- Context
- Orbán addressed a Fidesz campaign rally in Székesfehérvár on April 1, 2022, days before Hungary's parliamentary election, urging supporters to vote on election day.
- Main themes
- 2022 Hungarian parliamentary election, campaign rally mobilization, voter turnout urgency, Fidesz unity and strength, local candidate support, election integrity concerns, opposition criticism, governance vs. campaigning, Brussels and foreign interference, national sovereignty
- Duration
- ~24 min
- Words
- 2,843
- Sentences
- 152
- Readability
- 64
- Grade
- 9.0
- Syntax
- 2.93
- Vocabulary
- 2.06
Translated from Hungarian
The broad sphere of national life a sentence belongs to. Every sentence has an Arena, so it is the denominator the other indices are read against.
Other152 sentences in 29 paragraphs
Good afternoon, esteemed Ladies and Gentlemen!
Thank you very much for coming here, and for the large number of you who have attended today's meeting. It was the same four years ago. Székesfehérvár is our lucky talisman. Four years ago, our meeting in Székesfehérvár also ended in a great victory. We are in the city of Saint Stephen, a city we are proud of. I respectfully greet the mayor, who is building a successful and developing city. Long live our mayor, András Cser-Palkovics! We are grateful to the bishop for allowing us to gather here in the square, we greet him as well, but in reality, we have come together to first do the work of supporting our fellow representatives, Gábor Törő and Tamás Vargha, who need your votes. Our friend Gábor Törő has a simpler task; you can always trust the people of Mór. Székesfehérvár is a more complicated matter, a more complex place, so Tamás Vargha needs greater assistance. I have been following the election statistics for a long time, and based on that, I can tell you that if we win in the inner part of Székesfehérvár, where Tamás Vargha is running, then we will win throughout the entire country. Please feel the weight of this, help us ensure that Tamás Vargha's mandate is extended.
Esteemed Ladies and Gentlemen!
It has spread that there will be a campaign closing event here. We have no intention of closing anything. This is an opening event, this is the event that opens the final stretch of the campaign, and the final stretch is the most important part of the campaign, and we cannot embark on these last three days without seeing each other. Because television, radio, Facebook, hocus-pocus, these are all very important and useful, but the truth is that a campaign is only a campaign if we meet each other in person, because without passion, there is no campaign, there is no victory; if there is no love, there will be no victory either. That is why we have gathered here today, to take one last push.
We will have thirteen hours. We will have thirteen hours to win. From Sunday morning at 6 until 7 in the evening. That is when we must win. We have prepared everything, we have knocked on millions of doors, sent out countless letters, made many phone calls, and we have also conducted the classic online campaign. The opponent is also in a favorable position for us; I must say that they are in a precarious state. This morning I heard that we will be experimenting with some kind of death star at the end of the election. So I must say that the stars are well aligned, but this means nothing if we do not make use of the thirteen hours available to us on the last day. I would like to remind everyone that there has been an election where we won on Saturday, then again on Monday, but lost on Sunday.
Esteemed Ladies and Gentlemen!
Do not forget, whoever has once burned their mouth with hot milk is wise to blow on cold water before drinking it. This is our situation as well. Let us learn from the lessons of 2002; be there, and add one more layer to ensure that we win this election on Sunday – not Saturday, not Monday, but Sunday. Many say, of course, that the opponent cheats. What is surprising about that?
Esteemed Ladies and Gentlemen!
We have prepared precisely for this. It is true that technology is advancing, and we have never seen such cheating as is happening now. The scale is shocking; they are collecting the data of millions of people without permission, taking it somewhere abroad, bringing it back, feeding it back, and people experience that without having given permission, they suddenly receive all kinds of messages; this is clearly and unequivocally a violation of the law. But I must say, esteemed people of Székesfehérvár and those who have come from the surrounding areas, that we must win even on such a difficult course, with such obstacles.
Esteemed Ladies and Gentlemen!
