- Context
- Orbán addressed the Hungarian Parliament during a plenary debate on Ukraine's EU accession candidacy, ahead of the December 2023 European Council summit in Brussels.
- Main themes
- Ukraine's EU accession, European Union enlargement process, Hungarian parliamentary debate, EU institutional rules and standards, Hungary's national interests, accession conditions and criteria, fast-track membership concerns, comparison with other candidate countries, EU institutional credibility, national parliament role
- Duration
- ~20 min
- Words
- 2,396
- Sentences
- 105
- Readability
- 38
- Grade
- 13.6
- Syntax
- 3.20
- Vocabulary
- 2.13
Translated from Hungarian
The broad sphere of national life a sentence belongs to. Every sentence has an Arena, so it is the denominator the other indices are read against.
Other105 sentences in 30 paragraphs
Thank you very much, Mr. President!
Considering that we will be discussing this issue in the European Council today, tomorrow, and the day after tomorrow, it is appropriate for the government to speak here in the plenary session after yesterday's meeting of the European integration committee and the grand committee meeting.
First of all, I would like to state on behalf of the government that we welcome and consider it important that a substantive debate can take place in the Hungarian Parliament regarding Ukraine's accession to the European Union. We believe that this is not a trivial matter. This debate, which will continue in Brussels either in parallel with or following this discussion, will influence not only Hungary but the future of the entire European Union. In this context, I see that although this is a question of European destiny, instead of a real debate, we are rather heading towards a wall in the European Union. This underscores the significance of the debate taking place here.
I would like to inform the Honorable House, I would like to remind the Honorable House that Ukraine submitted its application to join the European Union on February 28, 2022, and in June 2022, just four months later, it was granted candidate status. Candidate status is not a title that can be granted; it has conditions, fixed conditions. Despite not meeting these conditions, an exception was made, and four months later, Ukraine was granted candidate status.
As the faction leader has done, it is worth examining how much time elapses in the case of other countries when they choose a similar path. I can say that since the first enlargement in 1973, it has generally taken more than three years between the submission of the application and the granting of candidate status.
In the case of the Central and Eastern European enlargement, it took an average of four years, not four months. North Macedonia submitted its application in 2004, had to wait one and a half years for candidate status, and formal accession negotiations began in 2020, six years later, although they have not been substantively ongoing to this day. Montenegro submitted its application in 2008, had to wait two years for candidate status, not four months, and an additional one and a half years was needed to start the accession negotiations. Serbia and Albania are particularly cautionary examples. They submitted their applications in 2009. Serbia had to wait two years for candidate status and an additional one and a half years to start negotiations. Albania had to wait five years for candidate status and another six years to start accession negotiations. Ukraine waited four, that is, four months.
This is an unabashed bias. Unabashed bias necessarily undermines the authority of European Union institutions. At such times, the role of national parliaments is elevated; it is at such times that we need national parliaments to discuss the question substantively, whether it is a good idea to start accession negotiations with Ukraine or not. In other words, in this debate taking place here, we need to find an answer to whether the start of negotiations and Ukraine's rapid EU membership would benefit Hungary and Europe.
I would like to summarize the government's position in one thesis statement. The government's position – although this debate may naturally convince us of the opposite – is currently that Ukraine's rapid accession to the European Union would have unforeseeable consequences; Ukraine's joining on a fast track does not serve the interests of either Hungary or the European Union.
Ladies and Gentlemen!
After this, I would like to say a few words about European rules. I am convinced that Europe, the European Union institutions must take their own rules seriously, because it is a specific form of integration that is held together precisely by these rules. If these rules are not taken seriously by the European institutions, then the European Union will simply cease to exist.
However, if I observe correctly what awaits us in the coming days in Brussels, the European Union institutions will precisely ask us, the member states – including Hungary – not to adhere to our own rules with Ukraine's rapid accession. The situation is that the European Commission has set seven conditions for Ukraine to obtain candidate status. This alone was a deviation from all previous cases, as it was expected that the conditions for candidate status had to be met before the status was granted. Here, an exception has already been made; we have started down a bad path: Ukraine was granted candidate status without meeting the stipulated conditions, but the Commission was satisfied with Ukraine fulfilling these conditions afterwards. The European Commission set seven such conditions: the reform of the selection of constitutional judges, the vetting of the High Council of Justice, enhanced action against money laundering, guaranteeing media freedom, action against corruption, action against oligarchs, and the enforcement of national minority rights.
