Viktor Orbán's speech at the national local government forum of Fidesz – Hungarian Civic Alliance.
Viktor Orbán · Prime Minister of Hungary
- Context
- Orbán addressed Fidesz mayors and county leaders at a national local government forum in January 2026, urging them to mobilize voters for the upcoming parliamentary elections and outlining plans for municipal reform.
- Main themes
- 2026 parliamentary election mobilization, municipal leaders' role in electoral victory, Fidesz-KDNP organizational strength, municipal system reform, redistribution of mandatory and voluntary tasks, local government funding, sixteen years of governance achievements, consultation with local professionals, post-election restructuring plans
- Duration
- ~39 min
- Words
- 4,711
- Sentences
- 210
- Readability
- 54
- Grade
- 11.3
- Syntax
- 3.02
- Vocabulary
- 2.05
Translated from Hungarian
The broad sphere of national life a sentence belongs to. Every sentence has an Arena, so it is the denominator the other indices are read against.
Other210 sentences in 25 paragraphs
Good afternoon everyone! Hello!
Honorable Mayors, Ladies and Gentlemen, County Assembly Leaders!
There is an old English parliamentary joke that begins with the phrase, "Before I start speaking, I would like to say something." But now it is exactly like that. I will be speaking here, but first, I would like to say something directly, honestly, and firmly, as is fitting for us, as you would expect your president to speak to you. The situation is that this election must be won by you. You are the professionals, there are volunteers. But if the sound of the trumpet is uncertain, then the volunteers will not move, and you must blow the trumpet. So the situation is that the 2026 election will be decided by whether the municipal leaders, municipal representatives, the professional politicians, and leaders of our community belonging to Fidesz-KDNP are willing to engage in this struggle. If you engage, we will win; if you do not engage, we will not win, even if I personally put my soul on the line. I respectfully ask you to feel this responsibility, because we are facing an election where there will not be extraordinary feats or magician tricks, but rather a mobilization competition. We have our voters, we are the majority, the right-wing, national-minded people are the majority, those who trust us, support us, and want to continue our work are the majority in this country; the only question is whether they will go, and whether we will take them to vote. It is your job to take every Fidesz-KDNP sympathizer, every national-minded Hungarian from the smallest town to the innermost district of the capital to vote. And then, according to the laws of mathematics, the result will be favorable for us, a result favorable for the country.
Well, ladies and gentlemen!
After this, I must also say something about what Károly Szita mentioned, which goes like this: mayors always ask for money from the government. Indeed, I realized how true that is! But then I also realized why, who else would they ask if not the government? And then I shared some of the opinions expressed here, which were about the need to think in a larger context, to look at your community work from a broader horizon, to ask those questions that have accumulated in the municipal system after sixteen years, to gather them, and to answer them. Many used the term fine-tuning. We are different, different expressions evoke different memories in people's minds. For me, fine-tuning meant the fine-tuning of Radio Free Europe. It is not the best word for me, so I suggest we do not fine-tune the municipalities, because that is not what is needed. I think what is needed is an accounting. Let's see: sixteen years have passed, I think we have done a great job, the Deutsch doctrine: praising ourselves is so important that we cannot leave it to others, but of course with moderation and humility, but since 2010 we have done great work, you have heard this, and you have seen it in your own lives; everyone has their experience, this is a different country, this is a different economy, this is a different municipal system, this is a different county system than what it was in 2010. I think that what was included in this transformation carried out in 2010 as energy, as a resource, we have extracted from it. I think there is no more than that. If we continue like this, then it is also a nice thing, we are moving steadily, beautifully, calmly, and coolly as we have so far. But if we want to take a bigger step, if we want to change the scale, if we think that not only operation but also big plans, dreams, and goals are part of our lives, then this system will not be enough for that. And that is why I asked Minister Tibor Navracsics, to whom I am grateful for taking this on about a year and a half ago, to start those negotiations and discussions that can prepare the changes we will make together after the 2026 parliamentary elections. Let the consultations begin; here the key word is, of course, what you, the professionals, have said several times, both in person and on screen, the distribution of tasks, mandatory, various, who should be deployed where, and so on. So I suggest that we do not fine-tune, but fundamentally ask the important questions, and reshape the municipal system in 2026-2027, following consultations with you where necessary. We do not need to throw everything out; there are many good things in this system, but we all feel that when it comes to money, as Károly Szita said, and if he asks for money, then it is hard to follow what is mandatory, what is voluntary, and why what is voluntary is so, and what is mandatory and why that is so; so I think we need to rethink all of these. I wish you much success in this! There is a little hitch that in order to do this work, we first need to win the election. I go back to where I started: you must win that. I am happy to help you, but we can win the election with the great, powerful strength of Fidesz in the municipalities.
Honorable Ladies and Gentlemen! Mayors!
Thank you for being here, and for coming despite the cold and the snow situation. We have been through tough winter days. I would like to thank you because we have managed to maintain the operability of the country, and we have been able to help everyone across the country. I ask you to be on standby because this difficult winter weather is not over yet; we will need your work in the coming weeks.
Honorable Gathered!
Although we have seen some cuts from Budapest here, and there are Budapest residents among us, I recently spoke at a Budapest gathering about how Fidesz would not have a two-thirds majority if it were not strong in Budapest. But the other side of the coin is that there would be no victory at all for Fidesz if it were not for the countryside. Budapest is needed for the two-thirds, but the countryside is needed for victory because the heart chakra of Fidesz-KDNP is, let’s say, in the countryside. We are the only political force in Hungary that feels at home everywhere in the country. I look at our challengers, and I am surprised at where a 26-member party gets the courage to govern the country after making a few tours to get acquainted with the country. This is a serious matter. If you are not everywhere in the country, if your mayors are not everywhere, if you do not know the local problems, then you should not venture to govern because this country cannot be governed without local knowledge. And we are that community, my friends, who do not visit the countryside: we come from there. A big difference! In 2022, we won in all but two of the individual electoral districts outside Budapest. In all the electoral districts outside Budapest, we did not win in only two places! We received 2.4 million votes in the countryside! 80 percent of all our list votes came from the countryside! The situation is that no analysis is needed; the numbers speak for themselves.
