalad, vagy a korábban megtervezett egyensúlyi pálya felborul. Tehát élénkíteni sokfajta módon lehet, de a pénzügyi stabilitást kockáztató módon nem szabad. Tudom, hogy Önök ezt sosem írták a javunkra, de azért megemlítem, hogy úgy nyertük meg az utolsó három vagy négy választást, talán mindegyiket, hogy a választás évében a költségvetési hiány kisebb volt, mint a választást megelőző évben. Ezt, én tudom, hogyha itt nem is respektálják, ezt én egy nagyon komoly szakmai bravúrnak tartom, a legkomolyabb szakmai bravúrjai között tartom a polgári kormánynak, hogy a választások évében nem elszáll a költségvetés, tudnék mondani kapásból számos nyugat-európai országot, ahol ez történik, hanem a választások évében csökken a költségvetési hiány. Tehát én a pénzügyi fegyelmet nem tartom olyasminek, amit kockáztatni szabad. Nyilván tapasztalatok vannak emögött. Ugye, Magyarország sokszor szenvedett pénzügyi egyensúlytalanság miatt, annak nagyon magas az ára, amit meg kell fizetni, és ezért Magyarországnak mindig el kell kerülnie azokat a politikai és gazdasági kalandokat, amelyek a pénzügyi stabilitás megbillenésével járnának együtt. Szerintem ez a gondolat, az például az új jegybankelnök személyében is megtestesül, kifejeződik. És volt egy első kérdés, amit elfelejtettem, bocsásson meg.
Gergely András (Bloomberg)
kérdez, de nem a mikrofonba beszél.
Igen, igen. Tehát az a helyzet, hogy semmiről sem szabad lemondani, mert ha csak egyetlen vezetékrendszeren keresztül kapsz energiaellátást, akkor mindig kiszolgáltatott vagy. Tehát nem örülünk annak, hogy az ukránt kiváltottuk egy másikkal. Persze nagy baj lett volna, ha nem sikerült volna, de ez nem ad okot örömre. Az örömre az ad okot, ha három-négy különböző csatornán keresztül mindig áll rendelkezésedre, ésszerű áron elérhető energia. Ezért nem adjuk fel az ukrán területekre vonatkozó terveinket sem, ott is akarunk energiát szállítani, azon keresztül is akarunk, tárgyalunk az oroszokkal és az ukránokkal is, és tárgyalni fogunk a jövőben is. Mi most azzal a nem túl fantáziadús trükkel próbálkozunk, hogy mi lenne, hogyha, mire a gáz belép Ukrajna területére, addigra már nem orosz lenne, hanem a vevő tulajdonában lenne már, és akkor ami átjön az ukrán területen, az már nem az oroszok gáza, hanem a magyarok gáza. De hogy ezt az ukránok elfogadják-e vagy sem, az oroszok ebbe belemennek-e, vagy sem, erről zajlanak tárgyalások, ezeket mi nem fogjuk önszántunkból feladni semmiképp.
Kovács Zoltán államtitkár:
AP, Bálint.
Dömötör Bálint (AP)
: Jó reggelt kívánok! Az AP-től vagyok, és néhány kérdésem van. Először is Lengyelországgal kapcsolatban kérdezném. Magyarország politikai menedékjogot adott egy volt lengyel igazságügyminiszter-helyettesnek, mondván, hogy csorbult a méltányos eljáráshoz való joga. Ott milyen jeleit látták annak, hogy Romanowskit ilyen méltánytalan eljárás érte volna? És a PiS párt részéről még milyen további személyektől várható politikai menedékjog kérése Magyarországon? A másik kérdésem pedig, hogy médiajelentések szerint a megválasztott amerikai elnök, Donald Trump azt kéri a NATO-tagországoktól, hogy 5 százalékára emelje a GDP-részesedését a védelmi kiadásoknak. Beszélt-e erről a javaslatról vele, támogatná-e azt, és Magyarországnak lenne-e annyi pénze a költségvetésben, hogy majdnem megduplázza védelmi kiadásait?
Csak nézem itt… Keresem az első kérdésre a választ, de nem találom. Nem akarom az ügyet a miniszterelnöki szintre felemelni. Tehát nekünk az a törekvésünk, hogy a konfliktusainkat Lengyelországgal kezelhető szinten tartsuk. Ezért most nem mondok semmit arról, hogy mit gondolok a lengyel jogállamisági helyzetről. A döntésről tudok mondani Önnek valamit. Ennek van egy eljárásrendje. Ezt az eljárásrendet be kell tartani. Ebben alapos stációk, megállító sorompók vannak. Készíttettünk tanulmányt, amely teljeskörűen feltárja, hogy mi a helyzet Lengyelországban. Ez egy vaskos, alapos tanulmány, ami számba veszi, hogy mi történik most ott. Az a miniszter, akinek joga van dönteni a menekültügy kérdésében, ezeket a tanulmányokat megismerte, és ezek alapján döntött. A döntésünk nem ismeretlen, ez egy nemzetközileg ismert jogintézmény, és azzal sem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy nem hiszem, hogy ez volt az utolsó. Ami a NATO-költségvetés megemelését illeti: azt nem mondom, hogy majd’ belegebedünk, az túlzás lenne, de nagyon megvisel bennünket már az is, hogy 2 százalék fölé kell vinni a nemzeti össztermékből a honvédelemre fordított összegeket. Ebből is látszik, hogy mi egy leszerelésben érdekelt, békés nép vagyunk. Tehát mi azt szeretnénk, ha nem kellene a GDP 2 százalékát sem elkölteni fegyverkezésre, hanem olyan nemzetközi állapotok lennének, és olyan megállapodások, amelyek lehetővé tennék, hogy ezt lejjebb vigyük. De a világ az ellenkező irányba halad, és a 2 százalékot egyfajta szövetségi hűség kérdéseként kezelte mindenki az elmúlt időszakban, ezért, bár vért izzadtunk, szó szerint, de kipréseltük magunkból ezt a 2 százalékot. Tehát látja, beszéltünk itt a gazdaságról, hogy mennyi más helyen volna szükség pénzre. Most a 2 százalékot, ha fel kell emelni, az tüdőn lövi a magyar gazdaságot. Tehát, ha lesz ilyen kényszer, ha lesz ilyen nyomás rajtunk, akkor is csak egy ütemezett emelést tudok elképzelni, mert egyébként megfektet bennünket. Tehát a GDP 3 vagy 4 százalékos hadikiadása azt jelenti, hogy nem egyszerűen többet kell beírni az egyik rovatba, mindent át kell szerkeszteni, valahonnan el kell venni. Tehát akkor át kell szervezni, az egy fél-hadigazdálkodás Magyarország számára. Ezt én szeretném elkerülni. Az elnök úrral egyébként erről a kérdésről nem beszéltem, ami érthető is, méretarányossági okokból. De majd a NATO-csúcsokon ez előjön, és akkor ezt a kérdést meg fogjuk vitatni, és én az óvatos duhajok táborába fogok tartozni, ha növelni kell, növeljünk, de ez átlátható, világos, lépcsőzetes, kibírható legyen.
Kovács Zoltán államtitkár:
Köszönöm! Origo.
Kovács András (origo.hu):
Jó napot kívánok! Köszönöm szépen. Három rövid témában kérdezném a miniszterelnök urat. Az első kérdés az, hogy a tegnapi terrortámadás kapcsán még, ugye, Magyarországon előttünk van advent utolsó vasárnapja, megerősítik-e az itthoni adventi vásárok, karácsonyi vásárok biztonsági őrizetét? A második kérdésem arra vonatkozik, hogy Ön a Patriótának adott interjújában arról beszélt, hogy idén a GDP 4,5, jövőre a GDP 3,5 százalékát költjük adósságszolgálatra. Ez az 1 százaléknyi plusz, ami jövőre keletkezik, konkrétan hány milliárd forintot jelenthet, és milyen területekre költik? És végül Mateusz Morawiecki volt lengyel miniszterelnököt választották meg az Európai Konzervatívok és Reformisták új vezetőjének. Ön szerint a Patrióták és a Konzervatívok együttműködésének mi lehet a maximuma a jelenlegi helyzetben, lát-e esélyt arra, hogy más jobboldali pártok, jobboldali frakciók is részt vegyenek ebben? Köszönöm szépen!