If we look at how Ukraine's case stands from this perspective, even the biased Commission claims that only four of the seven conditions have been met. Therefore, candidate status should not have been granted to Ukraine, let alone starting negotiations. The question is, after this, who can take any proposal from the Commission seriously? According to the Commission, three out of seven conditions have not been met. But if we look at the four that the Commission claims have been met, we will see that in reality, not a single condition has been fulfilled.
International analyses available to the government claim that there have actually been setbacks in the four areas accepted by the Commission. The situation is that the law on the reform of the selection of constitutional judges has not been implemented, and the law on the procedure of the Constitutional Court has not even been adopted. The criteria for the selection of judges and the High Council of Justice are unclear, and even according to the Commission, the further development of the judicial administration system is justified based on an external and independent audit. No necessary decisions have been made in the fight against money laundering, and no one has been held accountable. The implementation of the adopted regulations has simply lagged behind. I will not repeat the words that our faction leader has already brought up, which come from Jean-Claude Juncker, the former President of the Commission, and pertain to Ukraine.
The issue of media and press freedom, which the Commission allegedly claims has been fulfilled, is such that despite formal guarantees, citing national security concerns, the Ukrainian government has practically dismantled freedom of opinion and press. In my opinion, this cannot even be criticized in the case of a country at war. I would like to reiterate: according to the Hungarian government's position, in the case of a country at war, the dismantling of freedom of opinion and press cannot be criticized. But this does not mean that we, Europeans, should make ourselves ridiculous by claiming that press freedom is upheld in Ukraine. Yet the Commission claims this.
Honorable Ladies and Gentlemen!
And there are three areas where, according to the Commission, the conditions have not been met. These are corruption, action against oligarchs, and the issue of national minorities. I agree with the previous speaker: we do not have a clear view of what the law recently adopted in the Ukrainian Parliament, supposedly favorable to minorities, actually contains; we are currently analyzing this. One thing I can say to you now, at this early stage of analysis, is that in 2015, the rights that belonged to Hungarians and other national communities living in Ukraine were taken away from them. Neither the Hungarians living in Ukraine nor we, Hungarians living in Little Hungary, want anything more than to have those rights returned that the minorities living there enjoyed until 2015. We are not asking for a new law, we are not asking for new solutions, we are not asking for new, complicated procedures; we are simply asking for the law that guaranteed the rights and conditions of community life for Hungarians until 2015 to be restored.
In summary, therefore, Honorable Ladies and Gentlemen, I must say that Ukraine is as far from meeting the conditions for EU candidacy and starting negotiations as Makó is from Jerusalem.
This is how things look from Ukraine's perspective, but there is another, broader context to consider. I might phrase it as what Ukraine's membership would mean for the European Union and Hungary. First of all, let us take ourselves seriously and admit that today, no one can say this precisely. No one can say it precisely because Ukraine is currently at war, and the end of the war is not in sight. There has never been a precedent for the European Union to accept a country or even to start negotiations with a country while it is at war, with all the inevitable uncertainties that entails.
Mr. Kocsis, the faction leader, is right: it is unknown what Ukraine's borders will be: will the occupied territories enter the Union or not? We also do not know what the population of Ukraine will be, and the basis for all financial, agricultural, and other support calculations – beyond the national gross product – is the population. Alongside the losses, we know – at least according to estimates – that at least 6 million people have left Ukraine. It is unclear whether they will return. Are they to be counted as part of the entering Ukraine or not? In other words, I want to tell you that Brussels wants us to say yes to something without either Brussels or us being able to assess precisely what it means for us.
However, we already have some experience regarding the economic impacts, as the Commission has implemented partial market opening towards Ukraine. We have experience in two areas: one is agriculture, and the other is transportation. In both areas, the Hungarian government sees that national interventions, defensive interventions were necessary to prevent irreparable and irretrievable damage in agriculture and transportation. So we are not even talking about Ukraine's full accession, just two areas, and we can already see the disruptions that threaten to ruin Hungarian livelihoods by the tens of thousands, if not hundreds of thousands, due to this step, not to mention its full Central European context.