Many have recalled, and perhaps it is worth my doing so as well, that our, meaning the municipalities, the local governments, and the history of Fidesz-KDNP does not go back a few years but decades. There are some older folks here. After the leftist turn in 2002, you surely remember that the counties, the municipalities, and the towns were the strongholds of national resistance during the leftist governance. The left has not forgotten this; as long as it could, it took revenge, and then after a while, it could no longer do so. And of course, it would still do so if it could. Do not underestimate the fact that there is a revanchist elite in Hungary. Today, this is not our main topic, but let’s mention it: there is a revanchist elite, especially here in Budapest, but there is also in the countryside, who think they have been pushed out of power, want to return, and see this as a personal matter, threatening with vendettas. If you listen to the words of our challenger, you will hear that they want to take revenge not only on us, the government actors, but on everyone who belongs to this national community, including you. Do not forget this either. Everyone can also remember, if we are talking about revenge, how the leftist governments bled the municipalities dry; we have heard this too. They dumped every task on the municipalities, but did not provide a horse, a weapon, or money at all. Thus, by 2010, I quote the numbers, 1,400 billion forints of debt had accumulated in the municipal system. So we started governing in 2010, dear friends, with 1,400 billion forints of debt on your shoulders; I am not even talking about the national debt of the country, but on your shoulders. This has not been mentioned yet, but I will now mention that, moreover, 60 percent of this debt was foreign currency-based. So it was not only a lot, but you were also exposed to the risks of exchange rate fluctuations independent of you. This meant – I still remember well – that in 2007 and 2008, in two years, the municipalities' obligations to the banking system, that is, their debt, doubled. Interest rates soared, and the municipalities' money ended up with banks and multinationals. We reached a point, to stay in the past, that at the beginning of 2010, the debt stock of the municipal sector grew to 4.6 percent of the total Hungarian national product, which is a huge amount, and there was no money left for even the most basic tasks. Well, this burden was taken over in 2013 by the national government, which I believe was one of the greatest decisions and achievements of Fidesz-KDNP governance. What a pity, as we heard from the mayor of Budakeszi, that this is already in the showcase, which in Hungarian means that it no longer interests anyone. Because Hungarians take for granted what has already happened and was good. And if the saying is true internationally, and it may come from some Anglo-Saxon region, then it is even truer in Hungary that gratitude is not a political category here. So we can only refer to the past to provide evidence to people that what we were once capable of, we can be capable of similar great deeds in the future as well, but do not base your hopes solely on the old great deeds, dear friends. In any case, today only 10 percent of municipalities are burdened with debt, and in relation to all municipal assets, the ratio of loans and debts is 1.6 percent. Unprecedented in all of Europe! I do not believe there is any country in the entire European Union where the ratio of local public debt to local assets is 1.6 percent.
And then let us recall for a moment the Modern Cities Program, as our Mayor Károly Szita did, let us recall the Hungarian Village Program, and let me tell you, for some bias, of course, because I would be from the countryside, but not only for that reason, but also because of the – let’s say – professional, political, or sociological conviction that tells me that Hungary must never resign itself to urbanization in such a way that our villages disappear. One of Hungary's strongest resource areas is the Hungarian village, and when we sit down to discuss the tasks after the victorious elections, and we will try to reshape the entire municipal system, we must answer the question of how we can provide Hungarians with modern urban services without destroying our villages in the process. This is the greatest challenge we face. There are many types of modernization ideas in the world. It is worth looking at the world with this perspective as well. You can see that in most places, rapid, large-scale modernization has ultimately dismantled traditional communities, and a village system like the one in Hungary is becoming increasingly unviable in the world. A huge value! If we find a way to preserve it, Hungary will have a lot of joy from the fact that the entire country is an inhabited area, and we do not only live in cities.
Honorable Ladies and Gentlemen! Dear Friends!
I would like to add another remark regarding regional development, continuing the words of Minister Tibor Navracsics. We grew up, and I am speaking about those over 60, in a way that some have even referred to it as a "black train," meaning there are words that perhaps the younger generation no longer understands, but we grew up considering it a given, an almost unchangeable fact, that the country has a western and an eastern part. And this is not only a geographical reality, it is not just history that has brought us to have a Pannonia and a Hunia, but that these are two different worlds. And not only culturally, which I think is more good than bad, but also in terms of living standards, there are two different worlds, and the natural direction of movement in the world is that people flow from the worse places to the better ones, meaning they come from the east to the west; some go home on weekends, but some stay here, and this is an unchangeable fate. If you look at the governance of the past sixteen years, you will see that we have changed this fate. We are very close to achieving balance. The major developments and investments that have uplifted Hunia, the eastern part of the country, have already taken place; they are just starting to work now, and in the next few years, there will be such development in Eastern Hungary that you will not believe your eyes. I believe this is one of our great historical achievements. The Fidesz–KDNP can be proud that it has eliminated the unjust division of Hungary that has existed for so long between the east and the west. But, as is often the case, one never remains without work, because in the meantime, another dividing line is emerging. Minister Tibor Navracsics and I are working hard to find the right answers here. Now a north-south dividing line is being created. The northern part of the country, and rather the northern part of Eastern Hungary is developing, while in the southern part, there are problems for which we have not yet found solutions. These are fundamentally demographic and industrial development issues. We need to solve these in the next fifteen years. The great task of the next ten years in terms of regional development is that after Fidesz–KDNP has addressed the east-west division and separation of the country, it must now also address the differences between the north and south, and the south must be elevated, not by pushing down the north, but by lifting up the southerners, which is not a simple task. It will be a beautiful job for the next government.
Honorable Mayors, Ladies and Gentlemen!
Overall, I must also mention that in the past fifteen years, the economic performance of the countryside, and I am not talking about the national economy as a whole, but only about what the Hungarian countryside has produced, has increased by 50 percent over fifteen years. So you, the people of the countryside, have managed to double and increase your economic performance by 50 percent. As a result, revenues from local business taxes have increased two and a half times, and today the gap that separates us from the average European development level is much smaller than it was before.