Ami az adósságszolgálat arányának csökkenéséből származó pénzügyi forrásokat illeti, azt az adósságunk csökkentésére, illetve a költségvetési hiány csökkentésére fordítjuk. Az idei évre 4,5 százalékot terveztünk költségvetési hiányként, többedszerre, mert többször át kellett tervezni az év során. De most itt vagyunk, mindent megteszek, hogy be is tartsuk, és a következő évben pedig 3,7 százalékot, tehát mindenképpen 4 százalék alatti hiányt kell tartanunk. Nem azért, mert kívülről ezt bárki elvárja, ez teljesen másodlagos. Az unióból ugyan vannak mindenfajta irányszámok, de ha ránézek a többi ország költségvetésihiány-számaira, hát nem mi leszünk a problémás ország, hanem azért kell a költségvetési hiányt csökkenteni, mert ez a magyar gazdaság érdeke. Tehát 3 százalék fölötti költségvetési hiánnyal gazdálkodni nagyon nehéz. Az egy folyamatos adósságpályán tart téged, rajta maradsz egy folyamatos adósságpályán. És ugyan most ez viccesen fog hangozni, de nem szabad kisebb célt kitűzni annál, hogy egy idő után ne mi menjünk másokhoz pénzért, hanem mások jöjjenek hozzánk pénzért. Ez a legkényelmesebb kereset. Van pénzem, más kölcsönkér, kamatot szedek tőle, és azt begyűjtöm. Mi is szeretnénk ebbe a helyzetbe kerülni, csak mi most a bot másik oldalán vagyunk, mi megyünk oda, mi kérünk pénzt, és mi fizetjük a kamatot. Tehát ezért szerintem az, hogy a magyar költségvetés a hiányát folyamatosan csökkentse, az államadósság csökkenjen, és előbb-utóbb átmenjünk hitelezői pozícióba, ez stratégiai, igaz, nem rövid távú, de stratégiai célja kell, hogy legyen Magyarországnak. A pénz egy komoly dolog. Angela Merkeltől tanultam, hogy minden forintot, minden márkát, eurót, amit elköltesz, azt valakinek előbb-utóbb meg kell keresnie. Tehát azért valakinek majd meg kell dolgozni. És ez a pénzügyi fegyelemnek a lényege. A biztonságra figyelünk, az baj, hogy – sajnos a terrorcselekményeknél is igaz – egy bolond százat csinál. Tehát ilyenkor észnél kell lenni. Tehát a magyar közrendvédelmi szervezetek az elmúlt években minden karácsonykor jól teljesítettek, ez a reményem most is. Ami pedig a rokonpártunknál történt vagy testvérpártunknál történt vezércserét illeti. Tehát az olasz miniszterelnök adta eddig az európai konzervatívok pártelnökét, ő volt a pártelnök, és helyette most egy lengyel, a volt lengyel miniszterelnök veszi át ezt a munkát, akivel egyébként nekem évtizedes, szoros, mély, baráti mélységet elérő együttműködésem van. Tárgyaltam is vele már azóta, és ugyan más a két nyáj, tehát a Patrióták pártcsoportjának a mintázata, meg az európai konzervatívoké, nem véletlenül vagyunk két különböző pártban, a legfontosabb kérdésekben a tarkaság ellenére mind a két pártalakulat egyetért. Tehát a következő időben növekedni fog azon kezdeményezéseknek a száma, amelyek közösek lesznek a két pártcsoport részéről, nem eltitkolva a szándékot, hogy hosszabb távon – ahogy szakmánkban mondják – strukturált, tehát egy jól megszerkesztett intézményi együttműködés is legyen a két csoport között. Ennek különböző lehetőségei vannak az európai politikában. Törekszünk erre. Amikor ez létrejön, az lesz az a pillanat, amikor majd pezsgőt bontunk, és megelőzzük az európai szocialistákat az Európai Parlamentben. Tehát, ha a harmadik és a negyedik frakció Európában ki tud alakítani egy tartós együttműködést, azzal megelőzzük a szocialistákat, és a második legnagyobbak leszünk az Európai Parlamentben. És utána, miután megnőttünk, és a tömegvonzásunk is megerősödik, ez mágneses erőteret alakít ki, befogadunk majd az Európai Néppártból is pártokat, és mi leszünk a legnagyobbak. Ez a terv.
Kovács Zoltán államtitkár:
Köszönöm, Euronews. Középen.
Siposhegyi Zoltán (Euronews):
Köszönöm szépen! Elsőként a vendégmunkások elküldéséről kérdeznék, ugyebár most felreppent a hír, hogy január 1-jétől minden Európán kívülről érkezett vendégmunkást hazaküldenének, illetve nem hosszabbítanák meg azzal az egy évvel az itt tartózkodási és dolgozási lehetőségüket. Azt korábban említette, hogy az egyetlen nagy akadálya a gazdaság fejlődésének az az, hogy nincsen elég munkaerő. Tehát akkor miért van ilyen gyorsan erre szükség? Miért nem egyeztettek a nagyobb vállalatokkal? Mi indokolja egyáltalán ezt a döntést, és nem fognak-e ők hiányozni nagyon a munkaerőpiacról? És még egy kérdésem lenne összesen. Lázár János irányítása alatt az Információs Hivatal megfigyelte az Európai Unió Csalás Elleni Hivatalának munkatársait, ugyebár ez az OLAF, akik Tiborcz István, az Ön veje ellen nyomoztak. Egyrészt tudott erről, Ön szerint egy európai demokráciában ez megfelelő eljárás-e, és arról is szó volt, hogy ezek az információk eltűntek valahogy az Információs Hivatalból, és a Direkt36 olyan forrásokat szólaltatott meg, akik szerint erre kifejezetten Ön adta a felhatalmazást. Nagyon szépen köszönöm.
Az utóbbival kezdem. Ezek mind pletykák, azokkal nem is foglalkozom. Az, hogy Magyarországon mikor, milyen eszközöket hogyan lehet alkalmazni, elég szigorú szabályok írják le. Van egy nemzetbiztonsági rendszer. Azok a miniszterek és szolgálatvezetők, akik ebben a rendszerben vannak, eszerint kell, hogy eljárjanak. Nincs tudomásom arról, hogy bármikor is átlépték volna ezt a határt, amikor polgári kormány volt, nemzeti kormány volt Magyarországon. A második kérdés vagy az első, az nem pletyka, hanem az nincsen. Tehát ilyen döntés nincsen. A vendégmunkásrendszerre mi létrehoztunk egy törvényt. Szerintem egy kiváló, nagy, komoly kodifikációs munka volt ez, szerintem komoly színvonalat képvisel. Kicsit ront az egésznek az értékéből, mármint a saját érdemeinkből elvesz, hogy valójában a katari vendégmunkásrendszert kopíroztuk le, mutatis mutandis, és tettük át egy európai közegbe. Hosszú évekkel ezelőtt a katari emír hívta fel a figyelmemet arra, hogy a migrációt el kell utasítani, vendégmunkás meg kell, ők is ebben a cipőben járnak, és a kettőt nagyon élesen el kell választani, és azt mondta, hogy nekik van a világ legjobb vendégmunkástörvényük. És akkor megnéztem, és tényleg! És persze, miután mi nem ott vagyunk, ahol ők, és azért vannak különbségek, meg ez mégiscsak egy európai uniós jogi környezet, ezért alakítottunk rajta, de lényegében a szabályozás lényege onnan jön. Emiatt a törvény miatt engem többször kérdeztek a parlamentben, és ott tettem egy világos ígéretet, és most ezt hajtom végre. Talán a Mi Hazánk képviselői, akik a vendégmunkáskérdést napirenden tartják, mondták azt, hogy a vendégmunkások nem fognak hazamenni. Amire én azt a választ adtam, hogy most van ez a kódexünk, és adtunk minden országnak, aki Magyarországgal vendégmunkás kapcsolatba akar kerülni, egy átmeneti időt, hogy megalkossa a visszafogadásról szóló törvényét. És azon országok esetében, aki ilyet nem alkot meg, és nem ír alá erről szóló megállapodást Magyarországgal, annak január 1., kampó, vége, befejezve, onnan mi vendégmunkást nem fogadunk be. Én azt vállaltam, nemcsak a Mi Hazánknak, nemcsak a képviselőknek, hanem az egész országnak, hogy nekünk egy olyan vendégmunkásrendszerünk lesz, ahol a tartózkodás határozott ideig lehetséges, és amikor az lejár, el kell hagyni az országot. És úgy vezetjük be ezt a rendszert, hogy az elhagyásnak a kikényszeríthetőségét is megteremtjük. Ennek előfeltétele egy megállapodás. Amiről Ön most beszél, mert van azért alapja annak, amit mond, csak nem úgy van, ahogy Ön mondja, tehát a kormány valóban hozott egy döntést, és ezt a szabályt most leírta. És azt mondta, hogy nem lehet behozni Magyarországra vendégmunkást olyan országból, ahol nincs visszafogadási egyezmény, vagy nem hozott létre az állam itt egy olyan intézményt, amely garantálja számunkra a visszafogadást. És rögtön leesett tíz ország a listáról vagy talán még több is. Tehát az a helyzet, hogy január 1-jétől számos országból nem lehet Magyarországra hozni vendégmunkást, tehát erről állapodtunk meg, erről beszéltünk