You may also remember that the campaign against us did not start now; they have essentially been campaigning for years. We have a slight disadvantage here because we have to govern, and governing is like riding a bicycle: if you do not pedal, you will fall over. That is why we truly entered this campaign on October 23, when the Peace March called us together in Budapest, and we could show our strength. At the Peace March, we declared that our greatest weapon is unity, that we can count on each other; this is our true rear guard. We said then, on October 23, that we will fight; there is not enough dollar, euro, no matter how much the liberal world press, all of Gyuri bácsi's activists, and God knows how many Brussels bureaucrats there are, if we unite, we will break through even the thickest wall. This is how we arrived here today. We are strong, we are great, we are organized, and we are determined.
This campaign started in the usual way and progressed for a while as it should. We thought we would have to convince people to see clearly that Hungary has two options: we can return to the fallen past, or we can continue the work we started twelve years ago. I also thought that we would have to convince people that the opponent has set up a front candidate, that Gyurcsány is actually the boss, that the same opponents we have faced for the past twelve, even twenty-some years are still here. I thought we would tell people that they took away, we gave back; they took away the thirteenth month pension, housing support, family support, lowered wages, but we gave all of this back and put Hungary on a rising, developing path. I thought we would tell those whose hearts care that we have created a constitution based on Christian values in the past twelve years; I thought I would tell those who care about the homeland that we are also making good progress in the matter of national unification, that we granted dual citizenship, that the homeland, the country is one, and wherever Hungarians live in the world, they can always count on Hungary as their motherland. So I thought we would talk about this in the campaign. And I must honestly say that I felt that if we communicated this well, we could win the election.
But then something happened, a bolt from the blue struck, and the war broke out. And the war changed everything, it changed our campaign as well. Different questions are now looming before Hungary than before the war. We have seen war in the neighborhood before. There are certainly some here who remember that in 1999, just after we joined NATO, the very next day NATO decided to intervene in the second Yugoslav war, even bombing Belgrade, and then the question arose for Hungary of how to stay out of that war. But I would like to remind everyone that that was a different war. Two smaller nations were fighting each other. The current war is not like that. It involves two large, massive countries, one with 40 million and the other with 140 million, and one of them is a nuclear superpower. The risks of this are incomparably greater than those of the 1999 Yugoslav war. The question now for Hungary, and this question looms before the voters as well, is: war or peace? I would have thought that in Hungary, regardless of party affiliation, regardless of party logos, everyone would be on the side of peace. I would have thought that everyone would say this is a war between two other peoples, this is a Ukrainian-Russian war, and we, as Hungarians, should stay out of this war.
But that did not happen. Because the national side, as I thought, responded: this is not our war, we must stay out of it; no Hungarian should be caught between the Ukrainian anvil and the Russian hammer. However, the left took a different stance. The left believes that Ukraine is fighting our war; this was literally stated by the leader of our opponent: Ukraine is fighting our war. This is a mistake! This is not our war. In this war, we can gain nothing, but we can lose everything. We can stay out of it by not sending soldiers, not sending weapons, and not allowing the transit of arms shipments through Hungary, because they would immediately become military targets. We do not send soldiers or weapons, but we help the Ukrainians in trouble. Nearly 600,000 people have fled Ukraine, gathering their belongings and carrying their children under their arms, and have arrived on Hungarian territory. We have helped everyone. We have provided food, drink, accommodation, and ensured their onward travel. It is not true what Ferenc Gyurcsány says, that we Hungarians are a terrible country. We are a great country that provides help, giving everything to those who are fleeing from trouble. And of course, we also understand the Ukrainian president, who is doing everything to involve as many European countries as possible in this war, because from this he hopes to reduce the extent of the defeat or even avoid it. This is a Ukrainian perspective; this is their interest. We must accept this with understanding, even if we remember well that they did not treat our people well. We all remember this, but we will not bring it up now, because this is not the time for it, as the Ukrainians are in very serious trouble. We will talk about this later; we will certainly discuss it at some point. For now, we are providing assistance. We are not even debating with them; our debate is with the Hungarian left. And we have a problem with the fact that they have already made agreements with the Ukrainians behind our backs. Let there be no doubt that if the left wins, the next day the arms shipments will start, and the next day they will support proposals to shut off the taps of gas and oil pipelines coming from Russia. We cannot allow this; we must defend Hungary's interests.