I must also say a few words about the issue of solidarity, since you have brought up the question of the solidarity tax. Well, I would like to draw your attention to two aspects. The first, as I have already mentioned, is that we should not urbanize or cityify Hungary in a way that destroys the countryside. The other thing is that if size matters, and economic performance is size-dependent, then we should also consider those smaller settlements that do not have as much economic performance as the larger ones. In both areas, we have implemented solidarity in the past sixteen years, richer settlements, smaller settlements, poorer settlements, but also elsewhere, since the bank tax and the multinational tax are nothing more than a solidarity tax. So this has not only appeared in the relationships between settlements, but it is one of the general principles of the functioning of the entire Hungarian economy. Now, beyond the war, which I will say a few words about shortly, the greatest danger would be a change of government precisely because it would eliminate these mechanisms. Look: our opponents have so far named two people whom they would like to see in a Hungarian shadow government or Hungarian administration. I think these are people parachuted in from Brussels. One is a banker, the head of an Austrian bank – well, that’s the end of the bank tax! – the other is the head of an international energy multinational – that’s the end of utility price reduction! So it is precisely about the fact that the future ministers parachuted in from Brussels have the task of dismantling the solidarity mechanisms in the Hungarian economy that allow the country to develop evenly today. And I suggest to you that we look at the solidarity tax through this lens as well. I am ready, with the help of Minister Navracsics, to discuss this issue, including the competitive districts program, to find fairer or more fortunate transfers than the current ones. Everything can be discussed, so that after the election, when the redistribution of tasks takes place, we can allocate sufficient resources to those in a logic that simultaneously recognizes the merits of rapidly developing cities, while not leaving behind those settlements that, even if they strive, cannot develop as quickly due to their size as our larger cities. And I have the plan that after winning the elections, once we have swept away the parachuted bankers and multinational leaders from Brussels, we will maintain those mechanisms in the Hungarian economy that allow the sectors capable of producing extraordinary profits to take responsibility for other sectors of the economy as well. Because after all, we are one nation, one community, and this must be acknowledged by everyone, even if they have come to Hungary from an Austrian bank or a Dutch energy company. This country belongs to the Hungarians, and Hungarians must help each other. There may be debates among us, but in the end, at the end of the day, we are all Hungarians, which is why solidarity mechanisms must operate in the country without breaking the logic of a performance-based economy and discouraging those who are otherwise capable of more, can deliver greater performance, and can achieve greater economic results. It is no small task to operate a system where the strong can move forward, pull ahead, and feel that there are no obstacles in front of them, while those who come from disadvantaged backgrounds do not fall out of the standard of living and quality of life that we believe every Hungarian deserves.
That there is a debate around money should not be surprising. We are adults; where there is meat, there are flies. The government exists to have someone wielding a fly swatter, that’s all there is to it, and then the system can be kept in operation.
Now, after all this, allow me to say a few words about the direct danger, because we are still talking about the election; Fidesz is the sure choice, and we must also say a few words about the risk that lies before Hungary, which is the direct danger of war. There is no settlement without a World War I or World War II memorial. So I think you know what I am talking about. We lost two wars, we barely survived, we just managed to endure; I think we could not survive a third one. A third one must not be risked. A country that has only known the taste of defeat in both wars cannot risk a third war. I understand that there are those who won in the first and the second. The losses may fade into the mists of memory, while the gains are right in front of them, a consciousness of a victorious nation, but we are not such a country. We lost both, and therefore we assess the risk of war more accurately than the victors. That is why the fact that we were losers in both wars also imposes a moral obligation on us. We must speak out, loudly, to the victors as well, that in war, one can only lose overall. And therefore, Hungary must clearly adhere to the policy of peace so that we do not have to erect a third memorial alongside our memorials commemorating the two world wars. Anyone who thinks I am exaggerating should be reminded that the war we are talking about is taking place in a neighboring country, not in Taiwan, not in Greenland, and not in Iran; those will also cause enough trouble for Hungary, but what I am talking about is a direct threat from a war taking place next door. Go online, I suggest, you will find old pictures, and see what Eastern Ukraine looked like before 2015 and what it looks like now. You will be shocked! That is what we are talking about. This is not child’s play, and where this is moving, how close it is approaching us, how we are being drawn in, these are such uncertain and unpredictable circumstances that if our response is not rejection from the very first moment, then they will seize us, trip us up, drag us along, and in the end, even with the best intentions, we will find ourselves in a community, in a community that desires war, which has already been created in Europe, calling itself the "coalition of the willing," which will then lead Hungary into war. Of course, the coalition of the willing now still means that the Ukrainians should be willing to die for Ukraine, but then the time will come, as their leaders are already openly talking about, that sooner or later, troops will also need to be sent to Ukraine, so-called peacekeeping. The European experience is that European peacekeepers always tend to become war maintainers, so I do not recommend that Hungary send troops outside its borders under any European peacekeeping framework.
But it is not enough to stay out of the war, dear Friends; we must also stay out of the financing of the war. Because we can set the mandatory and voluntary tasks and powers as wisely as we want, we can be clever, but if our money is taken to Ukraine, and we cannot stay out of the financing of the war, then the whole thing is for naught, including our newly conceived local government system, no matter how flourishing it may be in our minds. It requires money. There is as much money as the Hungarian economy can produce. If it is taken to Ukraine, it will not be here. There is no money printing. One forint cannot be spent in two places: either we spend it in Ukraine or in Mátészalka. Either in Dnipro or in Veszprém. Either in Kyiv or in Budapest, that is the situation. Therefore, we must also stay out of the financing of the war.
Here, we must also speak honestly, since we have gathered like this, that today Europe – and the danger is therefore direct – is being led by a German war troika. A German war troika. The president of the commission is a German woman. The German chancellor, obviously. And the leader of the largest faction in the European Parliament is also a German man. These three people are the ones shaping Europe’s war policy today. Mr. Weber himself is the greatest war inciter. These war-loving Germans have a base in Hungary, they have their own party, since Tisza is a member of the European People’s Party. This is their war party. They represent Brussels in Hungary. They always vote, they have voted so far, and they will continue to vote for what Brussels wants, including the continuation of the war. Brussels has so far spent 192 billion euros in Ukraine, and now it will send another 90 billion euros in loans there. We have been excluded from this, but they will not rest; we will meet again in Brussels on Thursday. It is not enough to stay out once. We must stay out every week. I note in passing that sending 90 billion euros to Ukraine today means providing two years' worth of funding for the war. There is a consensus regarding the number of war casualties. You should calculate that every week, on the Ukrainian front, nine thousand people die – adding the casualties from both sides – nine thousand die or become war invalids weekly! That is 36 thousand people in four weeks, you must multiply that by twelve. Every year, 400 thousand white Christians die or become war invalids here, next door. That is 800 thousand in two years! So when the good war supporters in Brussels decide to give 90 billion euros, it means that we are producing 800 thousand war invalids or dead people in Hungary's neighborhood. That is the situation!
Well, ladies and gentlemen, since there is no money in Brussels either, because the European economy is in decline for various reasons, you have heard a lot about this; I do not need to talk about it here, but since there is no money in Brussels, there is only one solution if you want to send money to Ukraine: you take out a loan. This is what is happening in Europe today. If we also get involved in this, then we will also take out a loan. We all know that the loan taken from the money market, which we pass on to Ukraine, the Ukrainians will never pay back. Consequently, what we have taken out, we will have to pay back. This means that your children, our children, and our grandchildren will pay for the current spending, the current amount sent from Brussels to the war in Ukraine. In other words, they are squandering the future of European children and grandchildren. We must stay out of this destruction, this devastation, and we must also stay out of the financing of the Ukrainian war so that our children and grandchildren can have a financial future.
Honorable Gathered!