az elejétől kezdve, semmi meglepetés nincs ebben, a munkával, a vendégmunkások szervezésével foglalkozóknak sem szabad most meglepődniük, hiszen ezt elmondtuk világosan, amikor ezt a törvényt elfogadtuk. Na, most, mennyi vendégmunkás van Magyarországon? Meg mennyi lehet? Van erre is egy törvény, amelyik azt mondja, hogy a nemzetgazdasági miniszternek minden évben meg kell adnia egy számot, hogy mennyi a betöltetlen álláshely Magyarországon. És ő mondhatja meg, hogy a betöltetlen álláshelyekből mennyit akar vendégmunkással betölteni, de afölé ő sem mehet. A tavalyi évben ez, azt hiszem, 65 ezer volt, most egyeztettem már a miniszter úrral, az a terve, hogy idén ezt 35 ezerben szabja meg. Mert ő azt gondolja, hogy részben a schengeni térség miatt – mármint, hogy az kibővült –, részben, mert nagy ipari beruházások megjelentek Kelet-Magyarországon, szerinte van 300-500 ezer olyan ember Magyarországon, aki még bevonható a magyar munkaerőpiacra, csak belső zárványokban élnek – persze képzés kell, hogy be tudjuk őket vonni, de bevonhatóak –, és ő úgy gondolja, hogy a Magyarországon ma betöltetlen álláshelyek nagy részét be tudjuk még tölteni magyar munkavállalókkal, és ezért a kormányt arról tájékoztatta előzetesen, hogy ő majd így fog dönteni, de a végső döntést azt hiszem, majd január-februárban hozza meg, amikor ezek a számok láthatóak. Én minden indulatot mellőzve és minden érzelmet a lehető legkisebb lángra tekerve akarom azt mondani, hogy Magyarország a magyaroké. Tehát én nem akarok vendégmunkásországot látni a hazámból, mint ahogy migránsországot sem akarok látni. És ezért nem engedjük be a migránsokat. Vendégmunkást meg annyit, amire szükségünk van. És nemcsak azért, mert Magyarország a magyaroké, és nem szeretnék úgy járni, mint néhány más ország polgára, hogy nem figyel oda, tíz év után meg azt veszi észre, utazik a metrón, aztán ismeretlen féle emberek vannak körülötte, hazamegy és azt látja, hogy mások élnek ott, mint korábban, és fölteszi a kérdést, hogy ugyan ezt ki engedte meg, és ez csak úgy megtörtént, mert a nyugat-európai élet ma erről szól. Én nem akarom, hogy a magyarok ilyen helyzetbe kerüljenek, magamat se szeretném, ha ennek elszenvedője lennék. És van egy másik megfontolásom is a vendégmunkások esetében. Ez biztos vitát fog kiváltani. De én láttam Nyugaton rossz példákat, és hogyha egy országban elfogadottá válik az a gondolat, hogy vannak ilyen alacsonyabb rendű munkák, amiket mi már nem akarunk elvégezni, mert mi már jobban élünk, meg már mi följebb vagyunk, és azokat ki akarjuk váltani idegenekkel, és erre rászokunk, abból nagyon nagy baj lesz. Mert ez valójában a munkát értékeli le. Szerintem az utcaseprő munkája az egyik legfontosabb munka. Lehet, hogy nehéz, meg úgy fizetik, meg annyi képzettség kell hozzá, de ha az utca rendesen fel van söpörve, az egy komoly teljesítmény. Ha ki van takarítva egy rendelő, egy iskola, az a takarítónő nagyon komoly munkát végzett. Tehát, ahova tradicionálisan be akarnak hozni vendégmunkásokat, azt én ellenzem általában egész addig, amíg csak egy magyar ember is van, aki azt a munkát hajlandó megcsinálni. És nekünk azt kell mondani a magyaroknak, a képzetlen magyaroknak is, hogy ti fontosak vagytok, a ti munkátok benne van az ország teljesítményében, nem fog menni nélkületek. Tehát nincs alacsony rendű munka, rosszul elvégzett munka van meg jól végzett munka. Tehát a munka becsületét itt kell megvédeni legalul, nem fönt, a fehérköpenyes IT-s szakemberek között, nem ott, itt kell megvédeni. És ha átállunk egy logikára, hogy majd az idegenek idejönnek, és a nekünk nem tetsző munkákat elvégzik, pedig nekünk is volna rá ember, abból szerintem nagy baj lesz. Tehát azt javaslom, ezt hívom én munkaalapú gazdaságnak meg munkaalapú társadalomnak, amit ugyan kritizálnak, mert szembeállítják valamilyen rejtélyes okból a tudománnyal meg a tudással, de ezt most tegyük zárójelbe, tehát nem szabad a munkához való viszony lelkületének megváltoznia egy országban, mert ha az bekövetkezik, akkor annak hosszú távon is romboló hatása lesz. Ezzel a vendégmunkás üggyel ezért óvatosnak kell lenni. Nagyon könnyen meg lehetne oldani a magyar gazdaság összes munkaerőproblémáját egy nagyarányú vendégmunkás tömeg behívásával. De ezt nem javaslom. Préseljük ki magunkból az utolsó lehetőséget. Az utolsó magyar embert is keressük meg, és vegyük rá, hogy dolgozzon, és fizessük meg. Ismerjük el a munkáját. És ha már tényleg mindenen túlvagyunk, na, akkor jöjjön valaki, aki nem mi vagyunk.
Kovács Zoltán államtitkár:
ARD. Edit. Középen lesz.
Inotai Edit (ARD):
Köszönöm szépen! Három rövid kérdésem lenne. Februárban választást tartanak Németországban. Milyen most a kapcsolata Friedrich Merzcel, a CDU elnökével, aki várhatóan a következő kancellár lesz, és lát esélyt arra, hogy a magyar–német politikai kapcsolatok szignifikánsan javuljanak egy ilyen kormány alatt, vagy inkább az AfD a természetes szövetségese a Fidesznek? És akkor még egy kérdés a Nyugat-Balkánról. Magyarország 3,25 százalékos hitellel vagy kamattal nyújtott kölcsönt Észak-Macedóniának. Ez egy nagyon kedvezményes hitel a nemzetközi térben, különösen azt figyelembe véve, hogy Magyarország például Kínától 5 százalékos hitelt kapott. Emögött milyen nemzetstratégiai szándék húzódik, illetve ez a magyar adófizetőknek hogyan éri meg? És akkor még egy kérdés a lengyel kapcsolathoz. Mire számít most Lengyelországgal kapcsolatban, mennyire romolhatnak vagy javulhatnak a kapcsolatok, és említette, hogy nem az utolsó talán ez a lengyel igazságügyminiszter-helyettes, aki most Magyarországon politikai menedékjogot kapott. Ki lehet a következő, esetleg az Orlen korábbi vezérigazgatója, elnöke, aki szintén Magyarországon tartózkodik?
Ha ugyanarra az úrra gondolunk – bár sosem lehet tudni, hogy egy hölgy fejében éppen melyik úrról van szó –, akkor – legalábbis ez a tapasztalatom – ő európai parlamenti képviselő jelenleg. Következésképpen nekünk ezzel nem kell foglalkoznunk. De a kérdés általánosságban szerintem igaz, hogy szembe kell néznünk azzal a ténnyel, hogy lesznek még ilyen esetek, de legalábbis lehetnek. Ezért nekünk nagyon óvatosan kell itt beszélnünk is, mert Lengyelországnak és Magyarországnak vannak olyan közös érdekei, különösen Brüsszelben, amit külön-külön egyikünk sem tud majd érvényesíteni, csak együtt. Ezt hívom államközi kapcsolatnak, illetve az államközi kapcsolatokat ki kell menteni a pártkapcsolatok világából. A pártkapcsolataink borzalmas állapotban vannak a lengyel kormányzópárttal, és én azon dolgozom, hogy lehetőleg ez ne terjedjen át. Ez egy bonyolult és empátiát igénylő folyamat lesz, de bennem megvan a szándék. Ami a Balkánra nyújtott hiteleket illeti, Ön csak egy hitelt mondott, de van itt több is. Mi Magyarország érdeke? Magyarország érdeke az, hogy a tőlünk délre lévő térségben politikai stabilitás legyen. Ha, mondjuk, a migráció idején, 2015-2016-ban Macedóniában nem lett volna egy erőteljes kormány, egy férfias, erőteljes kormány, akkor az egész migrációs hullám megfékezése szinte lehetetlenné vált volna. Tehát nekünk gazdasági és biztonsági érdekünk – az előbb már beszéltem a csővezetékekről – az, hogy tőlünk délre stabil országok legyenek. Én próbálom meggyőzni az Európai Uniót is, hogy ez legyen a legfontosabb szempont, ezért nem támogattam soha azt a viselkedést, amit Brüsszel mutat a nyugat-balkáni térség felé, két és fél évig a mi elnökségünket megelőzően semmi nem történt a bővítés ügyében, mármint a jogi ügyében, ami pénzügyi támogatást megígértünk, azt nem küldtük el, szóval mindenfajta dolgokat csináltunk, az Európai Unió nem érzékeli, hogy az egyik tagállamának, Magyarországnak milyen elemi érdekei fűződnek ahhoz, hogy ez a térség stabil legyen. És ha az unió nem teszi meg, amit meg kell tenni, akkor meg kell tennie valakinek. És ez a stabilitás bizony pénzbe kerül. Most ajándékba nem tudunk