Honorable Ladies and Gentlemen!
Regarding the budgetary impacts of Ukraine's membership, while we cannot know for certain, there are estimates and calculations. We fundamentally work from the calculations of German institutions, and Hungarian institutions also base their work on these. German economic researchers provide the following figures for those interested in the matter. In the case of Ukraine's full membership, the seven-year budget will have to bear an extra cost of 190 billion euros, or 70 trillion forints. Thus, over seven years, 190 billion euros will have to be paid from the European Union budget. To illustrate the proportions, this would represent 17 percent of the total framework of the current seven-year budgetary period, 2021-2027, which would be consumed by a single country.
We also have calculations regarding agricultural support. Ukrainian farmers could claim 93 billion euros in agricultural support during the seven-year budgetary cycle. To place this in the sea of numbers, I can tell you that France, the largest beneficiary of EU agricultural policy, currently receives 65 billion euros. Ukraine would receive 93 billion euros! The amount due to Ukraine in the Hungarian context means that it would receive ten times more than Hungary is currently entitled to.
And I do not want to divert the debate in another direction, but I find it important to note that a significant portion of this money would actually flow into the pockets of Americans, as the Americans have heavily invested in the Ukrainian agricultural sector. The U.S. Secretary of State recently did not hide his opinion, clearly stating that 90 percent of every dollar that goes from America to Ukraine comes back to the United States, creating jobs and growth. The U.S. Secretary of State declared this a win-win situation. This, of course, is an American opinion and American calculation, but I do not believe that the numbers would show anything different in a European context.
Honorable Ladies and Gentlemen!
In other words, Ukraine's membership, for which negotiations are now to be initiated, would mean that every other EU member state would become a net contributor, or 20 percent of agricultural support would have to be taken from everyone. Let us ask the Hungarian Agricultural Chamber about this possibility! If we finish with agriculture and move on to the area of cohesion funds, I must say that in the case of Ukraine's membership, 87 billion euros would have to be given to Ukraine due to cohesion funds. This is three times what is officially due to Hungary.
Therefore, I must say – taking the numbers into account, analyzing the economic contexts, and seriously considering the idea that the negotiations are indeed aimed at granting membership – if we do not want to make a political gesture, because membership is not meant for that, and we start from the premise that anyone truly takes membership seriously, then I must say that this idea is currently absurd, ridiculous, and unserious, and the Hungarian government does not intend to support it.
I would like to ask the representatives, including the left, not to consider the issue of Ukraine's EU membership as a party matter. I ask the left, of course, as well as the national side, to consider this a national, cross-national issue. Ukraine's EU membership, in this form, stands in sharp contrast to Hungary's interests. Ukraine can and should be helped. But no one should want to ruin Hungary in the process.
In summary, I can say to you that Hungary is under pressure, but we must not deviate from being the voice of European reason. We are interested in a peaceful and prosperous Ukraine, but for that, the establishment of peace as quickly as possible and the thoughtful deepening of strategic partnership are necessary, the result of which, in a few years' time, could even be Ukraine's membership in the European Union, if the actual time for that comes. Everything has its appointed time, and the time for Ukraine's membership in the European Union has not yet come.
Thank you for your kind attention!
The original Hungarian. The tags above are read on the English translation's sentences.
Köszönöm szépen, Elnök úr!
Tekintettel arra, hogy a mai, a holnapi és a holnaputáni napon az Európai Tanácsban ezt a kérdést fogjuk tárgyalni, úgy helyes, hogy a tegnapi, európai integrációs bizottsági ülés után, nagybizottsági ülés után itt, a plenáris ülésen is megszólaljon a kormány.
Először is szeretném a kormány nevében elmondani, hogy üdvözöljük, és fontosnak tartjuk, hogy Ukrajna európai uniós csatlakozásáról érdemi vita folyhat a magyar parlamentben. Szerintünk sem babra megy a játék. Ez a vita, amely ezzel a vitával párhuzamosan vagy ezt követően majd Brüsszelben is folytatódik, nemcsak Magyarország, de az egész Európai Unió jövőjét is befolyásolja. Ehhez képest én azt látom, hogy bár egy európai sorskérdésről van szó, valódi vita helyett az Európai Unióban inkább fejjel megyünk a falnak. Ez felértékeli ennek az itt zajló vitának a jelentőségét.