Finally, I would like to say to you that we will win the 2026 election. We will win the 2026 election in this tone. So while the other side is shouting, shaking their fists, ranting, threatening, talking about revenge, prisons, and other matters – that is their world – we will win this election with a calm, composed tone, a disciplined, serious posture, honestly, seriously, doing our work day by day, presenting clear plans to the people. But the work begins afterwards. Of course, there are sectoral tasks, our economic experts are facing serious professional challenges, our transportation experts, our energy experts, all of them, and education also needs a quality improvement after the significant wage increases. There are many tasks ahead of us, but none of them is as complex and intricate as the creation of the new local government system, simply because there are the most actors involved here, and the interests are the most diverse: those of a village, a medium-sized town, and a large city are different. This is a big job. It requires seriousness, preparedness, and experience. No one else can accomplish this, because Fidesz is the sure choice.
Thank you for listening!
Go Hungary, go Hungarians!
The original Hungarian. The tags above are read on the English translation's sentences.
Jó napot kívánok mindenkinek! Szervusztok!
Tisztelt Polgármester Hölgyek és Urak, Megyei Közgyűlési Vezetők!
Egy régi angol parlamenti viccecske az, ami úgy kezdődik, hogy mielőtt beszélni kezdenék, szeretnék mondani valamit. De most ez pontosan így van. Fogok majd itt beszélni, de előtte szeretnék mondani valamit egyenesen, őszintén, kőkeményen, ahogyan illik hozzánk, úgy, ahogyan elvárhatjátok az elnökötöktől, hogy beszéljen hozzátok. A helyzet úgy áll, hogy ezt a választást Nektek kell megnyernetek. Ti vagytok a hivatásosok, meg vannak önkéntesek. De hogyha a trombita hangja bizonytalan, akkor az önkéntesek nem mozdulnak meg, és a trombitát Nektek kell fújni. Tehát úgy áll a helyzet, hogy a 2026-os választás azon dől majd el, hogy a Fidesz–KDNP-hez tartozó önkormányzati vezetők, önkormányzati képviselők, a mi közösségünk hivatásos szakemberei, politikusai, hivatásos vezetői hajlandóak-e beleállni ebbe a küzdelembe. Ha beleálltok, nyerünk, ha nem álltok bele, nem fogunk nyerni, ha én személyesen kitenném a lelkemet, akkor se. Tisztelettel arra kérlek Benneteket, hogy ezt a felelősséget érezzétek át, mert egy olyan választás előtt állunk, ahol nem rendkívüli mutatványok vagy bűvésztrükkök történnek, hanem egy mozgósítási verseny zajlik majd. Megvannak a szavazóink, mi vagyunk többen, a jobboldali, nemzeti érzelmű emberek vannak többen, a bennünk bízó, bennünket támogató, a mi munkánkat folytatni akaró emberek vannak ebben az országban többen, a kérdés csak az, hogy elmennek-e, illetve elvisszük-e őket választani. Az a dolgunk, az a dolgotok, hogy minden egyes Fidesz–KDNP-szimpatizánst, minden egyes nemzeti érzelmű magyar embert a legkisebb várostól a főváros legbelsőbb kerületéig vigyetek el választani. És akkor a matematika törvényei szerint az eredmény meglesz, a nekünk kedvező, az ország számára kedvező eredmény meglesz.
Nos, tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Ezek után még arról is kell mondanom valamit, amit Szita Károly említett meg, ami úgy hangzik, hogy a polgármesterek mindig pénzt kérnek a kormánytól. Tényleg, rájöttem, hogy milyen igaz! De aztán arra is rájöttem, hogy miért, kitől kérnének, ha nem a kormánytól? És aztán osztottam az itt elhangzott vélemények közül azokat is, amelyek arról szóltak, hogy ideje nagyobb összefüggésben gondolkodni, ideje szélesebb horizonton rátekinteni a Ti közösségi munkátokra, ideje föltenni azokat a kérdéseket, amelyek tizenhat év után az önkormányzati rendszerben fölhalmozódtak, ezeket összegyűjtsük, és válaszoljunk rájuk. Sokan használták azt a kifejezést, hogy finomhangolás. Különbözőek vagyunk, különböző kifejezések más-más emlékeket hoznak elő az ember fejében. A finomhangolás nekem a Szabad Európa Rádió finomhangolását jelentette. Nem a legjobb szó nálam, tehát én azt javaslom, ne finomhangolgassuk az önkormányzatokat, mert valójában nem erre van szükség. Azt gondolom, hogy amire szükség van, az egy számvetés. Nézzük meg: eltelt tizenhat év, szerintem nagy munkát végeztünk, Deutsch-doktrína: saját magunk dicsérete olyan fontos, hogy nem bízhatjuk másra, de persze azért mértéktartással és szerényen, de hát 2010 óta nagy munkát végeztünk, ezeket hallhattátok, a saját életetekben pedig láthattátok is, mindenkinek megvan a tapasztalata, ez egy másik ország, ez egy másik gazdaság, ez egy másik önkormányzati rendszer, ez egy másik vármegyei rendszer, mint ami 2010-ben volt. Szerintem, ami ebben a 2010-ben végrehajtott átalakításban benne volt energiaként, erőforrásként, azt kivettük belőle. Ebben szerintem több nincs. Ha ezt így folytatjuk, akkor az is szép dolog, stabilan, szépen, nyugodtan, higgadtan haladunk úgy, mint eddig. De hogyha egy nagyobbat akarunk lépni, ha nagyságrendet akarunk váltani, ha úgy gondoljuk, hogy nemcsak az üzemeltetés, hanem nagy tervek, álmok, célok is részei az életünknek, akkor ahhoz már ez a rendszer nem lesz elég. És ezért is kértem meg Navracsics Tibor miniszter urat, akinek hálás vagyok, hogy ezt vállalta mintegy másfél évvel ezelőtt, hogy kezdje meg azokat a tárgyalásokat és beszélgetéseket, amelyek előkészíthetik azokat a változásokat, amiket majd a 2026-os parlamenti választás után meg fogunk együtt csinálni. Induljanak meg a konzultációk, itt a kulcsszó természetesen az, amit itt a szakemberek, mármint Ti többször is mondtatok, élőszóban is és a képernyőről is, feladatok szétosztása, kötelező, ilyen-olyan-amolyan, ki mit hova telepítsünk, és így tovább. Tehát azt javaslom, hogy ne finomhangolgassunk, hanem alapvetően tegyük fel a fontos kérdéseket, és az önkormányzati rendszert 2026-2027-ben, a Veletek való konzultációkat követően szabjuk át ott, ahol ez szükséges. Nem kell mindent kidobni, sok minden jó dolog van ebben a rendszerben, de mindannyian érezzük, hogy amikor a pénzhez érkezünk, ahogy Szita Károly mondta, és hogyha ő pénzt kér, akkor már az ember nehezen tudja követni, hogy mi a kötelező, mi az önként vállalt, és ami önként vállalt, az miért az, és ami kötelező meg miért az, tehát szerintem ezeket mind újra át kell, érdemes gondolnunk. Ehhez kívánok Nektek sok sikert! Van az a kis bökkenő, hogy ahhoz, hogy ezt a munkát elvégezhessük, először meg kéne nyerni a választást. Visszamegyek oda, ahonnan indultam: azt meg Nektek kell megnyerni. Én szívesen segítek Nektek, de a választást Nektek, a Fidesz hatalmas, nagy, önkormányzatokban rejlő erejével tudjuk megnyerni.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Polgármester Urak és Hölgyek!