pénzt adni, mert még nem vagyunk olyan gazdagok, hogy ezt megtehessük. Hitelt tudunk adni. És a hiteleket lehetőleg olyan feltételekkel adjuk, hogy ne menjenek tönkre a hitelfelvevők. Ezek szegény országok, ezért bizony időnként a költségvetésünknek a kamatkülönbözetet ki kell fizetnie, ki kell egészítenie, ez pénzbe kerül, de ez a biztonságunk ára. Ezért Macedóniának is adtunk ilyen hitelt. De adtunk Boszniának is, tárgyalunk az albánokkal is. Szerintem még van itt több is, ezt a gazdasági miniszter pontosabban tudja, de Magyarországnak vállalnia kell – erejéhez mérten persze –, hogy nem hatalmas, de azért érzékelhető összegekkel, a balkáni térség államait próbáljuk kisegíteni. Például, hogy a németek kivonultak a Republika Srpskából, Bosznia-Hercegovinának az egyik részéből, politikai okokból beruházásokból vonultak ki. Nekünk meg oda be kell menni. Most persze jó, ha egy beruházás megáll a lábán, de ez most egy másodlagos szempont ahhoz képest, hogy egy ország fejlődésében, egy ország kivonul, akkor ott a fejlődések elakadnak, akkor valakinek be kell lépni, és ha az unió nem hajlandó ezt megoldani, akkor erőnkhöz mérten nekünk kell ott valamit csinálni. Ezt angolra mi responsible neighbourhoodnak fordítjuk le, mert lehet, hogy Macedónia meg Republika Srpska nem szomszédos Magyarországgal, de egy lépésre vannak az ajtónktól. Albánia hasonlóképpen, és a migráció meg még közelebb hozta őket hozzánk. Ebben a térségben nekünk van felelősségünk, és ennek vannak pénzügyi következményei, amit vállalni kell. Na, és a legnehezebb, amit Ön kérdezett, a német ügy. Egyszer találkoztam Merz úrral, itt most nem felidézendő körülmények között, és körülbelül három mondatot váltottunk egymással, amit a divatossá vált, mostani magyar politikai szlengben úgy mondanak, hogy „majd dumálunk,” tehát abban maradtunk, hogy egyszer beszélünk egymással. Nem is akarom én szaporítani a leendő német kancellár gondjait, mert szerintem ott olyan kihívások vannak, amiben nemhogy egy magyarországnyi, hanem három magyarországnyi ország bicskája is beletörne. Tehát ott van azért két olyan ügy, az egyik a Kínával való kereskedelmi háború kérdése, ami egy rossz európai politikának a következménye Németországra nézve. A németek meg akarták akadályozni a kínai termékekre kivetendő adókat. Ilyet sem láttam még soha, hogy a németek meg akarnak valamit akadályozni Brüsszelben, összegyűjtenek négy-öt országot, és ott a vége, és nem tudnak összehozni egy blokkoló kisebbséget. Ilyet én még életemben nem láttam Brüsszelben, egy olyan ügyben ráadásul, ami a német ipar szempontjából élet-halál kérdése: a gépjárműveket terhelő tarifák ügye. Ez megtörtént. Magyarország együtt volt Németországgal ebben az ügyben, onnan tudom, amit most mondok. Nem tudtunk összehozni egy blokkoló kisebbséget se a németekkel. Tehát itt valami baj van ott, a gépezetben, Brüsszelben. Tehát van nekik ez a kereskedelmi háború probléma Kínával, amit Brüsszel tesz a nyakukra, és van egy még nagyobb gondjuk, hogy az egész német gazdasági stratégia, aminek alapja az olcsó energia volt, és eddig Oroszországból jött, az most nincs. Háromszor-négyszer fizetnek többet, mint a velük versenyző amerikai cégek. Az a verseny nyerhetetlen! Tehát az új kancellárnak olyan típusú dimenziókban kell kihívásokkal szembesülnie, amikhez képest mi, magyarok nagyon könnyen kezelhető kis ügy vagyunk. Úgyhogy természetesen, ha majd az új német kancellár, akit hívjanak akárhogy is, átrágta magát a nagy stratégiai kérdéseken, és eljut a „Magyarország” című dossziéig, akkor állok a rendelkezésére, de tudom, hogy nem mi vagyunk itt az első sorban.
Kovács Zoltán államtitkár:
A Mandinert kérem következőként.
Kacsoh Dániel (Mandiner):
Köszönöm! Hogy áll az Ön által is említett határvédelmi bírság ügye? Itt ketyeg, ugye, naponta egymillió euróval ez a büntetés. Korábban arról volt szó, hogy nem fizeti ki ezt Magyarország, vannak esetleg alternatív eszközök arra, hogy ezt ne is kelljen? Illetőleg adott esetben migránsok buszokkal majd Brüsszelig mennek demonstrálandó, hogy mi is a magyar álláspont. Mit lehet ebben a jelenlegi helyzetben tenni? A következő kérdésem, hogy folytatódik-e még így a békemisszió, avagy itt most már Donald Trump fogja ezt átvenni úgymond, ha fogalmazhatok így, a stafétát. És még egy kérdés: az idei év egyik slágertémája volt szalagcímek szintjén a forint árfolyama, megbillent-e esetleg a magyar kormány álláspontja az euró bevezetésével kapcsolatban, mikor lehet ez nagyjából reális? Köszönöm szépen!
Alig várom, hogy valaki már a stafétát kivegye a kezemből, tehát Magyarországnak egy helyes önképpel kell rendelkeznie, ami azt jelenti, hogy a jelentőségét, súlyát se túl, se alá ne értékelje. Az, hogy persze azt gondoljuk, hogy mi vagyunk a világon a legfontosabb ország, ez megkérdőjelezhetetlen, és mi vagyunk a legjobb ország, ahhoz sem fér semmi kétség, és hogy a mienknél nagyszerűbb népet még nem hordott a hátán a Föld, ezt is meg tudnám védeni, és hogy számos olyan dolog van a világon, ami a magyarok nélkül nem lenne, és biztos, hogy többet adtunk a világhoz, mint amit a világtól kaptunk: na, ebben is egész biztos vagyok. A Rubik-kockától a golyóstollig és az atombombával bezárólag, hogy néhány magyar produktumot említsek. Tehát nekünk megvan a nemzeti önbecsülésünk, tudjuk, hogy kik vagyunk, tudjuk, hogy kicserélhetetlenek és nélkülözhetetlenek vagyunk, de azt tudnunk kell, hogy mennyi a hatásunk meg mennyi a befolyásunk a világ ügyeire. És ezzel a békemisszióval Magyarország messze az erején felül vállalt. Morális okaink voltak erre, meg nem volt más, de alig várom, hogy ezt a stafétát valaki kivegye a kezünkből, és úgy látom, hogy ez most megtörténik. Tehát jön az amerikai elnök, és akkor ő megy elöl. És akkor mi készek vagyunk, segítünk, együttműködünk, de akkor a béke meg a békemisszió ügye nem Magyarországgal kapcsolódik össze, ami lehet, hogy okoz morális okokból talán helyesen is valamilyen jó érzést vagy önbecsülést, de nem ez a dolgok helyes rendje. A dolgok helyes rendje az, ami most beáll majd. Mindenesetre mi mindig is a béke oldalán voltunk, segítünk, mindig is a béke ügye volt a legfontosabb nekünk, mondtam már Önöknek, én azt látom, hogy a békét sokkal könnyebben nyeri meg Magyarország, mint bármilyen háborút, ezért nekünk ezen a vonalon kell maradnunk, de örülök, hogy ebben végre kisebb, kevésbé jelentős szerep jut Magyarországnak. A következő kérdés az volt, hogy migráció. Én azt kértem a miniszter úrtól, hogy a buszok folyamatosan melegítsék a motorokat, tehát bármelyik pillanatban előállhat egy olyan helyzet Brüsszel részéről, amire csak egy módon tudunk válaszolni: fölpakoljuk őket, aztán one way ticket, egy „csak oda” jegyet kezükbe nyomunk, aztán lehet menni vonattal, meg ha kell, elvisszük őket busszal is, persze jogszerű körülmények között. Erről egyáltalán nem tettünk le, ha kell, be fogjuk vetni ezt az eszközt is. De mi nem azért csináljuk mindezt, hogy öncélúan provokáljuk Brüsszelt, hanem hogy világos jelzéseket adjunk, hogy meg fogjuk magunkat védeni. Még egyszer mondom: minden egyes terrorcselekménynél néhány napig mindenki úgy érzi, hogy ez a helyes politika. Megnézi ezeket a képeket, amiket látunk, és azt mondja, hogy na, de az én gyerekem is szokott menni karácsonyi vásárba, nem? Elmegy a feleségemmel, aztán fölhívják, hogy meghaltak, mert valakik… Hát hogy’? Nyilvánvaló, hogy amikor terrorcselekmények következnek be, akkor mindenki látja, hogy a migrációnak mi a tényleges kockázata meg súlya. És én nem szeretném, ahogy a terrorcselekményektől időben távolodunk, a migrációnak a súlya, következménye, felelőssége csökkenne az emberek fejében. Ezt Magyarországon életben akarom tartani. Lehet, hogy a migrációs nyomás időnként kisebb a magyar határon, máskor meg nagyobb, de a történelmi léptékű fenyegetés, amiben élünk, óriási és állandó. És ezért lehet, hogy