Esteemed Ladies and Gentlemen!
It is not that we would not pay if we could help the Ukrainians, a few forints more for gas or oil. It is not that we are unwilling to put on another sweater at home in the evenings. It is about the fact that Hungary receives oil and gas through pipelines. 64 percent of Hungary's oil needs come from Russia, and 85 percent of the gas as well. If energy supplies are sanctioned, if the taps are turned off, then Hungary will not just get colder; the temperature will not drop by one or two degrees, but the country will come to a standstill. We will quickly deplete our reserves, and there will be no fuel; factories will have to close, and many of you may lose your jobs. Therefore, the Ukrainians cannot ask us to help them in a way that destroys ourselves, and they cannot dictate to us how we should help them when they are in trouble. So our hearts are with them, but Hungary must stand up for its own interests and must stay out of this war.
Esteemed Ladies and Gentlemen!
In such a difficult situation, when we have a pandemic behind us, a war beside us, and an increasingly serious situation in the European economy ahead of us, calmness, experience, and predictability are worth their weight in gold. And we have already seen a few crises. We have seen almost nothing else. Since 2010, if you remember, we have had to face serious challenges during every government period. Red sludge, Danube flood, Tisza flood, refugee and migrant crisis, then the COVID pandemic, and now the war.
Esteemed Ladies and Gentlemen!
I have always supported beginners. I like it when someone runs forward from the back. Not everyone was born with a silver spoon in their mouth; I come from a small village myself. So why shouldn’t people come forward from the back? It is true that I was lucky because I could attend Teleki Blanka High School in Székesfehérvár, and my teachers trained me, led by Uncle Géza Rimele, may God rest his soul. But why shouldn’t anyone from the Great Plain also take over the reins of the country? But, esteemed Ladies and Gentlemen, we are not living in easy times, but in dangerous times. I always think of our master coach Ferenc Kovács at such times, who was the coach of Videoton, who, when they were looking for a coach and a young coach was recommended, said: good, good, good, you are surely a talented young person, but do not stand on the scales with us. And how true this is, esteemed Ladies and Gentlemen! I suggest to the Hungarians that we should not experiment now, we should not try now; rather, let us rely on experience, on predictability, and listen to our tried and tested representatives, so let us support my fellow representatives Törő and Vargha.
Esteemed Ladies and Gentlemen!
This war has settled over the landscape like the fog does at dawn, and it obscures everything, thus it also obscures the question of the referendum. However, the referendum, which will take place on Sunday, is at least as important as the parliamentary election. It is difficult to weigh these things, but believe me, this referendum can settle and decide a very important question in Hungary for a long time. The world has gone mad. Such trends are emerging that one can only watch in disbelief. I never thought I would have to write into the Hungarian constitution that a father is a man and a mother is a woman. I never thought I would have to write into the constitution that marriage is a lifelong union between a man and a woman. But somehow our friends in Western Europe have fallen asleep. They fell asleep; it all started there just like it did here in Hungary a year or two ago: a strange trend where everything gets mixed up with everything else. And there is no problem with that – as long as it challenges adults. We are no longer kids; they have fallen behind us; we live the way we live. But there is a red line, dear people of Székesfehérvár, that must not be crossed, and it is not about adults. Adults will account for their lives, not before us, but before God. But for children, there is a red line; we must not allow anyone to take away our right to raise our children. Therefore, we must clearly state on Sunday: a mother is a woman, a father is a man, and leave our children alone! We must protect our families, we must stop the gender madness that is clearly causing more and more problems to our west.
Ladies and gentlemen!
If we do our job in the next three days, we can win the referendum, we can win the parliamentary election, and we can preserve the peace of Hungary; we can succeed in staying out of the war.
I would like to thank you for the support I have received over the past four years, and indeed from many even before that. You see, one tries to behave confidently, as if nothing bothers them, but that is not entirely true. You also see that we had to stand firm under difficult circumstances in recent years. And if we had not received, if I personally had not received support from you, good wishes, handshakes, pats on the back, if there had not been so many who pray for us, then we probably would not have been able to get through these four years. Therefore, I would like to thank the people of Székesfehérvár, those who came from the surrounding area, and every Hungarian for standing by us, supporting us, and helping our work.