Köszönöm, hogy itt vagytok, és a hideg és a hóhelyzet ellenére eljöttetek. Kemény téli napokon vagyunk túl. Szeretnék Nektek köszönetet mondani, mert az ország működőképességét sikerült fenntartanunk, és mindenkinek tudtunk segíteni az egész országban. Arra kérlek Benneteket, hogy legyetek készenlétben, mert ez a nehéz téli időjárás még nem ért véget, szükség lesz a munkátokra a következő hetekben is.
Tisztelt Egybegyűltek!
Ugyan láttunk itt budapesti bevágásokat is, meg vannak itt köztünk budapestiek is, és nem olyan régen egy budapesti összejövetelen éppen arról beszéltem, hogy nem lenne a Fidesznek kétharmada, ha nem lenne erős Budapesten. De az érem másik oldala az, hogy nem lenne győzelem egyáltalán a Fidesz oldalán, ha nem lenne a vidék. Budapest kell a kétharmadhoz, de a győzelemhez meg a vidék kell, mert a Fidesz–KDNP – mondjuk úgy, hogy – szívcsakrája mégiscsak vidéken van. Mi vagyunk az egyetlen olyan politikai erő Magyarországon, amely otthon van mindenütt az országban. Nézem a kihívóinkat, meglepődöm, hogy honnan van egy 26 tagú pártnak bátorsága ahhoz, miután néhány, az országgal való ismerkedést szolgáló körutat tett az országban, vállalkozzon az ország kormányzására. Ez egy komoly dolog. Ha nem vagy ott mindenhol az országban, ha nincsenek ott a polgármestereid mindenhol, ha nem ismered a helyiek gondjait, akkor nem szabad vállalkoznod kormányzásra, mert helyi tudás nélkül ezt az országot nem lehet kormányozni. És mi vagyunk az a közösség, Barátaim, akik nem látogatjuk a vidéket: mi onnan jövünk. Nagy különbség! 2022-ben a Budapesten kívüli egyéni választókerületek közül mindössze kettőben nem győztünk. A Budapesten kívüli összes választókerületben mindösszesen csak két helyen nem győztünk! Kaptunk 2,4 millió szavazatot vidéken! Az összes listás voksunk 80 százaléka vidékről jött! Az a helyzet, hogy nem kell ide elemzés, a számok magukért beszélnek.
Többen fölidézték, talán nem árt, ha én is megteszem, hogy a mi, mármint az önkormányzatok, a települési önkormányzatok és a Fidesz–KDNP-nek a története nem néhány évre, hanem évtizedre nyúlik vissza. Vannak itt éltesebbek. A 2002-es baloldali fordulat után, bizonyára emlékeztek rá, hogy a vármegyék, az önkormányzatok és a települések voltak a nemzeti ellenállás támaszpontjai a baloldali kormányzás idején. A baloldal ezt nem is felejtette el, amíg tehette, meg is bosszulta, aztán egy idő után már nem tehette. És persze most is megtenné, ha tehetné. Ne becsüljétek alá azt, hogy Magyarországon van egy revansista elit. Ma nem ez a fő témánk, de azért említsük meg: van revansista elit, van, itt, Budapesten különösképpen van, de van vidéken is, akik úgy gondolják, hogy ők kiszorultak a hatalomból, vissza akarnak térni, és személyes ügynek is tekintik ezt, vendettával fenyegetnek. Ha a kihívónknak a szavaira figyeltek, akkor hallhatjátok, hogy ők bosszút akarnak állni nemcsak rajtunk, a kormányzati szereplőkön, hanem mindenkin, aki ehhez a nemzeti közösséghez tartozik, ideértve Benneteket is. Ezt se felejtsétek el. Arra is emlékezhet mindenki, ha már a bosszúról beszélünk, hogy a baloldali kormányzatok hogyan véreztették ki az önkormányzatokat, ezt is hallhattuk. Minden feladatot rálőcsöltek az önkormányzatokra, de paripát, fegyvert, pénzt egyáltalán nem adtak. Így állt elő az a helyzet, hogy 2010-re – idézem a számokat – 1.400 milliárd forintnyi adósság halmozódott fel az önkormányzati rendszerben. Úgy kezdtünk tehát 2010-ben kormányozni, kedves Barátaim, hogy a Ti vállaitokon, most nem beszélek az ország államadósságáról, hanem a Ti vállaitokon 1.400 milliárd forintnyi adósság volt. Erről még nem esett szó, de most megemlítem, hogy ráadásul ennek az adósságnak a 60 százaléka devizaalapú volt. Tehát nemcsak sok volt, hanem még ki is voltatok szolgáltatva a Tőletek független árfolyamváltozás kockázatainak. Ez azt jelentette – emlékszem még jól – 2007-ben és 2008-ban, kettő év alatt az önkormányzatoknak a bankrendszerrel szembeni kötelezettségei, vagyis adóssága, megduplázódtak. Elszálltak a kamatok, és a települések pénze a bankoknál meg a multiknál kötött ki. Oda jutottunk, hogy még ismét maradjak a múltidézésnél, hogy 2010 elején az önkormányzati szektor adósságállománya a teljes magyar nemzeti össztermék 4,6 százalékára nőtt, ami hatalmas összeg, és nem maradt pénz a legalapvetőbb feladatok ellátására sem. Na, ezt a terhet vállalta át 2013-ban a nemzeti kormány, ami meggyőződésem szerint a Fidesz–KDNP-kormányzás egyik legnagyszerűbb döntése volt és legnagyszerűbb eredménye. Milyen kár, ahogy a budakeszi polgármester asszonytól hallottuk, hogy ez már mind a vitrinben van, ami magyarul azt jelenti, hogy az már senkit se érdekel. Mert a magyar olyan, hogy ami már megtörtént, és jó volt, azt természetesnek veszi. És ha nemzetközileg igaz a mondás, márpedig ez valami angolszász vidékről jöhet, akkor Magyarországon még inkább igaz, hogy a hála meg errefelé nem politikai kategória. Tehát a múltra csak azért hivatkozhatunk, hogy arra adjunk bizonyítékot az embereknek, hogy amire egyszer képesek voltunk, ahhoz hasonló nagy tettekre képesek lehetünk a jövőben is, de önmagában a régi nagy tettekre, kedves Barátaim, arra ne alapozzatok. Mindenesetre ma az önkormányzatoknak mindösszesen 10 százaléka terhelt hitellel, és az összes önkormányzati vagyonhoz mérten a hitelek és a kölcsönök aránya 1,6 százalék. Egész Európában példátlan! Nem hiszem, hogy van olyan ország az egész Európai Unióban, amelynél a helyiek köztartozása, kölcsöntartozásának aránya a helyi vagyonhoz képest 1,6 százalék lenne.