a fölmérésekben is meg a nemzeti konzultációkban is a gazdaság megelőzi a migrációt meg a biztonságot, de az én fejemben sosem fogja megelőzni, mert ez a legfontosabb. Tehát ezért nekünk mindig kell rendelkeznünk eszközzel, amellyel a brüsszeli törekvéseket elhárítjuk, mert most, ha ez a magdeburgi ügy nem ebben a brüsszeli politikai közegben lenne, hanem önmagában állna, akkor mi, magyarok azt mondanánk: mélyen együttérzünk a német néppel, velük vagyunk az érzéseikben meg az imáikban. Oldják meg ezt a problémát. Ez egy német ügy, mondanánk. Na, de nem német ügy, mert Brüsszel Magdeburgot akar csinálni Magyarországból. Rá akarja kényszeríteni a magyarokra, és a német kormány ebben nem véd meg bennünket, Weber úr az élen jár ebben Brüsszelben, rá akarnak erőltetni Magyarországra egy olyan migrációs szabályozást, aminek a kockázata kiveri a szemünket. Sose akarjuk ezt, mert védekezni fogunk, eszközök lesznek, időnként provokatívak, máskor civilizált jogi eszközök, de mindig meg fogjuk magunkat védeni, mert ezt nem szabad megengedni. És ennek ez a vége a mi meggyőződésünk szerint. Még azt is elfogadom, hogy nincs igazunk. De azt a jogot nem engedem elvitatni, hogy Magyarországnak joga van ahhoz, hogy így gondolja. Így ítélje meg a biztonsági kockázatát, eszerint járjon el, és Brüsszelből senki sem kényszeríthet bennünket arra, hogy mi ezt megváltoztassuk. Persze nem fizetünk, ők meg persze elveszik a pénzünket, ezért bepereljük őket, és visszavesszük. Ez a haditerv lényege. Most béreltünk fel egy jelentős, tekintélyes ügyvédi irodát, akin keresztül pereljük Brüsszelt, és vissza akarjuk venni azt a pénzt, amit elvesznek tőlünk. Bocsánat, volt még kérdés? Forint.Nem javaslom, hogy ebbe az irányba keressük a kiutat. A kiútkeresés helyes kérdése úgy hangzik, hogy hogyan lehet stabilabbá tenni a forintot, mint fizetőeszközt, és látható, hogy a forint egy olyan eszköz, amely a világban zajló változásokra nagyon érzékenyen reagál, és ez sosem jó. Bizonyos devizaértékmozgás egy bizonyos értékhatáron belül része a modern világgazdaságnak, de ezek a kilengések természetellenesek. Ezért nem könnyű ma jegybankelnöknek lenni meg pénzügyminiszternek Magyarországon. Ugye, a forint értékének megőrzése a jegybanktörvény szerint a jegybankhoz tartozik, de a stabilizálás lehetséges eszközei között az én fejemben az eurózónához való csatlakozás nem szerepel. Az eurózónához való csatlakozás kétségkívül hoz stabilitást, de lefojtja a növekedést, elveszi a fejlődés lehetőségét. Én ebben a kettősségben gondolkodom, ezért azt javaslom Magyarországnak, hogy tartsa meg a gyorsabb fejlődés lehetőségét, ehhez nemzeti valuta kell, és azt a nemzeti valutát ne az eurózónán keresztül stabilizáljuk. Vannak más eszközök is, kéretik azt használni.
Kovács Zoltán államtitkár:
A 24.hu-t kérem.
Spirk József (24.hu):
Köszönöm. A békemissziós témához kapcsolódnék, hogy korábban, ugye, Trump elnök, és ezt Ön is többször mondta, azt vállalta, és át is ment a köztudatba, hogy 24 órán belül békét tudna teremteni az ukrajnai háborúban, hogy pillanatnyilag ez metaforának minősül, vagy milyen időtávban gondolkodnak. Ez lenne az egyik kérdésem. A Tisza Párttal kapcsolatban Ön szerint most pillanatnyilag hogyan állnak az erőviszonyok? Másrészt a kormányirodák lenne a következő téma, ugye, ott a szomszédban nemrég átadták, illetve elkészült a Pénzügyminisztérium épülete, de közben megszűnt a Pénzügyminisztérium. Racionális volt-e 700 milliárd forint körüli összeget rákölteni a kormányirodaházakra, miközben nemrég arról volt szó, hogy a vasútállomások rendbetételére már nem nagyon van kerete az államnak. Köszönöm!
A 24 óra. Nagyon furcsa, de ezért aztán intellektuálisan nagyon izgalmas beszélgetésem volt az Egyesült Államok megválasztott elnökével, legutóbb, amikor tíz napja, mikor találkoztam vele a magánházában, ugyanis vagy másfél órát beszélgettünk anélkül, hogy tárgyaltunk volna. Furcsán hangzik ez, Magyarországon ez a szabályozás nem ilyen halálosan pontos, de az amerikai az, és amíg a megválasztott elnök nem lép hivatalba, addig nem tárgyalhat. Még egy olyan viszonyrendszerben sem, ami a magyar–amerikai, mármint az ő viszonya Magyarországhoz. Tehát érintettünk egy csomó kérdést, de ezért csak egy beszélgetést tudtunk lebonyolítani, tárgyalni nem lehetett. És aztán talán éppen a miniszter úr mondta nekem, hogy volt is korábban már ügy abból, hogy valaki azért nem tudott elfoglalni egy hivatalt, igaz, nem elnöki, hanem lejjebb, alacsonyabb szinten, mert ebben a várakozási időben tárgyalt. Tehát ezt csak azért mondom Önnek, hogy annak a számonkérése most az amerikai elnökön, hogy 24 óra alatt nem tett békét, talán azért nem indokolt, mert még velem sem tud tárgyalni, csak beszélgetni tudunk bizonyos elvontsági szinten, nemhogy élet és halál kérdéséről, háborúról és békéről tudjon tárgyalni, mondjuk, az orosz elnökkel. Tehát szerintem ez nem reális. Az reális, hogy amikor hivatalba lépett, mi történik az első 24 órában. Az szerintem reális, magam is várom, hogy megtudhassam. Az erőviszonyok a magyar politikában, különösen itt, a romániai fejleményeknek a fényében, hogy pontosan mennyi az annyi, micsoda, azt elég nehéz megválaszolni. Én mindig abból indulok ki, ami tény. A tény az, hogy volt egy európai parlamenti választás, mi kaptunk 45 százalékot, a második meg 30-at. Ha az a kérdés, hogy ez 2026-ra elég-e, az a kérdés, hol írjam alá. Ennyit gondolok az erőviszonyokról. A Pénzügyminisztérium épülete. Szerintem abban még az ellenzéki újságírók is egyetérthetnek velem, hogy micsoda fantasztikus épület, és összevetik azzal, hogy mi volt ott korábban, amit a komcsi időkben, ha szabad ilyen barátságosan fogalmaznom, ugye, szerényítésnek neveztek. Szerényítés a budai várban: ez volt a hivatalos építész logika, hogy szerényíteni kell. Javaslom, vegyék elő a fényképeket a leszerényített volt pénzügyminisztériumi épületről, meg nézzék meg a mostanit, és akkor látni fogják, hogy itt micsoda merénylet történt Magyarországgal szemben. Ez általában a vár teljes területére igaz. Vannak fontosabb dolgok, mint a vár, de az mégiscsak egy egyedülálló dolog egész Európa történetében, hogy van egy hely, szimbolikusan is egy kúp, egy domb teteje, ahol 800 év óta folyamatosan gyakorolják az állami főhatalmat, és ennek megvannak az építészetileg organikusan kifejlődött helyszínei. És nyolcvan évig ezeket hagytuk, hogy romokban heverjenek. És most, amikor elkezdjük ezeket felépíteni, ilyen a PM épülete is, elnézést, hogy hosszan beszélek erről, csak itt meg akarom osztani, én egy elkötelezett, az Ön nézőpontjából tán nacionalista, de egy harcos patrióta vagyok, tehát engem nem kell biztatni arra, hogy jókat gondoljak a saját hazámról meg a teljesítményéről. De amikor én látom, mondjuk, a Pénzügyminisztériumhoz elé megyek, és odaállok, akkor rájövök arra, hogy azzal, hogy szerényítették, és úgy hagyták, ahogy volt, a nagyság érzésétől fosztottak meg bennünket. Odaáll az ember azzal az épülettel szemben, most nem a méretéről beszélek, hanem ahogy kinéz, az a gondolat, ami ott megtestesül, az egész esztétikája, és micsoda nagy dolog ez itt! És az egész vár ilyen volt. És ehhez képest nyolcvan évig bukdácsoltunk a romok között. Egy ilyen kicsi országot, leszegett fejjel, a romjait, a nagyság romjait, amikor itt vannak. Tehát én tudom, hogy nem lehet a várat egyszerre visszaépíteni, hosszú évekbe fog kerülni, lépésről lépésre kell haladni, vannak fontosabb dolgok, hogyne lennének. De mégis, szerintem ez egy önbecsülési kérdés is a magyarok számára, hogy ezt nem lehet így hagyni, és ennek egy megdöbbentő bizonyítéka még az én számomra is a PM épülete. Na, ennyit az esztétikumról. De mi lesz a PM-mel? Valóban az a döntés született korábban, hogy a magyar gazdaságpolitikát az összes, ezzel foglalkozó intézmény összetelepítésével – legtöbbjük bérletben volt, nem mind, de legtöbbjük – egy helyre, valahol a Liget melletti térségben fogjuk létrehozni. Szerintem ez helyes. Hogy időközben úgy döntöttünk, hogy a PM-nek szánt épületet felújítjuk, ettől ez még nem vált értelmetlenné. Hogy miért nem valósult meg, azt most hadd ne kelljen Önöknek elmondanom, de nemcsak azt a döntést hoztuk, hogy a PM épületét, a Pénzügyminisztériumét hozzuk helyre a várban, hanem, hogy a BM-ét, a Belügyminisztériumét is, ami egy utcával odébb, átellenben van, ami nem történt meg. Éppen azért, mert vannak fontosabb dolgaink is, mint ez, ezért nem volt rá elég pénz, hogy egyszerűen fogalmazzak. Ezért, amikor visszaköltöztetjük a Belügyminisztériumot a helyére, akkor egy utcát csalunk. Nem a régi BM épületbe megy vissza, hanem a régi pénzügyminisztériumi épületbe megy vissza, amit, ha jól gondolom, valamikor február elején fogok átadni, és oda megy a Belügyminisztérium. Az a kérdés, a volt BM épületével mi lesz? Azt meg vizsgálja a kormány, mert annak semmi értelmét nem látom, hogy a hadügyminisztérium meg lent legyen ott, a Balaton utcában, ami a városnak az üzleti részéhez tartozik. Az üzleti részből, ami nem történelmi épület, mindenhonnan ki akarjuk hozni a kormányzati intézményeket, leginkább egy csomó helyen béreljük, ezt speciel éppen nem, és a hadügyminisztérium vizsgálja, hogy be tud-e menni egyébként a volt Belügyminisztérium épületébe. Na most, ha ezeket a részletkérdéseket most félretesszük, és a nagy összefüggést nézzük, akkor azt tudom mondani, hogy minden évben kifizetünk mintegy 60 milliárd forintot arra, hogy bérelünk ingatlanokat – ennek minden következményével. Az, hogy a magyar állam ilyen súllyal van jelen bérlőként a magyar ingatlanpiacon, az egészségtelen. Na, nem vagyok biztos, hogy minden ingatlanbefektető így gondolja, de én így gondolom. Tehát szerintem az a helyes, hogyha minden állami intézmény hosszú távon kiszámíthatóan, saját állami tulajdonban lévő épületben van, ott rendezkedik be, és ott dolgozik. Üzleti negyed az üzletnek való, a szállodanegyed szállodáknak, a politika meg a politika, és ezeket érdemes helyre tenni. Ez történik. Úgyhogy én azt gondolom, hogy ez szintén messze nem olyan fontos, mint a kórházak dolga, mint az oktatási intézmények dolga, mint az igazságszolgáltatási béremelés, tehát a bíróságok működése, ezek mind fontosabbak, de ezzel is törődni kell. Ezért nem is oldjuk meg egy-két év alatt, hanem egy hosszú folyamat van, a miniszter úr felügyeli egyébként az egészet. A miniszter úr azt állítja, hogy 2027-ben ez majd lezárul. Bizakodjunk! Tehát énszerintem ez egy értelmes dolog, függetlenül attól, hogy nem nehéz ezzel szemben hangulatot kelteni, meg ha az ember nem kellő nézőpontból nézi, akkor még irritálhatja is, hiszen vannak ennél fontosabb dolgok, és ebben is igazuk van. De ezt sem lehet elhanyagolni, és pénzügyileg is, az előterjesztésből a kormányülésen világosan láttam, ez egy értelmes megoldás.
Kovács Zoltán államtitkár:
Az RTL-t kérem szépen.
Kéri Barna (RTL):
Jó napot kívánok! Miniszterelnök úr, az előbb szó került itt a forintárfolyamról, a jegybank feladatát említette ezzel kapcsolatban, de a kormánynak van-e felelőssége abban, hogy 415 az euró most? Tegnap fogadta el a parlament a 2025-ös költségvetést, amivel 397,5 forintos árfolyammal számolnak, azt hiszem, hogy fog kijönni a matek 2025-ben, mikor és mennyire fog 400 alá benézni az euró árfolyama, hogy ez kijöjjön? Úgy is kérdezhetem, hogy mit tanácsol, mikor vegyünk eurót a 2025-ös nyaraláshoz, mikor lesz jó az árfolyam? Magyar Péter. Különböző közvélemény-kutatási adatok vannak, de mindenesetre a Fidesz fölé, alá, mellé, de legalábbis a közelébe mérik a Tisza Pártot. Az én kérdésem az, Ön szerint Magyar Péter mit csinál jól, hogy egy viszonylag rövid idő alatt ilyen szintre tudott felkapaszkodni a Tisza Párt? Illetve van-e ebben Önnek felelőssége, Ön valamit elrontott-e. Magyar Péter azt kéri, hogy a családtagjainak a vagyonnyilatkozatát öt évre visszamenőleg hozza nyilvánosságra. Most azt kérdezem nyilván, hogy megteszi-e, nem akarom megelőlegezni a válaszát, de érdekel, ha esetleg nem, akkor miért nem. Magyar Péter most gyermekotthonokat látogat, vagy próbál legalábbis látogatni több-kevesebb sikerrel. Ennek kapcsán a gyermekvédelmi rendszerről kérdezném. Ma Magyarországon a gyermekvédelmi intézményekben egy gyermek napi étkezését nagyjából 1.500 forintból kell kihozni. Ön szerint ebből a pénzből lehet-e egy gyermeknek egészséges, tápláló étkezést biztosítani egy napra? És akkor nagyon röviden: háború.
Kovács Zoltán államtitkár:
Négy kérdést tett fel. Köszönjük szépen, a miniszterelnök úr válaszolni fog rá, és utána még megyünk tovább.
Többek között lassítsunk, hogy felírhassam. Háború?
Kovács Zoltán államtitkár:
Nem, válaszoljuk meg a kérdéseket. Szerintem.
Tehát ha tudja, hogy kit kell megkérdezni az ügyben, hogy mikor kell eurót vásárolni, szóljon nekem is. Én is szeretnék a megfelelő pillanatban vásárolni. Biztos nem én vagyok az az ember, aki ezt meg tudja Önnek mondani. A jegybankelnököt ilyen szempontból pedig szerintem inkább titoktartás terheli, dehát valahol a jegybank környékén van a tudás. Arra a kérdésre válaszképpen, hogy mikor és hogyan alakul a forint árfolyama, és ezt a jogkört nem szabad, nem is javaslom, hogy onnan elvegyük. Hogy milyen hatások állnak össze egy nemzeti valuta árfolyamában, erről szerintem egyetemi előadások többségét vagy sokaságát lehet meghallgatni. Nem én vagyok az avatott előadó, de annyit én is tudok, hogy van spekuláció, van a kormány teljesítménye, általános pénzügyi helyzet, stabilitás, a költségvetés hiánya mindig visszahat a forintra, és persze van a többi devizának az állapota és alakulása. És amit én látok, és amire leginkább a gazdasági miniszterrel való megbeszélésen kértem a felkészülést, a dollár árfolyamának változása és annak hatása a magyar fizetőeszközre. Amikor a dollár erősödik, akkor a forint automatikusan gyengül, nemcsak a forint, minden régiós valuta. És itt most azért nagy dolgok fognak történni, nemcsak a háborúban, meg a társadalompolitikában, de az új amerikai kormányzat fantasztikus dolgokat csinál a gazdaságpolitikában is, csak amit én látok abból, csak a nyilvánosan bejelentett tervek alapján, ez nyilvánvaló. Hogy ez meg fogja változtatni az amerikai valuta árfolyamát, az összes többi, a világ összes többi valutájához képest, az bizonyos. Erre fel kell készülnünk. De én azt gondolom, hogy a forint mozgásában ma sokkal nagyobb szerepet játszanak az eseti tényezők, mint a magyar gazdaság tényleges állapota. Az nem lehetséges, hogy 10-15 forintot elmozdul a forint, miközben a magyar gazdaság ugyanaz. Nem hiszem, hogy hétfőről csütörtökre tud változni a magyar gazdaság alapszerkezete. Tehát én ebből a szempontból úgy érzem, hogy a kormány rendben van, a kormány rendben tartja a gazdaságot, mármint a költségvetést, az államadósságot, a gazdaság fundamentumai rendben vannak, és ebben a térben, az efölötti térben kell a mindenkori jegybanknak megvívnia a forint árfolyamának stabilizálásáért vívott csatáját. Vagyonnyilatkozatom 1990 óta nyilvános, a családtagjaimra is van egy törvény, hogy azokkal mit kell csinálni, hogy kell nyilvánosságra hozni. Mindig betartottam, nyitott könyv az életem, mindenkinek mindig állok a rendelkezésére. Ha a Tisza Pártról kérdez, amiről már az előbb válaszoltam, hogy nekem nem dolgom, hogy az ellenzékkel foglalkozzak, egész más dolgom van. Azt az Ön kérdését, hogy mit csinált rosszul a kormány, azzal a kérdéssel váltom ki, hogy mit csinált rosszul az ellenzék? A kormányzópárt köszöni szépen, éppen kormányoz, jól, rosszul. De az, hogy az ellenzéki térfélen mi történik, nem a kormánypártoknak a dolga, hanem az ellenzéki pártoké. Hogy ők mit csinálnak, miért hagyták, hogyan, ez legyen az ő világuk, az ő kérdésük, az ő tudásuk, ez a kormány ettől inkább tartsa magát távol. Még volt talán valami. Tessék?