There are still two days left, and then we land! With three hard days, three days of hard work, we can win four years, we can win ourselves four peaceful, calm, and secure years. Believe me, it is worth it. In 39 hours, we must go, and not only must we go ourselves, but we must take our friends, our colleagues, our family members with us, so that they can be there at the election where Hungary's next four years will be decided.
Ladies and gentlemen!
We have done our work honestly, we have prepared spiritually and physically, we have pooled our strength. There is only one task left: let’s dot the i’s. Let’s defeat our opponents, let’s protect our families, let’s protect Hungary, let’s protect Hungary’s peace and security! If we all come, there will be no problem.
Go Hungary, go Hungarians! God bless us all, Hungary above all!
The original Hungarian. The tags above are read on the English translation's sentences.
Jó napot kívánok, tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Köszönöm szépen, hogy eljöttek ide, és ilyen sokan jöttek el erre a mai találkozóra. Négy évvel ezelőtt is így volt ez. Fehérvár a mi szerencsehozó talizmánunk. Négy éve is nagy győzelem lett a vége a fehérvári találkozónknak. Szent István városában vagyunk, egy olyan városban, amelyre büszkék vagyunk. Tisztelettel köszöntöm a polgármester urat, aki egy sikeres és fejlődő várost épít. Isten éltesse Cser-Palkovics polgármester urunkat! Hálásak vagyunk a püspök atyának, hogy beengedett bennünket ide, a térre, őt is köszöntjük, de valójában azért jöttünk össze, hogy először azt a munkát végezzük el, hogy megtámogassuk Törő Gábor és Vargha Tamás képviselőtársaimat, akiknek szüksége van az Önök szavazataira. Törő Gábor barátunk dolga egyszerűbb, a móriakban mindig meg lehet bízni. Fehérvár nehezebb ügy, egy bonyolultabb hely, úgyhogy Vargha Tamásnak nagyobb segítségre van szüksége. Régóta követem a választási statisztikákat, és ez alapján mondhatom Önöknek, hogyha Fehérvár belső részében, ahol most Vargha Tamás indul, nyerünk, akkor az egész országban nyerünk. Kérem, érezzék át ennek a súlyát, segítsenek, hogy Vargha Tamás mandátuma meghosszabbodjon.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Elterjedt, hogy itt kampányzáró összejövetel lesz. Eszünk ágában sincs bármit bezárni. Ez egy nyitó esemény, ez a kampányhajrát megnyitó esemény, és a kampányhajrá a legfontosabb része a kampánynak, és nem vághatunk bele ebbe az utolsó három napba anélkül, hogy ne látnánk egymást. Mert szép dolog a televízió, a rádió, a Facebook, hókuszpókusz, ezek mind nagyon fontosak és hasznosak, de az igazság az, hogy a kampány csak akkor kampány, ha személyesen is találkozunk egymással, mert szenvedély nélkül nincsen kampány, nincsen győzelem, ha nincs szerelem, nem lesz győzelem sem. Ezért jöttünk ma össze, hogy még egy utolsó lendületet vegyünk.
Tizenhárom óránk lesz. Tizenhárom óránk lesz arra, hogy győzzünk. Vasárnap reggel 6-tól este 7 óráig. Akkor kell győznünk. Mindent előkészítettünk, több millió ajtón bekopogtattunk, rengeteg levelet kiküldtünk, elengedtünk sok telefonhívást, és a klasszikus, online kampányt is elvégeztük. Az ellenfél is a mi számunkra kedvező állapotban van, azt kell mondanom, hogy megbillent állapotban van. Ma reggel azt hallottam, hogy valami halálcsillaggal fogunk kísérletezni majd a választás végén. Azt kell tehát mondanom, hogy jól állnak a csillagok, de ez mind semmit sem ér, ha az utolsó nap rendelkezésünkre álló tizenhárom órát nem használjuk ki. Mindenkit szeretnék arra emlékeztetni, hogy volt már olyan választás, amikor szombaton nyertünk, aztán meg hétfőn is, de vasárnap vesztettünk.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Ne felejtsék el, aki egyszer forró tejjel a száját megégette, jól teszi, ha a hideg vizet is fújva issza. Ez a mi helyzetünk is. Tanuljunk 2002 leckéjéből, legyenek ott, és tegyenek rá még egy lapáttal, hogy vasárnap – ne szombaton, ne hétfőn, hanem vasárnap – nyerjük meg ezt a választást. Sokan mondják persze, hogy az ellenfél csal. Mi ebben a meglepő?