És akkor idézzük fel egy pillanatig még a Modern Városok Programot, ahogy Szita Károly polgármester urunk tette, idézzük fel a Magyar Falu Programot, és hadd mondjam el Nektek, némi részrehajlás okán nyilván, merthogy falusi volnék, de nemcsak emiatt, hanem a – mondjuk úgy, hogy – szakmai vagy politikai vagy szociológiai természetű meggyőződés is azt mondatja velem, hogy Magyarországnak sohasem szabad beletörődnie, hogy úgy városiasodjon, úgy urbanizálódjon, hogy közben eltűnnek a falvaink. Magyarország egyik legerősebb forrásvidéke az a magyar falu, és amikor majd a győztes választások után leülünk megbeszélni a feladatokat, és az egész önkormányzati rendszert próbáljuk majd újraszabni, akkor azt a kérdést kell megválaszolnunk, hogy hogyan tudjuk hozzásegíteni a magyarokat a modern városi szolgáltatásokhoz anélkül, hogy tönkretennénk ezzel a falvainkat. Ez a legnagyobb kihívás, ami előttünk áll. Sokfajta modernizációs elképzelés van a világban. Érdemes ilyen szemmel is járnotok a világot. Láthatjátok, hogy legtöbb helyen a gyors, nagy modernizáció végül is fölszámolta a hagyományos közösségeket, és az olyan falurendszer, mint amilyen Magyarországon van, egyre kevésbé életképes a világon. Óriási érték! Ha megtaláljuk a módját, hogy megőrizzük, nagyon sok öröme lesz még Magyarországnak abból, hogy az ország egésze belakott terület, és nem csak a városokban élünk.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Barátaim!
Egy másik megjegyzést is szeretnék még a területfejlesztéshez fűzni – Navracsics Tibor miniszter úr szavait folytatva. Úgy nőttünk föl, itt a 60 fölöttiekről beszélek, itt egyesek mondtak is olyanokat, hogy feketevonat, tehát vannak olyan szavak, amiket lehet, hogy a fiatalok már nem értenek, de mi úgy nőttünk föl, hogy azt egy adottságnak, szinte megmásíthatatlan adottságnak tekintettük, hogy van az országnak egy nyugati meg egy keleti fele. És ez nemcsak földrajzilag van így, nemcsak a történelem hozta, hogy van egy Pannóniánk meg egy Hunniánk, hanem hogy ez két különböző világ. És nemcsak kulturálisan, ami inkább jó, mint rossz, azt hiszem, hanem hogy életszínvonalban is két különböző világ, és hogy a világ természetes mozgásiránya az, hogy az emberek a rosszabb helyről a jó helyek felé áramlanak, vagyis keletről jönnek nyugatra, van, aki aztán hétvégén hazamegy, de van, aki itt is marad, és hogy ez valami megváltoztathatatlan sors. Ha az elmúlt tizenhat év kormányzását megnézitek, akkor azt fogjátok látni, hogy ezt a sorsot mi megváltoztattuk. Nagyon közel vagyunk ahhoz, hogy a kiegyenlítődés megtörténjen. Azok a nagy fejlesztések és beruházások, amelyek Hunniát, az ország keleti részét fölemelik, már megtörténtek, ezek most kezdenek el dolgozni, és a következő néhány évben olyan fejlődés történik Kelet-Magyarországon, hogy nem fogtok hinni a szemeteknek. Azt gondolom, hogy ez a mi nagy történelmi tetteink közé tartozik. A Fidesz–KDNP büszke lehet arra, hogy megszüntette Magyarországnak azt az igazságtalan kettévágását, amely kelet és nyugat között oly’ hosszú ideig fennállt. De, mint ahogy lenni szokott, az ember sosem marad munka nélkül, mert időközben meg egy másik választóvonal alakul ki. Navracsics Tibor miniszter úrral sokat dolgozunk azon, hogy megtaláljuk itt a helyes válaszokat. Most egy észak–déli választóvonal jön létre. Az ország északi fele, Kelet-Magyarországnak is inkább az északi fele fejlődik, közben a déli részen pedig olyan problémák vannak, amelyekre eddig nem találtunk megoldásokat. Ezek alapvetően demográfiai és iparfejlesztési gondok. Ezeket kell a következő tizenöt évben megoldanunk. A következő tíz év nagy feladata területfejlesztés szempontjából, hogy miután a Fidesz–KDNP orvosolta az ország kelet–nyugat kettévágását, szétszakadását, most majd orvosolnia kell az észak és dél közötti különbséget is, és a delet meg kell, nem úgy, hogy az északot lenyomjuk, hanem úgy, hogy a délieket megemeljük, ami nem egy egyszerű feladat. Szép munka lesz a következő kormány számára.
Tisztelt Polgármester Hölgyek és Urak!
Összességében még azt is ide kell idéznem elétek, hogy az elmúlt tizenöt évben a vidék gazdasági teljesítménye, tehát most nem a nemzetgazdaság egészéről beszélek, hanem csak arról, amit a magyar vidék ad le, tizenöt év alatt 50 százalékkal nőtt. Tehát Ti, vidékiek meg tudtátok kétszerezni, meg tudtátok növelni 50 százalékkal a gazdasági teljesítményeteket. Ennek következtében az iparűzési adóból származó bevételek két és félszeresére emelkedtek, és ma a távolság, ami az európai átlagos fejlettséget elválasztja tőlünk, jóval kisebb, mint korábban volt.