Kovács Zoltán államtitkár:
Étkeztetés, a gyermekétkeztetés.
Annyi pénzt kell adni a gyermekotthonoknak, hogy a gyerekek Magyarországon elvárható, biztonságos, egészséges és színvonalas étkeztetést kapjanak. Ennyi pénzt kell adni, és ennek a pénznek rendelkezésre is kell állnia. Ha most nem lenne elegendő, akkor aki felelős, majd nyilván kér többet is. A kormány nem spórol a gyermekeken. Nem volt ez jellemző ránk. Nekünk korszakos gazdaságpolitikusaink vannak, az a minimum, amit elvárok tőlük, hogy kitermeljék a gazdaságban azokat a forrásokat, amelyek a szociális ellátórendszer, az egészségügyi ellátórendszer, az oktatási ellátórendszerhez szükségesek. Most, hogy Matolcsy György távozik, nyugodtan mondhatom, hogy egy korszakos gazdaságpolitikus távozik a jegybank éléről. Ő ezt mindig megoldotta. Varga Mihály miniszter urat, ha megnézik a költségvetési számokat, láthatják a teljesítményt, az is rendben van, és én bízom abban, hogy Nagy Márton alatt is ez folytatódik majd. Amire nagyon kell pénz, arra mindig van. Vasútállomások, különösen a nagy, hatalmas vasútállomások nem vasúti szolgáltatással foglalkozó részének, mert a vasúti szolgáltatás állami kézben marad, hanem ami azon túl van, azoknak a hatalmas tereknek, büféknek, boltoknak a működtetése, azoknak a felújítása biztosan meghaladja az erőinket. Oda vonjuk be a magántőkét, én egyetértek a Lázár-féle javaslattal. Ami az állam kötelessége, hogy működjön a vasút, a vasútállomás vasúti része, az a mi dolgunk, ami azon túl van, és valaki ebből tud pénzt csinálni, mi pedig nem tudunk, hát akkor csináljon, ruházzon be, fektessen be, újítsa meg, egy kicsi nekünk is, mármint a kormánynak is jusson ebből. Szerintem ez egy jó javaslat, amit a közlekedési miniszter előterjesztett, ezeket én támogatom.
Kovács Zoltán államtitkár:
Lassan elfogy az időnk. A Blikket kérem szépen! Középen.
Balázs Barnabás (Blikk):
Köszönöm! Az idén leadott vagyonnyilatkozata szerint 10 millió forint megtakarítása van, miközben azért az köztudott, hogy a szűk környezete tele van milliárdosokkal, elég a vejére, az édesapjára, a gyerekkori barátjára gondolni. Nem zavarja-e ez a vagyoni különbség, hogy harminc évnyi élvonalbeli politizálás, 18 évnyi kormányzás után ilyen nagy különbség van a vagyoni helyzetükben, nem tartja-e méltatlannak ezt a helyzetet? A második kérdésem, hogy a Fidesz idei vesszőfutása még a kegyelmi botránnyal kezdődött, amit sokan Balog Zoltán számlájára írnak. Megbocsátott-e már Balog Zoltánnak, Miniszterelnök úr? És a harmadik kérdésem pedig, hogy a júniusi főpolgármester-választáson Miniszterelnök úr, ha minden igaz, akkor Vitézy Dávidra szavazott, akit azóta a Fidesz elég intenzíven támad. Megbánta-e, hogy mellé húzta be az x-et? Köszönöm szépen!
Tehát ami a Fidesz vesszőfutását illeti, ezt szeretném látni 2026-ban is. Mi kapunk 45 százalékot, a második meg 30-at. Micsoda fantasztikus vesszőfutás! Ezt szeretném a 2024-es politikai teljesítményünk lényegeként felidézni. Én nem beszéltem nyilvánosan arról a vitáról, ami a mi egyházunkon belül a kegyelmi ügy kapcsán kirobbant, mert azt gondolom, hogy azt majd az egyházunk elintézi. Politikailag annyit tudok mondani, hogy egyetlen politikai döntéshozó sem háríthatja át a döntéséért viselendő felelősséget a tanácsadóira. Jól néznénk ki, hogyha én úgy válaszolnék itt az Önök kérdésére, hogy tényleg hoztam egy botrányosan rossz döntést, de tudják, hát ezt tanácsolta valaki. Ez lehetetlen! Tehát a döntést a politikus meghozza, a felelősséget ő vállalja. A tanácsadó meg azért vállal lelki felelősséget, hogy jó tanácsot adott-e, vagy nem. De ez már nem tartozik ránk, és végképp nem érdemes egyházi ügyet csinálni belőle. És örülök annak, hogy a mi egyházunk, úgy látom, hogy nagy nehezen, hála Istennek, különösen, hogy az állam meg az egyház különváltan működnek, mindenfajta állami beavatkozás nélkül ezt az ügyet a maga berkeiben megvitatta, elrendezte, és talán most már a kedélyek ott is megnyugodtak. A vagyoni különbségek zavarnak-e? Nem zavarnak. Ezt én eldöntöttem 1990-ben, és tudtam, hogy nagyjából ez lesz. Amikor Magyarországon kiderült, hogy egy polgári, nyugati világ, mondjuk, hogy kapitalista gazdasági rend jön, akkor lehetett tudni, hogy valaki elmegy vállalkozónak, valaki elmegy tudósnak, valaki elmegy politikusnak. Ahogy körülnéztem ott, 1990-ben a körülöttem lévő ellenzéki világban, csomó MDF-es, SZDSZ-es, mindenfajta emberek, akkor láttam, hogy ezek a pályák bontakoznak ki, és én tudtam, hogy mire vállalkozom. Engem sose a vállalkozás világa vonzott, hanem a tudomány világa vonzott. Nekem az volt egy nehéz döntés, hogy az akadémiai irányultság helyett inkább, hogy itt Önnek válaszolok, ezt a munkát vállalom, de ez most már eső után köpönyeg, most már valahogy van, az akadémia dicsfényeitől messze kerültem. De a dolog lényege, hogyha hoz az ember egy döntést, akkor tudja, mit hoz. Tehát én azért utasítok vissza, vagy válaszolok inkább minden ilyen személyes üzleti ügyre vonatkozó kérdést mindig ugyanúgy, mert hiszek abban, hogy üzleti ügyekkel a miniszterelnöknek nem szabad foglalkoznia. Tehát amikor eldöntöd, hogy te közügyekkel foglalkozol, elmész a politikába, akkor neked a szempontod, ami alapján a világot nézned kell, a közügyek és a közérdek. Amikor elmész üzletembernek, akkor a világot úgy kell nézned, hogy hogy’ csinálsz hasznot. Az egy másik szempont. Ezt nem lehet összekeverni. Persze az üzleti világ, a tudományos világ meg a politika érintkezik, de nem szabad összekeveredni, az helytelen, külön kell tartani, és ezért én, függetlenül attól, hogy az én családomban vagy máshol ki mit csinál, mennyit keres, hogyan él, nem adok egyébként senkinek életvezetési tanácsokat, nem dolgom az, felnőtt emberek Magyarország polgárai, bár a mértéktartást erénynek tekintem, nem adok tanácsokat, ők éljék, én meg a sajátomat, és tudom, hogy ebből mi jön ki. És nyugodtan mondhatom, hogy a csillagom nem áll rosszul jelen pillanatban a pártban, tehát akárhogy is alakul majd a kormányzat jövője, úgy érzem, hogy be tudok csúszni a képviselőlistára, és képviselőként az életemet, az aktív életemet úgy tudom befejezni, hogy a köz érdekét szolgálom egy 1990-ben meghozott döntés következtében, annak minden következményével. Van egy feleségem, öt gyerekem, hat unokám, mit akarhatok még? Rendes munkám, megfizetnek. Köszönöm, jól vagyok.
Kovács Zoltán államtitkár:
Breuer Péter egy utolsó kérdés, és köszönjük szépen. Elfogyott az időnk.