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Erre pontosan készültünk. Való igaz, a technológia fejlődik, és olyan csalás, mint ami most történik, még sosem láttunk. A mérete megdöbbentő, több millió embernek összegyűjtik engedély nélkül az adatait, valahova külföldre elviszik, onnan visszahozzák, visszatáplálják, és az ember azt tapasztalja, hogy anélkül, hogy engedélyt adott volna, egyszer csak mindenfajta üzeneteket kap, ez nyilvánvaló és egyértelmű törvénysértés. De azt kell mondanom, tisztelt Fehérváriak és Környékből Érkezettek, hogy nekünk ilyen nehezített pályán, ilyen akadályok mellett is nyernünk kell.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Arra is emlékezhetnek, hogy velünk szemben a kampányt nem most kezdték el, lényegében évek óta kampányolnak. Nekünk itt van némi hátrányunk, mert nekünk meg kormányozni kell, és a kormányzás olyan, mint a biciklizés: ha az ember nem tekeri, akkor eldől. Ezért mi ebbe a kampányba október 23-án álltunk bele igazán, amikor a Békemenet összehívott bennünket Budapesten, és megmutathattuk az erőnket. A Békemeneten mondtuk ki, hogy a mi legnagyobb fegyverünk az összefogás, hogy mi egymásra számíthatunk, ez a mi igazi hátországunk, azt mondtuk akkor, október 23-án, hogy harcolni fogunk, nincs annyi dollár, euró, hiába a liberális világsajtó, Gyuri bácsi összes aktivistája, meg a jó ég tudja, mennyi brüsszeli bürokrata, mi, ha összefogunk, a legvastagabb falon is át fogunk menni. Így érkeztünk meg ide a mai napra. Erősek vagyunk, nagyok vagyunk, szervezettek vagyunk, és elszántak vagyunk.
Ez a kampány úgy kezdődött, és egy ideig úgy is haladt, ahogy az lenni szokott. Arra gondoltunk, hogy arról kell majd meggyőzni az embereket, lássák világosan, két lehetőség között választhat Magyarország: visszatérhetünk a bukott múlthoz, vagy folytathatjuk azt a munkát, amit tizenkét évvel ezelőtt kezdtünk el. Azt gondoltam én is, hogy arról kell majd meggyőzni az embereket, hogy valójában az ellenfél egy paravánjelöltet állított, valójában Gyurcsány a főnök, valójában ugyanazok az ellenfeleink, akik az elmúlt tizenkét, sőt az elmúlt húsz-egynéhány évben is mindig voltak. Azt gondoltam, azt kell majd elmondani az embereknek, hogy ők elvették, mi visszaadtuk; ők elvették a tizenharmadik havi nyugdíjat, a lakástámogatást, a családtámogatást, levitték a béreket, mi viszont ezt mind visszaadtuk, és emelkedő, fejlődő pályára állítottuk Magyarországot. Gondoltam, elmondjuk azoknak, akiknek a szívének fontos, hogy mégiscsak az elmúlt tizenkét évben mi megalkottunk egy keresztény alapokon álló alkotmányt, gondoltam, majd elmondom azoknak, akiknek a haza a fontos, hogy a nemzetegyesítés ügyében is jól haladunk, megadtuk a kettős állampolgárságot, a haza, az ország egy, és bárhol is éljenek a magyarok a világban, Magyarországra, mint anyaországukra mindig számíthatnak. Szóval azt gondoltam, erről kell majd beszélnünk a kampányban. És megmondom őszintén, hogy úgy éreztem, hogyha ezt jól elmondjuk, akkor meg tudjuk nyerni a választást.