Itt kell pár szót szólnom a szolidaritás kérdéséről is, hiszen szóba hoztátok a szolidaritási adó kérdését. Nos, két szempontot szeretnék a figyelmetekbe ajánlani. Az első, ahogy már említettem, hogy ne urbanizáljuk vagy városiasítsuk úgy Magyarországot, hogy közben tönkretesszük vele a vidéket. A másik dolog pedig, hogy ha már a méret számít, és a gazdasági teljesítmény méretfüggő, akkor legyünk tekintettel azokra a kisebb méretű településekre is, amelyeknek nincs akkora saját gazdasági teljesítménye, mint a nagyobb településeknek. Mind a két területen érvényesítettük az elmúlt tizenhat évben a szolidaritást, gazdagabb települések, kisebb települések, szegényebb települések, de máshol is, hiszen a bankadó és a multiadó nem más, mint egy szolidaritási adó. Tehát ez nemcsak a települések egymás közötti viszonyában jelent meg, az egész magyar gazdaság működésének egyik általános alapelve. Most a háborún túl, amiről majd mindjárt mondok néhány szót, a legnagyobb veszedelmet egy kormányváltás épp azért jelentené, mert ezeket iktatnák ki. Nézzétek meg: kettő embert jelöltek meg eddig az ellenfeleink azok közül, akiket egy magyar árnyékkormányban vagy magyar kormányzatban szívesen látnának. Szerintem ezek Brüsszelből idehelyezett emberek. Az egyik egy bankár, egy osztrák bank vezetője – na, a bankadónak annyi! –, a másik egy nemzetközi multi energiacégnek a vezetője – rezsicsökkentés annyi! Tehát pont arról van szó, hogy a Brüsszelből ideejtőernyőztetett leendő minisztereknek az a dolguk, hogy fölszámolják a magyar gazdaságban azokat a szolidaritási mechanizmusokat, amelyek segítségével ma az ország egyenletesen képes fejlődni. És azt javaslom Nektek, hogy ilyen szemüvegen keresztül nézzük a szolidaritási adót is. Én készen állok arra Navracsics miniszter úr segítségével, hogy ezt a kérdést tárgyaljuk, ideértve a versenyképes járások programját is, a mostani transzfereknél találjunk igazságosabbakat vagy szerencsésebbeket. Mindenről lehet beszélni, hogy ha a választás után megtörténik a feladatok újraosztása, akkor azokhoz elegendő forrást tudunk rendelni olyan logikában, ami egyszerre elismeri a gyorsan fejlődő városok érdemeit, másfelől azonban nem hagyja magára azokat a településeket, amelyek, ha megfeszülnek, sem fognak tudni méretük miatt olyan gyorsan fejlődni, mint a nagyvárosaink. És én azzal a tervvel rendelkezem, hogy a választások megnyerése után, minekután a Brüsszelből ideejtőernyőztetett bankárocskákat és multivezetőket innen kiseprűztük, fönn fogjuk tartani a magyar gazdaságban azokat a mechanizmusokat, amelyek lehetővé teszik, hogy a gazdaság egyes, extraprofitot előállítani képes szektorai felelősséget vállaljanak a gazdaság más szektoraiért is. Mert végül is egy nemzet, egy közösség vagyunk, és ezt mindenkinek tudomásul kell venni akkor is, hogyha egy osztrák bankból vagy egy holland energiacégből érkezett Magyarországra. Ez az ország a magyaroké, és a magyaroknak segíteniük kell egymást. Lehet közöttünk vita, de a végén, a nap végén mindannyian magyarok vagyunk, ezért szolidaritási mechanizmusoknak az országban működni kell anélkül, hogy egyébként a teljesítményelvű gazdaság logikáját megtörnénk, és elvennénk a kedvét azoknak a munkától, akik egyébként többre képesek, nagyobb teljesítményt tudnak leadni, és nagyobb gazdasági eredményeket tudnak elérni. Nem kis feladat egy olyan rendszert működtetni, ahol az erősek mehetnek előre, húzhatnak, és úgy érzik, hogy nincsenek előttük akadályok, de közben azok, akik hátrányos helyzetből jönnek, azok nem esnek ki abból az életszínvonalból és életminőségből, ami meggyőződésünk szerint minden magyar embernek jár.
Hogy a pénz körül vita van, azon meg nem kell meglepődni. Felnőtt emberek vagyunk; ahol hús van, légy is van. A kormány meg azért van, hogy legyen valakinek a kezében légycsapó, ennyi az egész, és akkor a rendszer működésben tartható.
Most ezek után engedjétek meg, hogy még szóljak Nektek arról a közvetlen veszélyről is néhány szót, mert mégiscsak a választásról beszélünk, Fidesz a biztos választás, arról a kockázatról is kell néhány szót szólnunk, amely itt van Magyarország előtt, és ez a háború közvetlen veszélye. Nincs olyan település, ahol ne lenne első vagy második világháborús emlékmű. Tehát szerintem ti tudjátok, hogy miről beszélek. Elvesztettünk két háborút, éppen csak hogy túléltük, éppen csak, hogy kibírtuk, szerintem egy harmadikat ki se bírnánk. Egy harmadikat nem szabad megkockáztatni. Egy olyan ország, amely mind a két háborúban csak a vereség ízét ismerhette meg, nem kockáztathat egy harmadik háborút. Én értem, hogy vannak, akik nyertek az elsőn meg a másodikon is. A veszteségek talán már az emlékezet homályába vesznek, a nyereségek meg ott vannak előttük, egy győztes nemzet tudata, de mi nem ilyen ország vagyunk. Mi mind a kettőt elvesztettük, és ezért pontosabban mérjük fel egy háború kockázatát, mint a győztesek. Ezért az a tény, hogy mi vesztesek voltunk mind a két háborúban, egyúttal morális kötelességet is támaszt a mi irányunkban. Nekünk kell szólnunk, hangosan szólnunk a győzteseknek is, hogy a háborún összességében csak veszíteni lehet. És ezért Magyarországnak világosan ki kell tartania a béke politikája mellett azért, hogy a két világháborúra emlékeztető emlékműveink mellé ne kelljen harmadikat is állítani. Aki úgy gondolja, hogy túlzok, annak mégiscsak fölhívnám a figyelmét arra, hogy a háború, amiről beszélünk, az egy szomszéd országban van, nem Tajvanon, nem Grönlandon meg nem Iránban, azok is épp elég gondot fognak okozni Magyarországnak, de amiről én beszélek, az egy közvetlen fenyegetés egy szomszédban zajló háborúról. Menjetek föl az internetre, azt javaslom, ott régi képeket is fogtok találni, és nézzétek meg, hogy’ nézett ki Kelet-Ukrajna 2015 előtt, és hogy’ néz ki most. Meg fogtok döbbenni! Na, erről beszélünk. Ez nem gyerekjáték, és hogy ez hova mozdul, meddig jön, hogy’ közelít meg bennünket, hogyan sodródunk bele, ezek olyan bizonytalan és kiszámíthatatlan körülmények, amelyekkel szemben, ha nem az első pillanattól elutasítás a válaszunk, akkor megragadnak, elgáncsolnak, magukkal sodornak, és a végén a legjobb jóakarat mellett is ott találjuk magunkat egy olyan közösségben, egy olyan, háborút akaró közösségben, ami már létre is jött Európában, magát „hajlandók koalíciójának” hívja, amely aztán háborúba viszi Magyarországot. Persze a hajlandók koalíciója most azt jelenti még, hogy az ukránok legyenek hajlandóak meghalni Ukrajnáért, de aztán eljön az ideje annak is, mint ahogy már a vezetőik erről nyíltan beszélnek, hogy előbb vagy utóbb majd csapatokat is kell küldeni Ukrajnába, úgymond békefenntartással. Az európai tapasztalat az, hogy az európai békefenntartók mindig háborúfenntartókká szoktak válni, ezért nem javaslom, hogy Magyarország bármilyen európai békefenntartás keretében csapatokat küldjön a saját határain kívülre.