Breuer Péter (BreuerPress, Heti TV):
Köszönöm, ez már tradíció, hogy én vagyok az utolsó. Köszönöm a lehetőséget! Miniszterelnök úr, a legfontosabb mondat, ami ma visszatért, és hála Istennek, hogy így van, én egy 72 éves idős ember vagyok, aki már háborúban élt, és a génjeimben is ezt hordozom, úgyhogy ez nagyon fontos. Ön elkezdte ezt a békemissziót, pár nappal ezelőtt Isztambulban is ott volt, és gondolom, hogy azokra az emberekre is gondolt, akik a világ másik végén 425 nap után még mindig túszként pincékben vannak százan. Ön, amikor azt mondja, hogy merjünk kicsik lenni, akkor a napnál világosabb, hogy ez egy álszerénység, hisz nemcsak az orosz elnököt, nemcsak az amerikai megválasztott elnököt, hanem Netanjahut is és a török elnököt is ismeri, úgyhogy lehetne esetleg most folytatni ott, ahol éppen abba akarja hagyni, az amerikai leendő megválasztott elnök nem elegendő egyedül erre. A törökök most tért nyertek, és az Ön szavára ad a török elnök. Ez az első kérdés.
Igen. Parancsoljon!
Breuer Péter (BreuerPress, Heti TV):
Már a szóvivő úr azt mondja, hogy nincs második kérdés, de egy pillanatra a magyar mezőgazdaságról, ha béke van, akkor enni is kell, és hála Isten, Magyarország valamikor önellátó volt. Ha Ukrajna bekerül az Európai Unióba, akkor tudjuk, hogy ott kik a földtulajdonosok, és milyen szintetikus élelmiszer fog ránk zúdulni, és most, hogy végre megállapodtak 2027-től 2033-ig vagy 2036-ig, amit kollégáim nem kellőképpen harangoztak be, mert ez egy tényleg nagy siker, hogy végre egyetértettek a 27-ek, bár már a békében is egyetértenek, mi lesz akkor, az ukránok kenyerét fogjuk enni, amitől esetleg történhet is valami bajunk?
Köszönöm szépen a kérdéseit, Péter. Én nem tanácsoltam azt, amit Ön levont a szavaimból, hogy merjünk kicsik lenni, az egy másik politikai tábor irányzata, tehát én csak azt akartam mondani, hogy merjünk akkorák lenni, amekkorák vagyunk, és mi nagyok vagyunk. Az a másik dolog, hogy ugyanakkor tudjuk, hogy mekkora a befolyásunk. Tehát mi egy nagy nemzet vagyunk. Még egyszer mondom: a világon számos fontos dolog ma nem létezne nélkülünk, azokat mi adtuk a világnak. Túl azon, hogy azt a helyet, ami ránk van bízva, azt rendesen megműveljük, fölépítettük, civilizációs teljesítményeket hoztunk benne létre, de ezen túl olyasmiket hoztunk létre, amit az egész világ használ. Tehát semmi oka egy magyarnak arra, hogy összehúzza magát, átcsússzon a küszöb alatt, meg pénzért… Ezeket mind felejtsük el. Egészséges testtartást javaslok, csak közben a helyes önismeret az ellen is megvéd bennünket, hogy olyasmire vállalkozunk, amihez nagyobb testtömeg kell. Tehát ha az ember 67 kilós, vagy, mondjuk, váltósúlyú bokszoló, akkor szupernehézsúlyban nem kell bemenni a ringbe, mert lehet tudni, hogy mi fog történni. És annak nem dicsőség a vége. Tehát jól kell megválasztani azokat a helyszíneket, terepeket, amikor és akikkel az ember valamire vállalkozik, akár ellenükben, akár velük. Ennyit a tartásunkról. A török ügy. A török elnökkel nem beszélünk róla a nyilvánosság előtt. Emlékeim szerint egyszer sem nyilatkoztam erről, de a török elnökkel minden tárgyalásunk során szóba kerül a Közel-Kelet térsége. És én valóban abban a példátlan helyzetben vagyok, hogy különböző okokból, de baráti viszonyom van Izrael miniszterelnökével, Netanjahu úrral, és egy atyai-baráti viszonyom van Recep Tayyip Erdoğan elnök úrral, aki Törökország elnöke. És mindenkivel beszélek mindenről. Tehát én ismerem az összes álláspontot, és mindig teszek annak érdekében, hogy ezek az álláspontok közelebb kerüljenek, más szempontokat is be tudjak hozni. Tehát én dolgozom azon, amit ilyen furcsa mód ebben a kapcsolatban, ebben a török-izraeli kapcsolatban egy keresztény embernek tennie kell, én ebben a relációban is megteszem, tehát úgy járok el, ahogy kell, de ez egy nagyon nehéz kenyér. Tehát azt kell mondanom, hogy a térség két meghatározó államának a pozíciója, gondolkodásmódja nagyon messze van egymástól, és egy folyamatos politikai készenlétet, karbantartást igényel a Magyarországnál nagyobb országoktól is, hogy az a térség a lehető legstabilabbá váljon. Ettől ma nagyon messze van. Az elfogadhatatlan, hogy embereket pincékben tartanak túszként a világ bármely pontján, az előzmények után ott pedig különösképpen így van ez. Én szerencsétlennek tartom, hogy bár Szíriában megkezdődött egy változás, de senkit nem látok olyannak, aki azt merné magáról mondani, hogy ura a folyamatoknak, itt több országnak együtt kell működnie azért, hogy az, ami ott történik, ne egy második terrorista államhoz vezessen, hanem valami konszolidációhoz. Tehát úgy érzem, hogy rengeteg teendő van, és én csak azt tudom Önnek mondani, hogy amit a diplomácia keretein belül, időnként azon túl meg lehet tenni annak a térségnek a békéje érdekében, azt a magyar állam meg is teszi. Ami a mezőgazdaságra vonatkozó, egyszerűnek látszó kérdést illeti, ugye, Magyarországnak van egy robosztus mezőgazdasága és egy mindenkit meglepő módon fejlődő élelmiszeripara. Most kiírtunk két pályázatot a napokban, talán egy-két hónappal ezelőtt. Az egyiket a kicsiknek, a másikat a nagyoknak, élelmiszeripari fejlesztésekre. Most a számok pontosságáért nem vállalok garanciát, de kiírtunk körülbelül 150 milliárd forint fejlesztési forrást, annyira lehet jelentkezni, bejött 750 milliárdnyi pályázat. Ez azt jelenti, hogy iszonyatos életerő, versenyképesség feszül a magyar mezőgazdaságban, és most azon dolgozunk, hogyan lehet a 150-et följebb vinni, hogyha már vannak ilyen vállalkozásaink, akkor azok sikeresek legyenek. Kicsik is meg nagyok is. De összességében azt tudom mondani, hogy a magyar mezőgazdaság 20 millió ember élelmezésére alkalmas jelen pillanatban. Tehát mi el tudunk tartani 20 millió embert, közben 10 milliónyian vagyunk. Tehát ez az alapszám. Az igaz, hogy vannak olyan részelemei, részszektorai a mezőgazdaságnak, ahova importot hozunk be, de más részszektorokban pedig exportálunk. De összességében, mi ugyan nem önellátóak vagyunk abból a szempontból, hogy minden, amire szükség van, mi termeljük meg, mert sok mindent hozunk be külföldről, de összességében 10 millió ember élelme helyett megtermelünk 20 millióét, 10 milliót eladunk. Ezért a magyar mezőgazdaság mindenkori teljesítménye fontos nekünk, fontos először is az abból élőknek, fontos a magyar fogyasztóknak, minden magyar embernek, fontos a magyar költségvetésnek, és fontos az egész világnak, mert nem sok olyan ország van, aki több mezőgazdasági terméket tud előállítani, mint amennyit elfogyaszt. Tehát a mi hozzájárulásunk a világ élelmezéséhez, legalább térségi szinten jelentősnek mondható. Ukrajna belépése az unióba a magyar mezőgazdaságot, ha ez így van, ahogy most van, mármint az ukrán, akkor agyonvág bennünket. Tehát ne kerteljünk, ez azt jelenti, hogy be lehet zárni a kaput, be lehet zárni a boltot. Nemcsak nálunk, még Franciaországban is. Tehát nyilvánvalóan létrejön most egy olyan nagyon erős szövetség agrárius országok között, amely ésszerűsíteni akarja Ukrajna közeledését az Európai Unióhoz, hogy ne üssön agyon bennünket mindaz, ami onnan ide beérkezhet. Ez komoly tárgyalásokat igényel, nemcsak mi vagyunk, azok is vannak, akik nyerni akarnak azon, hogy ukrán élelmiszert hoznak be Európába. Velük kell megküzdenünk, őket kell visszanyomni, és a magyar és európai gazdákat megmentő menetrendet kell kialakítani. Ez még nem jött létre. Az létrejött, hogy mit gondolnak a 27-ek az európai gazdaság jövőjéről, de hogy ebbe be lehet-e illeszteni egyáltalán, és ha igen, hogyan, az ukrán mezőgazdaságot, erről nincs egyetértés ma Európában.
Kovács Zoltán államtitkár:
Miniszterelnök úr, Miniszter úr, köszönöm szépen a kollégáknak is, hogy itt voltak a mai napon velünk. Áldott karácsonyt kívánunk! Viszontlátásra!
Áldott, békés ünnepeket és boldog újesztendőt kívánok mindannyiuknak!