De aztán történt valami, beütött a ménkő, és kitört a háború. És a háború mindent megváltoztatott, a mi kampányunkat is megváltoztatta. Más kérdések magasodnak most Magyarország előtt, mint a háború előtt. Nem először látunk háborút a szomszédban. Vannak itt biztosan olyanok, akik emlékeznek arra, hogy 1999-ben éppen csak hogy beléptünk a NATO-ba, már másnap a NATO úgy döntött, hogy beavatkozik a második jugoszláv háborúba, sőt bombázták Belgrádot, és akkor is előkerült Magyarország számára az a kérdés, hogy hogy’ tud kimaradni abból a háborúból. De mindenkit szeretnék arra emlékeztetni, hogy az egy másik háború volt. Két, nálunknál kisebb nép vívta egymással a küzdelmét. A mostani háború nem ilyen. Ez két nagy, hatalmas ország, az egyik 40, a másik 140 milliós, és az egyik közülük atomnagyhatalom. Ennek a kockázata összehasonlíthatatlanul nagyobb, mint az 1999-es jugoszláv háborúé volt. A kérdés most úgy hangzik Magyarország számára, és a választók előtt is ez a kérdés magasodik: háború vagy béke? Azt gondoltam volna, hogy Magyarországon pártállásra való tekintet nélkül, pártlogókra való tekintet nélkül mindenki a béke oldalán lesz majd. Azt gondoltam, hogy mindenki azt fogja mondani, ez két másik nép háborúja, ez egy ukrán–orosz háború, mi pedig magyarok vagyunk, ezért nekünk az a dolgunk, hogy ebből a háborúból kimaradjunk.
De nem ez történt. Mert a nemzeti oldal, ahogyan gondoltam, ezt a választ adta: ez nem a mi háborúnk, ebből ki kell maradni, egyetlen magyar sem szorulhat az ukrán üllő és az orosz pöröly közé. A baloldal azonban más álláspontra helyezkedett. A baloldal úgy gondolja, hogy Ukrajna a mi háborúnkat vívja, ezt mondta szó szerint az ellenfelünk vezetője: Ukrajna a mi háborúnkat vívja. Ez tévedés! Ez nem a mi háborúnk. Ebben a háborúban mi semmit sem nyerhetünk, de mindent elveszíthetünk. Kimaradni pedig úgy lehet, hogyha nem küldünk katonát, nem küldünk fegyvert, és nem engedünk át fegyverszállítmányokat Magyarország területén, mert azok azonnal katonai célponttá válnának. Katonát, fegyvert nem küldünk, de a bajba jutott ukránoknak segítünk. Lassan 600 ezer azoknak az embereknek a száma, akik összekapkodva a csomagjaikat, hónuk alá fogva a gyerekeket elmenekültek Ukrajnából, és Magyarország területére megérkeztek. Mindenkin segítettünk. Mindenkinek adtunk enni, inni, adtunk szállást, gondoskodtunk a továbbutazásukról. Nem igaz, amit Gyurcsány Ferenc mond, hogy mi, magyarok pocsék ország lennénk. Mi egy nagyszerű ország vagyunk, amely segítséget nyújt, mindent megad azoknak, akik futnak a baj elől. És természetesen mi megértjük még az ukrán elnököt is, aki mindent megtesz, hogy belevonjon minél több európai országot ebbe a háborúba, mert ettől remélheti, hogy csökkenteni tudja a vereség mértékét, vagy akár el is kerülheti azt. Ez egy ukrán szempont, ez az ő érdekük. Ezt megértéssel kell fogadnunk akkor is, ha jól emlékszünk arra, hogy nem bántak jól a magyarjainkkal. Erre mindannyian emlékszünk, de ezt most nem hánytorgatjuk fel, mert most nem ennek van itt az ideje, hiszen nagyon nagy bajba kerültek az ukránok. Erről majd később, majd egyszer biztosan beszélünk. Most segítséget nyújtunk. Mi nem is velük vitázunk, nekünk vitánk a magyar baloldallal van. És bajunk van azzal, hogy bizony a hátunk mögött már meg is állapodtak az ukránokkal. Ne legyen kétségünk afelől, hogyha a baloldal nyer, másnap megindulnak a fegyverszállítmányok, és másnap támogatni fogják azokat a javaslatokat, hogy zárják el az Oroszországból érkező gáz- és olajvezetékek csapját. Ezt nem engedhetjük meg, Magyarország érdekét meg kell védenünk.