De nem elég kimaradni a háborúból, kedves Barátaim, ki kell maradnunk a háború finanszírozásából is. Mert szabhatjuk mi bármilyen okosan majd a kötelező meg az önként vállalt feladatokat meg a jogköröket, meg ügyeskedhetünk mi, de hogyha a pénzünket elviszik Ukrajnába, és nem tudunk kimaradni a háború finanszírozásából, akkor megette a fene az egész, a fejünkben mégoly’ virágzóan elgondolt új önkormányzati rendszerünket is. Ahhoz pénz kell. Pénz annyi van, amennyi, amennyit elő tud állítani a magyar gazdaság. Ha elviszik Ukrajnába, itt nem lesz. Pénzszaporítás nincs. Egy forintot nem lehet két helyen elkölteni: vagy Ukrajnában költjük el, vagy Mátészalkán. Vagy Dnyipróban, vagy Veszprémben. Vagy Kijevben, vagy Budapesten, ez a helyzet. Ezért nekünk a háború finanszírozásából is ki kell maradnunk.
Itt őszintén kell arról is beszélnünk, ha már így összejöttünk, hogy valójában ma Európát – és a veszély ezért közvetlen – egy német háborús trojka irányítja. Egy német háborús trojka. A bizottság elnök asszonya egy német nő. A német kancellár értelemszerűen. És az Európai Parlament legnagyobb frakciójának vezetője szintén egy német ember. Ez a három ember az, aki ma alakítja Európa háborús politikáját. Weber úr maga a legnagyobb háborús uszító. Ezeknek a háborúpárti németeknek van Magyarországon lerakata, van saját pártjuk, hiszen a Tisza maga az Európai Néppárt tagja. Ez az ő háborús pártjuk. Ők képviselik Brüsszelt Magyarországon. Mindig megszavazzák, megszavazták eddig, és meg fogják a jövőben is azt, amit Brüsszel akar, beleértve a háború folytatását is. Brüsszel eddig elköltött 192 milliárd eurót Ukrajnában, most további 90 milliárd eurónyi hitelt fog odaküldeni. Ebből kimaradtunk, de nem nyugszanak, már csütörtökön megint találkozunk Brüsszelben. Nem egyszer kell kimaradni. Itt minden héten ki kell maradni. Zárójelben jegyzem meg, hogy 90 milliárd eurót küldeni Ukrajnába ma annyit jelent, hogy két évre elegendő forrást adnak a háborúhoz. Konszenzus van a háborús áldozatok számát tekintve. Úgy kell számolnotok, hogy minden héten az ukrán fronton meghal – a két oldal áldozatait összeadva – kilencezer ember, meghal vagy hadirokkant lesz hetente kilencezer! Az négy hét alatt, ugye, 36 ezer ember, azt kell megszorozni tizenkettővel. Minden évben meghal vagy hadirokkant lesz 400 ezer fehér keresztény itt, a szomszédban. Ez két év alatt 800 ezer! Tehát amikor úgy döntenek Brüsszelben a derék háborúpártiak, hogy most akkor adunk 90 milliárd eurót, az azt jelenti, hogy előállítunk 800 ezer hadirokkant vagy halott embert Magyarország szomszédjában. Ez a helyzet!
Nos, tisztelt Hölgyeim és Uraim, miután Brüsszelben sincsen pénz, mert az európai gazdaság különböző okokból lejtmenetben van, erről sokat hallhattatok, nem kell nekem erről itt beszélnem, de miután Brüsszelben nincsen pénz, egyetlen megoldás van, ha mégis pénzt akarsz küldeni Ukrajnába, hogy hitelt veszel föl. Ez történik ma Európában. Ha mi is beszállunk ebbe, akkor mi is hitelt fogunk fölvenni. Mindannyian tudjuk, hogy a pénzpiacról fölvett hitelt, amit továbbadunk Ukrajnának, az ukránok sosem fogják visszafizetni. Következésképpen, amit mi vettünk föl, majd nekünk kell visszafizetnünk. Vagyis ez azt jelenti, hogy a Ti gyerekeitek, a mi gyerekeink meg az unokáink fogják fizetni a mostani költést, a mostani összeget, amit elküldenek Brüsszelből az ukrajnai háborúba. Vagyis elkártyázzák, elháborúzzák az európai gyerekek és unokák jövőjét. Ebből kell kimaradnunk. Ki kell maradnunk a pusztulásból, a pusztításból, és ki kell maradnunk az ukrán háború finanszírozásából is, hogy lehessen a gyermekeinknek és az unokáinknak pénzügyi értelemben vett jövője is.
Tisztelt Egybegyűltek!
Végezetül annyit szeretnék még mondani Nektek, hogy a 2026-os választást meg fogjuk nyerni. A 2026-os választást ebben a tónusban fogjuk megnyerni. Tehát míg a másik üvöltözik, öklöt ráz, hőbörög, fenyeget, revansról beszél, börtönökről meg egyebekről – ez az ő világuk –, mi egy higgadt, nyugodt tónussal, egy fegyelmezett, komoly testtartással, őszintén, komolyan, napról napra elvégezve a munkánkat, világos terveket bemutatva az embereknek, ezt a választást meg fogjuk nyerni. De a munka utána kezdődik. Természetesen vannak ágazati teendők, komoly szakmai kihívások előtt állnak a gazdasági szakembereink, a közlekedéssel foglalkozó szakembereink, az energiaügyekkel foglalkozó szakembereink mind, az oktatásra is ráfér a nagy béremelések után egy minőségi javítás is. Sok minden feladat van előttünk, de egyetlen feladat sem olyan komplex és összetett, mint amilyen az új önkormányzati rendszer megalkotása lesz, egész egyszerűen azért, mert itt a legtöbb a szereplő, és itt a legsokszínűbbek az érdekek: más egy falué, egy középvárosé és egy nagyvárosé. Ez nagy munka. Komolyságot, fölkészültséget, tapasztalatot igényel. Rajtunk kívül más nem is tudja elvégezni, mert a Fidesz a biztos választás.
Köszönöm, hogy meghallgattatok!
Hajrá, Magyarország, hajrá, magyarok!