Tájékoztatom a Tisztelt Házat, felidézem a Tisztelt Ház számára, hogy Ukrajna tavaly, 2022. február 28-án nyújtotta be kérelmét, hogy csatlakozni szeretne az Európai Unióhoz, és 2022 júniusában, mindössze négy hónap elteltével már tagjelölti státuszt kapott. A tagjelölti státusz nem egy adományozható cím, annak feltételei vannak, rögzített feltételei vannak. Ezen feltételek nem teljesítése ellenére, kivételt engedve, négy hónap elteltével Ukrajna tagjelölti státuszt kapott.
Ahogy a frakcióvezető úr is tette, érdemes megnéznünk, hogy mennyi idő telik el más országok esetében, ha egy hasonló utat választanak. Azt tudom mondani, hogy az 1973-as első bővítés óta általában a kérelem benyújtása és a tagjelölti státusz között több mint három év telt el.
A kelet-közép-európai, tehát bennünket is érintő bővítésnél négy év telt el átlagosan, tehát nem négy hónap. Észak-Macedónia 2004-ben nyújtotta be a csatlakozási kérelmét, a tagjelölti státuszra másfél évet kellett várnia, a csatlakozási tárgyalásokat formálisan 2020-ban, hat évvel később kezdték meg, bár érdemben a mai napig nem zajlanak. Montenegró 2008-ban nyújtotta be a csatlakozási kérelmét, a tagjelölti státuszra két évet kellett várnia, nem négy hónapot, és a csatlakozási tárgyalások megkezdésére további másfél év volt szükséges. Szerbia és Albánia különösen figyelmeztető példa. 2009-ben nyújtották be a csatlakozási kérelmüket. Szerbiának két évet kellett várnia a tagjelölti státuszra, és további másfél évet a tárgyalások megkezdésére. Albániának a tagjelölti státuszra öt évet kellett várnia, a csatlakozási tárgyalások megkezdésére további hat évet. Ukrajna 4, azaz négy hónapot várt.
Ez egy leplezetlen részrehajlás. A leplezetlen részrehajlás az Európai Unióban szükségképpen lerombolja az európai uniós intézmények tekintélyét. Ilyenkor felértékelődik a nemzeti parlamentek szerepe, ilyenkor van szükség a nemzeti parlamentekre, hogy érdemben megvitassuk a kérdést, jó gondolat-e a csatlakozási tárgyalások megkezdése Ukrajnával, vagy sem. Vagyis ebben a vitában, ami itt zajlik, arra kell választ találnunk, hogy a tárgyalások megkezdése és Ukrajna gyors európai uniós tagsága hasznára van-e Magyarországnak, és hasznára van-e Európának.
A kormány álláspontját egy tételmondatban szeretném összefoglalni. A kormány álláspontja – bár ez a vita még meggyőzhet bennünket természetesen ennek az ellenkezőjéről – jelenleg az, hogy Ukrajna gyors felvétele az Európai Unióba beláthatatlan következményekkel járna, Ukrajna gyorsítópályán történő csatlakozása nem szolgálja sem Magyarország, sem az Európai Unió érdekeit.
Hölgyeim és Uraim!
Ezek után szeretnék az európai szabályokról szólni néhány szót. Meggyőződésem, hogy Európának, az európai uniós intézményeknek komolyan kell venni a saját szabályaikat, mert az egy olyan sajátos integrációs forma, amelyet éppen ezek a szabályok tartanak egyben. Ha ezeket a szabályokat az európai intézmények nem veszik komolyan, akkor az Európai Unió egész egyszerűen megszűnik létezni.