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Nem arról van szó, hogy mi ne fizetnénk, ha ezzel segíthetnénk az ukránoknak, néhány forinttal többet a gázért vagy az olajért. Nem arról van szó, hogy nem vagyunk hajlandóak még egy pulóvert fölvenni esténként otthon. Arról van szó, hogy Magyarország vezetékeken keresztül kapja az olajat is és a gázt is. 64 százaléka a magyar olajszükségletnek Oroszországból jön, és 85 százaléka a gáznak szintén. Ha szankciók alá veszik az energiaszállítást, ha elzárják a csapokat, akkor Magyarország nem hidegebb lesz, nem egy-két fokkal csökken a hőmérséklet, hanem megáll az ország. Föléljük gyorsan a tartalékainkat, és nem lesz üzemanyag, be kell zárni a gyárakat, és nagyon sokan, Önök közül is nagyon sokan elveszíthetik az állásukat. Ezért nem kérhetik tőlünk az ukránok, hogy úgy segítsünk rajtuk, hogy közben tönkretesszük saját magunkat, és azt sem akarhatják, hogy ők mondják meg nekünk, hogy mi hogyan segítsünk rajtuk, amikor ők vannak bajban. Úgyhogy a szívünk velük van, de Magyarországnak ki kell állnia a saját érdekei mellett, és ki kell maradnia ebből a háborúból.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Egy ilyen nehéz helyzetben, amikor mögöttünk van egy világjárvány, mellettünk egy háború, és előttünk pedig egy egyre súlyosabb helyzetbe kerülő európai gazdaság, a nyugalom, a tapasztalat és a kiszámíthatóság aranyat ér. És mi már láttunk néhány válságot. Szinte csak azt láttunk. 2010 óta, ha visszaemlékeznek, mindegyik kormány időszakában komoly erőpróbákat kellett kiállnunk. Vörösiszap, dunai árvíz, tiszai árvíz, menekült-, migránsválság, aztán a COVID-járvány, és most a háború.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Én mindig is támogattam a kezdőket. Szeretem, ha valaki hátulról fut előre. Nem született mindenki ezüstkanállal a szájába, magam is egy kis faluból származom. Miért ne jöhetnének hátulról is előre, emberek? Igaz, nekem szerencsém volt, mert a Teleki Blanka Gimnáziumba járhattam Fehérváron, és a tanáraim kiképeztek engem, élükön Rimele Géza bácsival, Isten nyugosztalja. De hát miért is ne jöhetne akár az Alföldről is bárki, aki úgy gondolja, hogy átveszi az ország kormányrúdját? De, tisztelt Hölgyeim és Uraim, ma nem könnyű időket, hanem veszélyes időket élünk. Mindig eszembe jut ilyenkor Kovács Ferenc mesteredzőnk, Feri bácsinak az intelme, aki itt volt a Videotonnak az edzője, aki, amikor edzőt kerestek, és egy fiatal edzőt ajánlottak be, akkor azt mondta: jó, jó, jó, biztos tehetséges fiatal, de ne nálunk álljon föl a mérlegre. És ez milyen igaz, tisztelt Hölgyeim és Uraim! Azt javaslom a magyaroknak, hogy ne most kísérletezzünk, ne most próbálkozzunk, most inkább hagyatkozzunk a tapasztalatra, a kiszámíthatóságra, és hallgassunk a kipróbált képviselőinkre, támogassuk tehát Törő és Vargha képviselőtársaimat.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Ez a háború úgy megülte a tájat, ahogy a köd szokta hajnalonta, és ez eltakar mindent, így eltakarja a népszavazás kérdését is. Márpedig a népszavazás, amelyre vasárnap sor kerül, legalább olyan fontos, mint a parlamenti választás. Nehéz persze súlyozni, de higgyék el, ez a népszavazás egy nagyon fontos kérdést hosszú időre elrendezhet és eldönthet Magyarországon. A világnak elment az esze. Olyan divatok ütik föl a fejüket, hogy az ember csak néz. Sose gondoltam volna, hogy egyszer bele kell írni a magyar alkotmányba azt, hogy az apa férfi, az anya meg nő. Sose gondoltam volna, hogy bele kell írni az alkotmányba, hogy a házasság egy férfi és egy nő között megkötött, életre szóló szövetség. De valahogy a barátaink Nyugat-Európában elaludtak. Elaludtak, ott is úgy kezdődött, mint ahogy itt, Magyarországon egy-két évvel ezelőtt: egy ilyen furcsa divat, amikor minden összekeveredik mindennel. És ezzel nincs is baj – egész addig, amíg a felnőtteknek okoz ez kihívást. Nem vagyunk már mai gyerekek, rólunk már lemaradtak, mi már úgy élünk, ahogy élünk. De van egy vörös vonal, kedves Fehérváriak, amelyet nem szabad megengedni, hogy átlépjenek, és ez nem a felnőttekről szól. A felnőttek majd elszámolnak az életükkel, nem előttünk, hanem a Jóisten előtt. De a gyerekek egy vörös vonal, azt nem szabad megengedni, hogy a gyermekeink neveléséhez való jogunkat bárki elvegye tőlünk. Ezért világosan ki kell mondanunk vasárnap is: az anya nő, az apa férfi, a gyerekeinket pedig hagyják békén! Meg kell védeni a családjainkat, meg kell állítani azt a genderőrületet, amely jól láthatóan egyre nagyobb bajokat okoz tőlünk nyugatra.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Ha a következő három napban elvégezzük a munkánkat, akkor megnyerhetjük a népszavazást, megnyerhetjük a parlamenti választást, és megőrizhetjük Magyarország békéjét, sikerülhet kimaradni a háborúból.
Én szeretnék Önöknek végezetül köszönetet mondani azért a támogatásért, amit az elmúlt négy évben, sőt sokaktól azt megelőzően is kaphattam. Ugye, az ember igyekszik magabiztosan viselkedni, mint akinek semmi sem kottyan meg, de ez nincs egészen így. Önök is látják, hogy nehéz körülmények között kellett helytállni az elmúlt években. És ha nem kaptunk volna, ha én személyesen nem kaptam volna Önöktől támogatást, jókívánságokat, kézfogást, hátba veregetést, ha nem lettek volna olyan sokan, akik imádkoznak értünk, akkor valószínűleg nem tudtuk volna végigcsinálni ezt a négy évet. Ezért szeretnék köszönetet mondani a fehérváriaknak, a környékből érkezetteknek, minden magyar embernek, hogy kitartottak mellettünk, támogattak, és segítették a munkánkat.
Még két nap van hátra, és aztán partraszállás! Három kemény nappal, háromnapnyi kemény munkával megnyerhetünk négy évet, nyerhetünk magunknak négy békés, nyugodt és biztonságos évet. Higgyék el nekem, megéri. 39 óra múlva el kell mennünk, és nemcsak mi magunk kell, hogy elmenjünk, hanem el kell vigyük a barátainkat, a munkatársainkat, a családtagjainkat, hogy ott legyenek azon a választáson, ahol eldől Magyarország következő négy éve.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A munkát becsületesen elvégeztünk, lelkiekben, fizikailag fölkészültünk, erőnket összeadtuk. Egyetlen feladat maradt: tegyük föl az i-re a pontot. Győzzük le az ellenfeleinket, védjük meg a családjainkat, védjük meg Magyarországot, védjük meg Magyarország békéjét és biztonságát! Ha mindannyian eljönnek, nem lesz baj.
Hajrá, Magyarország, hajrá magyarok! A Jóisten mindannyiunk fölött, Magyarország mindenek előtt!
kapcsolódó tartalmak
Magyarország még mindig magyar ország
Orbán Viktor ünnepi beszéde a Himnusz születésének 200. évfordulóján tartott megemlékezésen
Orbán Viktor miniszterelnök Szatmárcsekén