Márpedig, ha jól figyelem, ami ránk vár a következő napokban Brüsszelben, az európai uniós intézmények éppen azt fogják tőlünk, tagállamoktól kérni – így Magyarországtól is –, hogy Ukrajna gyors csatlakozásával a saját szabályainkat se tartsuk be. A dolog ugyanis úgy néz ki, hogy az Európai Bizottság hét feltételt támasztott Ukrajna számára ahhoz, hogy megkaphassa a tagjelölti státuszt. Már önmagában ez eltérés volt minden korábbi esettől, hiszen ott azt várták el, hogy a tagjelölti státusz feltételeit a státusz megadása előtt kellett teljesíteni. Itt már tettek egy kivételt, elindultunk egy rossz irányba: úgy adták meg a tagjelölti státuszt Ukrajnának, hogy Ukrajna nem teljesítette a megszabott feltételeket, de a bizottság beérte azzal, hogy Ukrajna ezt utólag teljesítse. Hét ilyen feltételt, konkrét feltételt szabott az Európai Bizottság: az alkotmánybírók kiválasztásának reformja, az Igazságügyi Főtanács átvilágítása, a pénzmosás elleni fokozott fellépés, a médiaszabadság garantálása, a korrupció elleni fellépés, az oligarchák elleni fellépés és a nemzeti kisebbségi jogok érvényesítése.
Ha megnézzük, hogyan áll ebből a szempontból Ukrajna ügye, akkor maga a részrehajlóan működő bizottság is azt állítja, hogy a hét feltételből csak négy teljesült. Tehát a tagjelölti státuszt sem kellett volna megadni Ukrajnának, nemhogy meg kellene kezdeni a tárgyalásokat. Az a kérdés, hogy ezek után ki veheti komolyan a bizottság bármely javaslatát? Tehát a bizottság szerint sem teljesül hét feltételből három. De ha megnézzük azt a négyet, amely a bizottság szerint teljesül, akkor azt fogjuk látni, hogy valójában egyetlen feltétel sem teljesül.
A kormány számára hozzáférhető nemzetközi elemzések azt állítják, hogy a bizottság által elfogadott négy területen is valójában visszalépések történtek. Úgy áll a helyzet, hogy az alkotmánybírák kiválasztásának reformjáról szóló törvényt nem hajtották végre, az alkotmánybíróság eljárásáról szóló törvényt pedig el sem fogadták. Az Igazságügyi Főtanács és a bírák kiválasztásának kritériumai nem egyértelműek, és még a bizottság szerint is indokolt az igazságszolgáltatás igazgatási rendszerének továbbfejlesztése egy külső és független auditvizsgálat alapján. A pénzmosás elleni fellépésben nem születtek meg a szükséges döntések, és senkit sem vontak felelősségre. Az elfogadott szabályozás végrehajtása egész egyszerűen elmaradt. Nem ismétlem meg frakcióvezetőnk előbb már idehozott szavait, amelyek Jean-Claude Juncker, korábbi bizottsági elnöktől származnak, s Ukrajnára vonatkoznak.
A bizottság szerint állítólag teljesített média- és sajtószabadság ügye pedig úgy áll, hogy a formális garanciák ellenére, nemzetbiztonsági szempontokra hivatkozva az ukrán kormány gyakorlatilag felszámolta a vélemény- és sajtószabadságot. Az a véleményem, hogy ezt egy háborúban álló ország esetében nem is lehet kifogásolni. Szeretném megismételni: a magyar kormány álláspontja szerint egy háborúban álló ország esetében azt, hogy felszámolják a vélemény- és sajtószabadságot, nem lehet kifogásolni. De ez nem jelenti azt, hogy mi, európaiak ki kellene, hogy nevettessük magunkat azt állítva, hogy Ukrajnában érvényesül a sajtószabadság. Márpedig a bizottság ezt állítja.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
S van három terület, ahol még a bizottság szerint sem teljesültek a feltételek. Ilyen a korrupció, az oligarchák elleni fellépés és a nemzeti kisebbségek ügye. Egyetértek az előttem szólóval: nem látunk tisztán abban, hogy az ukrán parlamentben most elfogadott, kisebbségek számára állítólag kedvező törvény valójában mit is tartalmaz; ezt most elemezzük. Egy dolgot tudok most, az elemzés ezen korai szakaszában mondani Önöknek, ez pedig az, hogy 2015-ben vették el a magyaroktól meg a többi, Ukrajnában élő nemzeti közösségtől is azokat a jogokat, amelyek 2015-ig megillették őket. Sem az Ukrajnában élő magyarok, sem mi, Kis-Magyarországon élő magyarok nem akarunk többet, minthogy adják vissza azokat a jogokat, amelyeket 2015-ig élveztek az ott élő kisebbségek. Nem új törvényt kérünk, nem új megoldásokat kérünk, nem új, bonyolult eljárásokat kérünk, csak annyit kérünk: azt a törvényt állítsák vissza, ami 2015-ig garantálta a magyarok számára a közösségi élet jogait és feltételeit.
Összességében tehát, tisztelt Hölgyeim és Uraim, azt kell mondanom, hogy Ukrajna olyan messze van még az uniós tagjelöltség és a tárgyalás megkezdésének feltételeitől, mint Makó Jeruzsálemtől.
Így fest a dolog Ukrajna felől nézve, de van a dolognak egy másik, egy szélesebb összefüggésrendszere is. Tán úgy fogalmaznám meg, hogy mivel járna az Európai Unióra és Magyarországra nézve Ukrajna tagsága. Először is vegyük magunkat komolyan, és valljuk be, hogy ezt ma pontosan senki sem tudja megmondani. Azért nem tudja senki sem pontosan megmondani, mert Ukrajna jelenleg is háborúban áll, és nem látni a háború végét. Nem volt még példa arra, hogy az Európai Unió úgy vegyen fel egy országot, vagy akár úgy kezdjen meg tárgyalásokat egy országgal, hogy közben az háborúban áll, annak minden elkerülhetetlen bizonytalanságával együtt.
Igaza van Kocsis frakcióvezető úrnak: nem lehet tudni, hogy milyenek lesznek Ukrajna határai: a megszállt területek is belépnek-e az unióba, vagy azok nem? Azt sem tudjuk, hogy Ukrajna esetében mekkora népességről van szó, márpedig minden pénzügyi, agrár- és egyéb támogatás kalkulációjának az alapja – a nemzeti összterméken túl – a népesség. A veszteségek mellett, úgy tudjuk – becslések szerint legalábbis –, hogy legalább 6 millió ember hagyta el Ukrajnát. Nem világos, hogy visszatérnek-e. Ők a belépő Ukrajnához számítandók-e vagy sem? Vagyis azt akarom mondani Önöknek, hogy Brüsszel igent akar mondatni velünk valamire úgy, hogy sem Brüsszel, sem mi nem tudjuk pontosan felmérni, hogy az mit is jelent ránk nézve.
A gazdasági hatásokat illetően azonban van már némi tapasztalatunk, hiszen a bizottság részleges piacnyitást hajtott végre Ukrajna irányában. Két területen már vannak tapasztalataink: az egyik a mezőgazdaság, a másik pedig a fuvarozás. Mind a két területen azt látja a magyar kormány, hogy nemzetállami beavatkozásokra, védekező beavatkozásokra volt szükség, hogy a mezőgazdaságban és a fuvarozásban a helyreállíthatatlan és helyrehozhatatlan károkat meg tudjuk egyáltalán előzni. Tehát még szó sincs Ukrajna teljes csatlakozásáról, csak két területről, és már láthatjuk azokat a zavarokat, amelyek azzal fenyegetnek, hogy tízezrével, de talán százezrével is tönkremehetnek magyar egzisztenciák a lépés miatt, nem beszélve ennek teljes közép-európai összefüggéséről.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Ukrajna tagságának költségvetési hatásairól, ha biztosat nem is tudhatunk, de becslések és számítások léteznek. Mi alapvetően a német intézetek számításaiból szoktunk dolgozni, illetve a magyar intézetek is ezeket veszik alapul. A németek gazdaságkutatói a következő számokkal látják el az ügy iránt érdeklődőket. Ukrajna teljes jogú tagsága esetén 190 milliárd eurós, vagyis 70.000 milliárd forintos extra kiadást kell majd állnia a hétéves költségvetésnek. Tehát az Európai Unió költségvetéséből hét év alatt 190 milliárd eurónyit kell kifizetni. Ez – hogy érzékeltessem az arányokat – azt jelenti, hogy a most futó hétéves, 2021-27-es költségvetési időszak teljes keretének 17 százalékát tenné ki, amit egyetlen ország nyelne el.
Az agrártámogatások esetében is rendelkezünk számításokkal. Az ukrán gazdák a hétéves költségvetési ciklusban 93 milliárd eurós agrártámogatásra tarthatnak igényt. Hogy ezt el tudjuk helyezni a számok tengerében, összehasonlításképpen azt tudom mondani Önöknek, hogy az uniós agrárpolitika legnagyobb haszonélvezője Franciaország, és az most 65 milliárd eurót kap. Ukrajna 93 milliárd eurót kapna! Az Ukrajnának járó összeg magyar összefüggésben azt jelenti, hogy tízszer annyit kapna, mint amennyire ma Magyarország jogosult.
És nem akarom a vitát más irányba elterelni, de fontosnak tartom megjegyezni, hogy ennek a pénznek ráadásul tekintélyes része valójában az amerikaiak zsebébe vándorolna, lévén, hogy az ukrán agrárszektorba az amerikaiak nyakig bevásárolták magukat. Az Egyesült Államok külügyminisztere a napokban nem is nagyon rejtette véka alá a véleményét, világosan elmondta, hogy minden pénznek, ami Amerikából Ukrajnába megy, 90 százaléka visszamegy az Egyesült Államokba, és abból munkahelyek és növekedés lesz. Az amerikai külügyminiszter ezt nyilvánította win-win szituációnak. Ez, ugye, egy amerikai vélemény és amerikai kalkuláció, de nem hiszem, hogy európai összefüggésben a számok mást mutatnának.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Vagyis Ukrajna tagsága, amiről a tárgyalásokat most meg akarják kezdeni, azt jelentené, hogy Ukrajnán kívül minden európai uniós tagállam nettó befizetővé válna, vagy mindenkitől el kellene venni az agrártámogatások 20 százalékát. Kérdezzük meg erről a lehetőségről a magyar agrárkamarát! Ha az agráriummal végeztünk, és átlépünk a kohéziós források területére, akkor azt kell mondanom, hogy Ukrajna tagsága esetén 87 milliárd eurót kellene adni Ukrajnának a kohéziós források miatt. Ez háromszor annyi, mint amennyi papíron Magyarországnak jár.
Azt kell tehát mondanom – a számokat figyelembe véve, a gazdasági összefüggéseket elemezve és komolyan véve azt a gondolatot, hogy a tárgyalás valóban a tagság megadására irányul –, ha nem politikai gesztust akarunk gyakorolni, mert a tagság nem arra való, hanem abból indulunk ki, hogy a tagságot valóban komolyan gondolja bárki, akkor azt kell mondanom, hogy ez a gondolat jelenleg abszurd, nevetséges és komolytalan, illetve a magyar kormánynak nem is áll szándékában támogatni ezt.
Én arra szeretném kérni a képviselőket, ideértve a baloldalt is, hogy Ukrajna európai uniós tagságának ügyét ne tekintsék pártkérdésnek. Arra kérem a baloldalt is meg természetesen a nemzeti oldalt is, hogy ezt tekintsük nemzeti, össznemzeti ügynek. Ukrajna európai uniós tagsága így, ebben a formában éles ellentétben áll Magyarország érdekeivel. Ukrajnát lehet és kell is segíteni. De senki sem akarhatja, hogy közben tönkretegyük Magyarországot.
Röviden összefoglalva tehát azt mondhatom Önöknek, hogy Magyarország nyomás alatt áll, de nem szabad tágítanunk attól, hogy mi továbbra is az európai józan ész hangja maradjunk. Mi egy békés és prosperáló Ukrajnában vagyunk érdekeltek, de ehhez a béke minél gyorsabb megteremtése és a stratégiai partnerség megfontolt elmélyítése szükséges, aminek eredménye majd egyszer, jó néhány év elteltével akár Ukrajna európai uniós tagsága is lehet, ha annak eljön a tényleges ideje. Mindennek rendelt ideje van, Ukrajna európai uniós tagságának ideje még nem jött el.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket!
